Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

250 Az országgyűlés képviselőházának 50&. ülése 1931 május13-án, szerdán. nek, laboratóriumainak tudományos felszerelésére adassék. Csak annyit köt ki, hogy mi a magunk részéről 80.000 dollárt, vagyis 450.000 pengőt szintén fordítsunk a természettudományi karra. Minthogy pedig ezt már tervbevettük és ebben a költségvetésben benne is foglaltatik az összeg, ez a kikötés ránk nézve semmi különösebb megterhelést nem jelent. Természetes, hogy a Foundation a legnagyobb súlyt helyezi arra, hogy neesak felszerelje egyszersmindenkori adománnyal azt az egyetemet, amellyel kooperációba lép, hanem biztosítani akarja a kutatásra szükséges összegeket is. Erre a célra a Foundation 200.000 pengőt ad, amelyet négy költségvetési év során olyképpen bocsát rendelkezésre, hogy 1931—32-ben 80.000 pengőt, 1932—33-ban 60.000 pengőt, 1933—34-ben 40.000 pengőt és 1934-^35-ben pedig 20.000 pengőt fog adni, kívánván tőlünk mindig a megfelelő kiegészítését ezeknek az összegeknek. Áttérve most már Tihanyra, amikor itt jártak a Rockefeller Foundation szakértői, azt mondották, hogy különösen a botanikai, főleg az örökléstani kutatásoknak komoly nehézsége az, hogy Tihanyban nincs melegházunk. Erre a célra 70.000 pengőt, tehát 12.000 dollárt bocsátottak rendelkezésünkre és azonkívül öt éven át alapot nyújtanak a kutatásokra: az 1930—31. és az 1931—32. költségvetési évben 20—20.0000 pengőt, az 1932—33. évben 15.000 pengőt, az 1933—34. évben 10.000 pengőt, az 1934—35. évben 5000 pengőt; kérvén tőlünk, az 1932—33. évben 5000, az 1933—34. évben 10.000, az 1934—35. évben 15.000 pengőt és később a megfelelő terheknek a viselését. Amint méltóztatnak tehát látni, egymilliónál nagyobb összeg az, amelyet a Bockefeiler Foundation nekünk tudománypolitikai célokra a mostani súlyos időkben rendelkezésünkre bocsát. Azt hiszem, hogy valóban az egész magyar nemzet érzéseit tolmácsolom akkor, amikor erről a helyről köszönetet mondok ennek a nagy amerikai alapítványnak azért, hog-y a mi nagy szükségünkben gondolt a magyar tudománypolitikára és- a magyar művelődésre. (Élénk helyeslés a jobbés a baloldalon.) T. Ház! A gyűjtemény egy etem második ciklusának menyitó ülésén tudománypolitikai beszámolót adtam, amelyet ezen a helyen nem óhajtanék megismételni, ezt az előadásomat különlenyomatban a t. Ház tagjainak a rendelkezésére bocsátom. Egyébként szabad legyen a sajtóban megjelent közleményre utalnom ennél a kérdésnél. A két tiszai egyetemnél csak a folytatólagos építkezések lebonyolításáról lehet szó, ellenben a Dunántúl egyeteménél, az Erzsébet tudományegyetemnél ebben az évben már számottevő lépést tehetünk előre (Helyeslés a jobboldalon.) és eleget tehetünk a Dunántúl ama kívánságának, hogy miután a tiszai egyetemek érdekében a magyar állani komoly áldozatokat hozott, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) most már a dunántúli egyetem is megkapja mindazt, ami méltán megilletné. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) Mint méltóztatnak tudni, az 1928—29—30—31. esztendőkben 350.000 és 300.000, összesen 650.000 pengőt adtunk az - Erzsébet-egyetem soproni tagozatának, az ott levő evangélikus fakultásnak, amelynek epületét a folyó tanév elején rendeltetésének át is adtuk. Az intézet többi tagozata, mint méltóztatnak tudni, Pécsett van, ahol a jogi és a bölcsészeti kart óhajtják elhelyezni, másfélmillós épületben, amiből 700.000 pengőt vállalt Pécs városa, mindenesetre nagyszerű áldozatkészséggel. Az államnak 880.000 pengőt kell fizetnie, amit három év alatt veszünk fel a költségvetésbe, 300.000 pengőnként, ami tehát ennek következtében nem feszíti szét a költségvetés kereteit, és egyáltalában nem jelent olyan természetű megterhelést, amely költségvetésünket érintené. Itt legyen szabad kitérnem arra, hogy az egyetemekhez fűzött remények nemcsak kultúrpolitikai tekintetben váltak be, hanem ezek hatalmas város- és vidékfejlesztő tényezőnek is bizonyultak, és azt hiszem, hogy minden jó magyar ember csak szomonísággal olvashatta az év elején lezajlott népszámlálás adatait, amelyek vidéki városaink visszafejlődését vagy stagnálását tanúsították. Amikor azt látjuk, hogy egy-két város kivételével majdnem általános a nang'ás, sőt helyenként megvan a viszszafejlődés. addig három egyetemi városunk, Pécs, Szeged és Debrecen igen jelentékenyen előretörtek, amivel bebizonyosodott, hogy az egyetemek nemcsak kultúrpolitikai, hanem városfejlesztő tényezők is. Ha tényleg komolyan akarjuk a decentralizációt, és komolyan akarjuk azt, hogy ne csak egy óriási Budapest legyen itt, amely közgazdasági Budapestnek máris 1,420.000 lakosa van, ha nem akarjuk

1 azt, hogy a jövő népszámlálásra esetleg közel járjon a kétmillióhoz, amit könnyen megérhetünk, akkor igenis ügyelnünk kell arra, hogy a decentralizáció eszközeivel éljünk. Amint látszik, nem is minden eredmény nélkül éltünk eddig is ezekkel. Ami Budapest főiskoláit illeti, azt gondolom, hogy nélkülözhetetlen lesz az, hogy a székesfőváros is hozzájáruljon egyetemeinek költségeihez és itt nem az építkezésekre gondolok. Általában igen hibás kultúrpolitika, egyetemi kultúrpolitika lenne az, amely kimerülne az építkezésekben. Azt hiszem, hogy nálunk általában nagy hiba. hogy az építkezések bizoj nyos százaléknyi túlkiadásisal szoktak végződni és akkor ezek az építkezési többletek rendesen megemésztik azokat az összegeket, amelyek a felszerelésre voltak szánva, és a sokszor elég tágas épületek ott maradtak megfelelő felszerelés nélkül. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon) Már pedig szívesebben látok jól felszerelt intézeteket talán kevésbbé jó épületekben, mint tágas épületeket jó felszerelés nélkül. Azt^ hiszem, hogy a budapesti tudományegyetem és a műegyetem egészben véve jól el van látva épületekkel. Vannak szükségek, de sokkal nagyobb a felszerelési szükség. Ha Budapest székesfőváros megtenné azt, amit megtett Szeged és Debrecen nagymértékben, de most megtesz igen jelentékeny mértékben a kisebb Pécs, ha a tudományegyetem felszerelésére 500.000 pengős tételt, és a műegyetem felszerelésére 300.000 pengős tételt állandóan beállítana költségvetésébe, nem! venne magára igen nagy terhet, viszont ennek a két fővárosi főiskolának fejlődését és tudományos életét nagymértékben munkálná. Az osztó igazság mindenesetre úgy hozza magával, hogy a fővárosnak is meg kell hoznia ezeket az áldozatokat. Meg vagyok róla győződve, hogy meg is fogja hozni, ahogy már igen számos téren a főváros és a kultuszminisztérium kooperált is. A Pázmány-egyetemnek 1935-ben lesz 300 éves jubileuma, rendkívül kívánatos lenne, ha erre az időre tudományos felszerelésének kiegészítése nagymértékben megtörténhetnék. T. Ház! A főiskolákról szólva, nem hallgathatok el egy figyelmeztetést, figyelmeztetést a jogakadémiák fenntartóinak, hogy a legfőbb ideje lenne már ezeknek az intézeteknek a likvidálása. Vizsgáljuk csak meg, hogy jogot és