Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának 5C államtudományokat hol — mindenhol tanítunk Magyarországon^ Tanítunk a négy egyetemen, tanítunk a közgazdasági fakultáson, tanítunk a műegyetem közgazdasági fakultásán, — ez már hat fókus — és ezenkívül a három jogakadémián, tehát kilenc helyen. Azt hiszem, abban egyetért mindenki, hogy tisztán adminisztratív apparátusunkat feltétlenül apasztanunk kell. Hogy a kisebbé vált országunkban szükség van-e a jog- és államtudományi oktatás kilenc fókusára, és hogy ezt a kilenc iskolát el tudjuk-e látni tanerővel, vita' tárgya sem lehet. Ezeket a jogakadémiákat a felekezeti féltékenység tartja életben. (Ügy van! Ügy van!) Ezektől az államsegélyt már elvontam, de azért mégis fenntartják a felekezetek, noha a tanpénz ezeknek fenntartási költségeit csak részben fedezi. Honnan veszik a pénzt? Elvonják más feladatoktól, már pedig az egyházak a mai körülmények között nem bővelkednek anyagi eszközökkel, hogy ilyen célokra, amelyeknek felesleges volta nyilvánvaló, számottevő összegeket áldozzanak akkor, amikor a kifejtett munkára sincs szüksége a nemzetnek, mert hiszen a meglevő állami intézetek a jogtanítást teljes mértékben képesek ellátni. Kényszeríteni ezen a téren csak törvénnyel lehetne, mert — amint méltóztatnak, tudni — törvényesen bevett egyházainknak joguk van minden rendű és rangú iskola fenntartására. Tehát ahhoz törvény kellene, hogy mi ezt a jogukat a jogakadémiákra nézve felfüggesszük. Minden ilyen állami belenyúlás szükségképpen odiózus. Én tehát a kapaettáció útját választom és erről a helyről is ünnepélyesen kérem azokat a tényezőket, amelyek jogakadémiákat tartanak fenn, hogy végre határozzák el magukat arra a kétségtelenül heroikus gesztusra, amivel ilyen intézmény likvidálása jár és szüntessék meg ezeket az akadémiákat. (Helyeslés a jobboldalon.) Akkor azután egyik és másik, nagy deficittel küzködő intézményüket elláthatják azokkal az anyagi eszközökkel, amelyek most, sajnos, nincsenek meg. Áttérve most már a középfokú oktatásra, azt hiszem, hogy azok a férfiak, akik bent élnek az életben, nem tekinthetik tisztán jelszónak azt a követelést, hogy a középiskolát közelebb kell hozni az élethez. Ez nem frázis, nem jelszó, hanem posztulátum, amelyet minden szülő érez. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Tekintetbe kell vennünk azt is, hogy a középiskola nálunk nyolc évig tart, tehát nyolc évét veszszük igénybe az emberi életnek. Ha én valaki életének nyolc évét lefoglalom, óriási felelősséget vállalok és ezért a legfoglalt nyolc évért ekvivalenst kell nyújtanom. (Helyeslés) Tisztán elméleti szempontból ezeket a dolgokat elbírálni nem lehet és azt hiszem, hogy éppen Kornis Gyula barátommal mi eltaláltuk azt a középutat, amelyben e téren járni kell, Nem csináltuk meg azokat a messzemenő pedagógiai experimentumokat, amelyeket egyes államok a háború után megcsináltak és most kénytelenek visszafejleszteni, mert nem váltak be. Nem futottunk el messze a reformok terén, de nem is maradtunk meg csökönyösen olyan viszonyok konzerválása mellett, amelyeket nein lehetséges ma már a magyar társadalomban sikeresen képviselni. Rendre mennék azokon a pontokon, amelyekre különös súlyt helyeztem és részben megvalósítottam, részben a jövőben szándékozom megvalósítani. (Halljuk! Halljuk!) Az első volt a modern nyelvek oktatásának fokozása. Megteremtettünk egy új magyar . ülése 1931 május i3-án, szerdán. 251 középiskolai típust, a reálgimnáziumot, amely tanít latint, bár kissé korlátozottabb mértékben és az oktatás fősúlyát tulajdonképpen két modern nyelv tanítására helyezi. Hogy ezt a pedagógiai eredményt el lehessen érni, a latin nyelvet a reálgimnáziumokban az első osztályból a harmadik osztályba kellett felvinni s most a harmadik osztályban kezdik. Az igazat megvallva, nem féltem ettől a latin nyelv sikeres oktatását, mert ami annak a 11 éves gyermeknek nehéz, az hasonlíthatatlanul könnyebb a 13 éves gyermeknek (Ügy van! jobbfelől-), úgyhogy nem gondolnám azt, hogy a latin nyelv oktatásának korai erőltetése arányban állana a gyermekek által kifejtett munkával s az elért eredménnyel. Azt hiszem, hogy a harmadikban való kezdés esetén is egészen jó eredményt fogunk elérni. De ez lehetővé tette azután azt. hogy az első osztályban a magyar eddigi öt óráját felemeltük hatra, hogy a németet kezdhettük már az elsőben, hogy a második osztályban is a magyart négyről hatra emelhettük, a németnek is adhattunk két új órát a földrajz rovására, a természetrajznak egyet és ami a fő dolog, a 11—12 éves gyermekeket nem terheljük túl. A történelem oktatásánál nagy panasz volt az, hogy mi a históriát csak 1848-ig vezettük le, (Ügy van! a középen.) valamit szóltunk még a 67-iki kiegyezésről és azután megállt a világ (Ügy van! Úgy van! a jobb- és a baloldalon.), már pedig a modern élet megismeréséhez feltétlenül szükséges, hogy annak előzményei kellőképpen megismertessenek. Azért másképpen is adagoljuk ma a történelmet, mint korábban. A harmadikban adunk leíró magyar történelmet, a negyedikben az ókort Krisztus után 180-ig, amikor a római birodalom kultúrája is igen magas fokot ért el, az ötödikben a középkort a XIV. századig, tehát megint a középkor teljes kifejlődéséig, a hatodikban a, XIV. századtól a francia forradalomig, tehát megint a barokk- és rokokókultúra teljes kifejlődéséig, a hetedikben azután a francia forradalomtól napjainkig. Ennek az egy századnak tehát egy egész tanévet szentelünk. Hallottam akkor konzervatív pedagógiai körökből egy megjegyzést, hogy mit fog a tanár csinálni egy századdal egy egész tanév alatt? Hát, a XIX. századdal igen sokat lehet csinálni, mert a XIX. század gyorsütemű fejlődésének ismerete és megértése nélkül a modern életet megérteni nem lehet. És azután a nyolcadikban megint adunk magyar történelmet, de erős tekintettel a világtörténelmi fejlődésre. A történelmi oktatás modernizálása és a jelenkorig való levezetése tehát teljes mértékben sikerült. Nem értünk azonban még célt a földrajz oktatásánál, amelyre nagy szükség van a modern életben és ahol nem kielégítő még a tanterv. Az első három évben adunk leíró földrajzot, az első évben Magyarország földrajzát, a második évben Európa és Ázsia földrajzát, a harmadik évben a földgolyó többi részét s azután a IV. osztályban bizonyos szintézist. Eddig az alsó tagozatban rendben lenne a dolog, de már sokkal kedvezőtlenebb a helyzet a felsőbb osztályokban. PL a humanisztikus gimnáziumban a V—

VIII. osztályig csak a hetedikben ad heti egyetlenegy órát, a reálgimnáziumban a hatodikban heti e'gy órát, a hetedikben heti két órát, a reáliskola a hetedikben egy órát, a nyolcadikban két órát, a leánygimnázium és leányliceum a nyolcadikban két órát. Méltóztatnak látni, hogy ahol ekkora megszakítás van egy tantárgy tanítá-