Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának kezni, t. Képviselőház, milyen ünnepélyességgel, milyen demonstrációval, — hogy ne mondjam — flottatüntetéssel kapta meg a t közoktatásügyi miniszter úr azt a levelet az államfőtől, amelyben utasította, hogy a 8 osztályú népiskolát fokozatosan állítsa be a népiskolai oktatás rendszerébe, először fakultatíve és azután, ha majd a gazdasági viszonyok megengedik, kötelezően. A fakultatív beállításra nézve volt egy határidő, azt hiszem 1931 vagy 1932. Ezt nem tudom biztosan, de elég az hozzá, hogy a 8 osztályos népiskola megvalósítása szintén levétetett a napirendről. A közoktatásügyi (miniszter úr is déferait a nagybirtok támadásainak, a nagybirtok követelésének, ama nagybirtoknak, amely a maga képviseletei útján a Felsőházban különösen erősen támadta a miniszter úrnak a nyolcosztályú népiskola behozatalára vonatkozó szándékait és szinte letiltotta, leparancsolta a miniszter urat arról, hogy a nyolcosztályú népiskolákat megvalósítani merészelje. Hiába, ebből azt látjuk, hogy a nagybirtok ma még mindig nagy politikai, nemcsak gazdasági hatalom Magyarországon. Ez diktál politikát és mint látjuk, sikeresen, mert nemcsak a nyolcosztályú népiskolát rúgta fel a nagybirtok politikai hatalma és irányítása, hanem — hiszen méltóztatnak rá emlékezni— ugyancsak a Felsőházban elgáncsolta a betegségi és baleseti biztosításnak a mezőgazdasági munkásságra való kiterjesztését. Pedig e tekintetben f egy becsületbeli kötelessége van a törvényhozásnak a mezőgazdasági munkássággal szemben. Hiszen méltóztatnak rá emlékezni, hogy mikor a társadalombiztosításra vonatkozó törvényjavaslatot itt megalkottuk a Képviselőházban, a Képviselőház határozati javaslatban tett ígéretet, határozati javaslatban becsületszavát kötötte le a mezőgazdasági munkássággal szemben, hogy a baleset és betegség esetére való biztosítást éppúgy, mint a városi munkásságra, egy esztendőn belül reá is ki fogja terjeszteni. Sajnos, ez nem történt meg és nem történhetett meg azért, mert a nagybirtok törvényhozási képviselete ettől is letiltotta a kormányzatot. T. Képviselőház! Amint látjuk tehát, volna jószándék ebben az országban, volna szép Programm a kultúra és a szociálpolitika területén egyaránt, csak nincs meg a bátorság ahhoz, hogy ezt meg is valósítsák. {Komis Gyula: Pénz nincs!) Nincs meg a bátorság ahhoz, hogy szembeszálljanak azzal az önző hatalommal, amely a Felsőházban is és itt a Képviselőházban is a,

f nagybirtok diktáló politikájában megnyilvánul, amely megenged, vagy letilt valamit a kormánynak. En tehát nem tudok szemrehányást tenni és mint mondottam, távol áll tőlem, hogy szemrehányást tegyek a t

r miniszter úrnak, mert a leépítés, a felesleges és veszedelmes takarékosság politikáját akarja keresztülvinni a kultúrpolitikában is, hanem inkább a miatt teszek neki szemrehányást, hogy engedett és elejtette népiskolai Programm ját, és még csak reményt sem nyújt arra, hogy ezt a programmot mikor kívánja tovább folytatni. Ne méltóztassanak nekem azt mondani, hogy a gazdasági helyzet nem engedi a népiskolai programm továbbfejlesztését. A gazdasági helyzet egyetlen országban sem lehet olyan, hogy a kormány a maga kultúrkötelességeit és hozzáteszem, szociálpolitikai kötelezettségeit ne tudja teljesíteni. Itt meztelenül áll a valóság, hogy felülről a nagybirtok részéről elgáncsolták ezt is és a kormány engedelmeskedett. Ezért teszek én szemrehányást a miniszter úrKÉPVISELÖHÁZI NAPLÖ. XXXVI. U ülése 1931 május 13-án, szerdán. 247 nak és azért támadom azt a politikát, amely most sajnos az egész kormányban megnyilatkozik. T. Képviselőház! Nekem tulajdonképpen igen rövid mondanivalóim lettek volna ennél a tárcánál, legyen szabad azonban hozzászólnom még egy kérdéshez, amely itt a Képviselőházban felvettetett és a publicisztikában is tárgyaltatott, annál kevésbbé még a tudományos vitatkozás és a tudományos versengés területein. Ertem azt, hogy Káinoki Bedő Sándor t. képviselőtársam, azt . hiszem, az igazságügyi tárca tárgyalásánál idehozta Eckhardt Ferenc egyetemi professzor ügyét, illetőleg tanulmányát, amely tanulmány által a jogtörténeti dogmatika megtámadtatott és amely tanulmány miatt a jogtörténeti dogmatikához ragaszkodó tudományos körök és politikusok erősen támadták nemcsak Eckhardt professzort, amihez ugyan semmi közöm nem volna, és hacsak személyi kérdésekről volna szó, hozzá sem szólnék, hanem erős támadásban részesítették a tudományos kutatás szabadságát is. En tehát nem jogtörténeti szempontból szólok hozzá ehhez a kérdéshez, nem azért szólok hozzá, hogy bizonyos jogtörténeti dogmatikát megtámadtak, vagy azért, mert ezt a dogmatikát nem úgy védelmezték meg, ahogy a tudományos kutatás szabadságához illett volna, hanem hozzászólok azért, mert fontosnak tartom egy ország szellemi életében a tudományos kutatás szabadságát, fontosnak tartom a szellem szabadságát, amely egy országnak nemcsak szellemi, hanem minden életmegnyilvánulásában a leghatalmasabb érték, óriási hatóerő a fejlődés útján, ezért a szellemnek, a tudományos kutatásnak szabadságát minden körülmények között meg kell védelmezni. S minthogy a kultuszminiszter úr^ nem volt erélyes ebben a védelemben, azért kívánom ezt a kérdést mégegyszer szóvátenni. Pedig az a jogtörténeti felfogás, általában az a történelemszemlélet, amelyet Eckhardt Ferenc professzor úr képvisel, tőlem egészen távol esik, sőt merőben szembenáll azzal a történelmi szemlélettel, amelyet én meggyőződésemnek vallok. Hiszen én azt tartom, hogya történelemnek gazdasági hajtóerői vannak és minden más a gazdasági talaj terméke, Eckhardt professzor tanítása, illetőleg az új történelemszemlélet szerint pedig valami szellemi életfolyamat van a történelemben, valami szellemi életfolyamat jelentkezik szerintük a társadalomban és ez irányít, ez fejleszt mindentMondom, nem tartom elég erélyesnek azt a védelmet, amellyel a kultuszminiszter úr itt a tudományos kutatással kapcsolatosan fellépett, mert Káinoki Bedő t. képviselőtársam felszólalására, aki kijelentette, hogy tiszteletben tartja ugyan a tudományos kutatás szabadságát, azonban imindjárt utána ügyészt kiáltott, és az ügyész, mintha csak összebeszéltek volna, hogy hívják és rögtöri jövök, az, igazságügyminiszter úr személyében itt nyomban mégis jelent és az ő felszólalása éppen úgy, mint Káinoki Bedő Sándor

1 felszólalása, olyan volt, amely nem méltó ehhez a Képviselőházhoz, olyan volt, amely terrorisztikus nyomással jelentkezik a tudományos vizsgálódást végző professzorra és professzorokra, olyan volt, hogy én megkövetelhetem a t. közoktatásügyi miniszter úrtól, hogy erélyesebben lépjen fel ilyen kérdésekben a tudományos szabadság védelmében és erélyesebben utasítsa vissza azt az agresszív korlátoltságot, amely itt a Képviselőházban megnyilatkozott. Nem akarok végigmenni azon az új szemlé33