Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

236 Az országgyűlés képviselőházának özemben. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Hogy ez helyesen van így, ezt azt hiszem, felesleges hosszasabban indokolnom. (Ügy van! Ügy van! jobb felöl.) Hogy a vallás- és közoktatásügyi tárca ilyen óriási összeggel kénytelen szerepelni és dolgozni ebben a kis országban, ennek oka az, hogy nálunk egyáltalában az iskolafenntartás majdnem kizárólag az államra nehezedik. Érdekes ebben a tekintetben, az az összeállítás, amelyet készítettem, amely arra vonatkozik, hogy az államot az egyes iskolákra és egyes felekezetekre vonatkozólag a , jelenlegi költségvetésben micsoda óriási hozzájárulási összegek terhelik. Egy pár pillanatig tart az egész, méltóztassanak megengedni, hogy ezt az összeállítást röviden mégis ismertessem. (Halljuk! Halljuk!) :. _ A középiskoláknál a következő a helyzet. Az állam a vallás- és tanulmányi alap középiskoláihoz 75%-kai járul hozzá, a rabbi gimnáziumhoz 80%-kai, más, nem állami középiskolák hozzájárulása átlagban 80'47%, a szerzetesi középiskoláknál 44%. Ki vannak azonban véve a bencések és ciszterciták, ahol a tanítórend egyes tagjai csak igényeik elismeréséül kapnak fejenként 1 pengő 36 filléres összeget. A polgári iskoláknál azt látjuk, hogy a világiaknál az állam átlagban 53% hozzájárulást ad, a szerzeteseknél 41%-ot, a felsőkereskedelmi és iparostanonciskolákat pedig átlagban 50%-kal támogatja a kormány. A tanító-, tanítónőképzőknél 70%-os állami hozzájárulás van, az elemi iskoláknál 73'26%-os, a kisdedóvódáknál és gyermekmenházaknál 69*78% a hozzájárulás, a'nyugdíjkiegészítés pedig 80*32%. Méltóztatnak tehát látni, hogy a legkisebb hozzájárulás százaléka 41, a legnagyobbé pedig 80'47%. (Helyeslés jobbfelöl.) Ilyen körülmények között érthető lesz az, hogy tulajdonképpen miért duzzad olyan óriási összegre ebben a kis országban a vallás- és közoktatásügyi tárca költségvetése. (Helyeslés jobbfelöl.) Szinte páratlanul áll ez a hozzájárulás az egész világon. Mert ha nyugatra tekintünk, azt látjuk, hogy az iskolafenntartás az állam vállairól többé-kevésbbé le van véve. Ennél a pontnál legyen szabad szólnom a tanítók járulékainak rendezéséről, amiről már említést tettem. Legyen szabad itt a figyelmet felhívnom — talán lehet még segíteni — arra, hogy a nem állami tanítók járulékainak kiegészítése a költségvetésben a búzának 21 pengős ára alapján rendeztetett. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy 27*84 pengőben volt megállapítva régebben az a bizonyos egységár, amelyet most a közoktatásügyi kormány 21 pengős alapon rendez. Itt három sérelem van még. Az egyik sérelem, amelyet a tanítóság támaszt és amelynek kiküszöbölését kérné: a visszamenőleges rendezésé; a másik sérelem a kántortanítók javadalmának elkülönítése; a harmadik pedig az, hogy az adózásnál bizonyos feltétlenül igazságos és jogos szempontok vétessenek figyelembe. Ami az első kettőt illeti, ebben a tekintetben csak arra hivatkozom, amit az előbb mondtam, hogy e tekintetben a törvényhozásnak és a kormánynak is állandó feladata a további javítás olyan mértékben, amint az lehetséges. Es ez természetesen a legközelebbi költségvetési év feladatai közé fog tartozni. , Van azonban itt egy pont, amelyet szó f nélkül nein hagyhatunk es amelyen talán segíteni tud a pénzügyi kormányzat. Ez pedig az, hogy a tanítók kereseti adójukat és azt a bizonyos külön adójukat, amelyet a legutóbbi adóreform alkalmával a törvényhozás elfogadott, nem 5ÖA. ülése 19È1 május 13-án, szerdán. tényleges keresetük és tényleges jövedelmük után fizetik, hanem fizetik azután az imaginárius, képzeleti jövedelmük után, amely nem volt meg és amelyet annakidején 1923-ban 27*80 pengős alapon számítottak ki. (Ügy van! a középen.) Ez teljesen lehetetlen és tarthatatlan állapot, mert beleütközik nemcsak az igazság legelemibb követelményeibe, (Ügy van! a középen.) hanem beleütközik egyáltalában az adómorálba, (Igaz! Ügy van! a jobboldalon.) beleütközik pénzügyi jogunkba, legelemibb pénzügyi szabályainkba, nevezetesen abba, hogy senki olyan kereset után nem tartozik adót fizetni, senki nem tartozik olyan jövedelem után adózni, amelyet nem húz. (Ügy van! a jobboldalon.) Lehetetlenség ezt eltűrnünk. Azt hisszük, ez olyan pont, amelyen segíteni lehet és segíteni kell és olyan kérdése ez az egész tanítóságnak, amely jogos, méltányos és igazságos, amely megoldandó s amelynek megoldására lehetőleg nem kell tovább várakoznia. (Helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Legyen szabad itt megjegyeznem, hogy ami a népiskolai tanulók számát illeti, ez az 1930. esztendőben már 1,012.000-re rúgott. Ennek folytán elértük azt a számot amely Nagy-Magyarország viszonyait figyelembe véve, tulajdonképpen Csonka-Magyarországon is a népiskolai tanulók számának emelkedésénél arányos. A mezőgazdasági népoktatással nem kívánok foglalkozni, mégpedig azért nem, mert a mezőgazdasági oktatás tulajdonképpen kétfelé szakad. Az egyik része, mégpedig a nagyobbik része a földmívelésügyi tárcához tartozik, a kisebbik része pedig idetartozik a kultusztárcához. Mindenesetre a földmívelésügyi tárca az, amely a mezőgazdasági szakoktatás legnagyobb és legfontosabb részét képviseli. Marschall Ferenc képviselőtársam, mint a földmívelésügyi tárca előadója, ezzel a kérdéssel részletesen úgy is foglalkozott, hasonlóképpen foglalkozott a Ház is, itt csak annyit legyen szabad megemlítenem, hogy nálunk az 54 ön. álló gazdasági népiskolában 177 tanerő 19.543 tanulót tanít és hogy a jelenlegi kultuszminiszter úr e szakiskolák számát kilenc új iskola szervezésével szaporította. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy a vallás- és közoktatásügyi tárca keretében a mezőgazdasági továbbképzésnek — mert talán ez a leghelyesebb kifejezés — két típusa van. Az egyik az önálló, kü' lön szaktanítós gazdasági népiskola, amelyeknek számáról és a tanulók számáról már szóltam, a másik pedig a gazdasági irányú továbbképző iskola. Magyarország területén jelenleg 1200 ilyen továbbképző gazdasági iskola van, amelyekben 97.339 mindkét nembeli ismétlő tanköteles nyer oktatást. Ezekkel a számokkal nem azt akarom mondani, mintha kielégítő volna a helyzet, — a legkevésbbé sem. A mezőgazdasági népoktatás, a mezőgazdasági továbbképzés olyan pont, amellyel tavaly előadói beszédemben hosszasabban és részletesebben foglalkoztam. Tavaly is kiemeltem a Ház egyhangú helyelése mellett, hogy ez az az út, amelyen nálunk, különös tekintettel az országnak agrár voltára, a népművelődést továbbfejleszteni és kiépíteni kell. (Ügy van! jobbfelöl.) Hogyan vagyunk t. Képviselőház az egyetemekkel? Az egyetemek tudniillik azok, amelyek a népoktatás után a legnagyobb mértékben igénybe veszik a vallás- és közoktatásügyi tárcát. Az egyetemeknél bizonyos szempontot kell figyelembe venni, ami az idei költségvetésben könnyebb és pedig könnyebb azért,