Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-504
Az országgyűlés képviselőházának 5 produkálni állításaik valódiságának igazolására. (Kéthly Anna: Ez mellékvágány, miniszter úr!) Amennyiben ezt nem méltóztattak tenni, kénytelen vagyok ezt tényleg csak olyan egyoldalú állításnak tekinteni, aminek hitelt nem adhatok. (Peyer Károly: A szimuláns meghalt. — Esztergályos János: Elhozzuk -az Összevert embereket a miniszter úrnak?) Ha valaki össze van verve, abból még nem következik, hogy a csendőrök verték össze. (Peyer Károly: Önmagát verte össze! — Esztergályos János: Az van abban a jegyzőkönyvben is, hpgy nem valószínű, hogy a csendőrök verték össze!) Elnök: Csendet kérek! (Peyer Károly: Nekiszaladt a falnak! — Petrovácz Gyula: A Fischl-eset! — Reisinger Ferenc közbeszól.) Kei singer Ferenc képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. Scitovszky Béla belügyminiszter: Amint kijelentettem volt: ha a tudomásomra jutó esetekben azt látom, — akár a feljelentésekből, akár a felebbezésekből, hogy tényleg megtörténnek ilyen -esetek, ilyen brutalitások, méltóztassék meggyőződve lenni és nyugodtnak lenni aziránt, hogy az illetők a törvény értelmében a legszigorúbb megtorlásban fognak részesülni, mint ahogy eddig is mindig részesültek. (Jánossy Gábor: Természetes!) Hogy nem hozzuk ezeket nyilvánosságra és köztudomásra, ennek így kell történnie már a fegyelem szempontjából is, (Farkas István: A többiek csak csinálják!) de ha az urak kívánják, akárhány esetet tudok ebben a tekintetben rendelkezésükre bocsátani. (Rothenstein Mór: Halljunk legalább egy esetet, miniszter úr!) Esztergályos János képviselő úr kifogásolta felszólalásában, hogy a gyűlések tartását illetően a hatóságok a legkülönbözőféleképpen járnak el. Csak az 1930. évi adatokra tudok utalni," amelyek szerint a t szociáldemokratapárt összesen 940 gyűlésre kért engedélyt, ebből megtagadtak 184-et és engedélyeztek 756-ot. Már tegnap is említettem, hogy a múlt év végén és ez év február elején bizonyos korlátozásokat léptettem életbe e tekintetben általában az egész országra, ami nem azt jelentettje, hogy nem engedélyeztünk gyűlést, hanem azt jelentette, hogy az ország nyugalma, rendje és békéje érdekében ezeknek az engedélyeknek megadásánál sokkal körültekintőbbnek kellett lennünk. (Helyeslés a jobboldalon.) Nekem elsősorban ez a kötelességem és ezt a kötelességemet a legrigorózusabban, legszigorúbban teljesítem, mert bár éppolyan ' fontosnak és szükségesnek tartom a gyülekezési jog szabadságát is az ország rendjének és békéjének fenntartása mellett, azonban első helyre kell helyeznem az ország rendjét és békéjét^ s csak ennek biztonsága mellett tudom azután megfelelő elgondolással a gyűlések engedélyezését tágabb körben- biztosítani, (Esztergályos János: A 90 filléres napszám nem veszélyezteti a közrendet?) Most áttérek az egyes felszólalásokban említett részletkérdésekre s ezekre reflexióimat a következőkben kívánom megtenni. Petrövics György igen t. képviselőtársam igen tömör és szép felszólalásában több nagy problémát érintett és igen mélyen hatolt be ezekbe a kérdésekbe, ezeknek a kérdéseknek elbírálásánál és orvoslásánál azonban nemcsak az egyes községek és városok anyagi helyzetére kell tekintettel lennünk, hanem tekintettel kell lennünk és pedig elsősorban magának az államnak anyagi helyzetére is. Hiszen ez a kettő »4- ülése 1931 május 13-án, szerdán. 229 együtt fut s ha az egyiknél, az államnál betegség van, s ha ez igen nagy mértékben jelentkezik, úgy ez a betegség átmegy azután a városokra és községekre is. Maga az államháztartás is olyan anyagi helyzetben van, hogy csak a legnagyobb takarékosság mellett tudja a maga költségvetési egyensúlyát biztosítani. Ezt a példát kell követni a községeknek és városoknak is. Ilyen gazdasági és pénzügyi viszonyok között maguknak a városoknak kell előrelátva a imaguk helyzetét, megalkotni a költségvetésüket és úgy gazdálkodni, hogy ne szoruljanak rá az államháztartás segítségére. Ezt princípiumként vagyok kénytelen kijelenteni, mert az állam maga is súlyos anyagi j helyzetben van (Ügy van! jobbfelől) és neki magának is a mai gazdasági helyzetben igen körültekintően kell a maga költségvetését és különösen a polgárok adóztatásának szisztémáját is kezelni. (Ügy van! Ügy van! — Helyeslés a jobboldalon.) Ezt tehát a leglelkiismeretesebben tegyék maguk a városok is beható vizsgálat tárgyává és maguknak kell elsősorban a maguk háztartásának a legszigorúbb restringálásával előteremteni azokat a szükséges eszkö-» zöket, amelyekkel háztartásuk egyensúlyát fenn tudják tartani. Tegnap egy számot vetettein oda, hogy a városoknak 613 millió pengő adósságuk van függő- és hosszúlejáratú kölcsönökben. Megengedem, hogy ennek túlnyomó nagyrésze, majdnem 400 milió a székesfővárost terheli, de ennek egészen más a bázisa és az anyagi ereje, mint a többi város| nak. Különben vidéken is sok városnak megvolna az anyagi ereje, de a mai gazdasági helyzetben^ amikor különösen a földbirtok jövedelmezősége csekély, ez a^ körülmény őket is zavarokba döntötte háztartásukban, úgy hogy csak megfelelő intézkedésekkel tudnak ezen a súlyos helyzeten segíteni. Természetes, hogy az állam nem zárkózik el adott időben és adott esetben attól, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzék, de elsősorban maguknak a városoknak kell az utat és módot megtalálniuk, hogy háztartásuk rendjét hogyan és miképpen tudják fenntartani. És ne számítsanak rá, hogy az államháztartás abban a helyzetben lesz, hogy j nagymértékben •' segítségére tudjon jönni a városok háztartásának. Szándékom van a háztartási törvényjavaslatban megvalósítani a pénzkezelés és a számvitel egységes szabályozását, ami ha más szemI pontból nem is, de a felügyelet szempontjából elsősorban fontos elbírálás alá esik, mert az ellenőrzést csak egyöntetű és egységes eljárásoknak ismeretében lehet helyesen keresztül: vinni. Ha a minisztériumban a felügyeletnél j minden egyes városnak külön szisztémájába j kell beleilleszkednünk, tisztánlátásunkat veI szítjuk el ennek elbírálásánál, de ahhoz, hogy a kérdést egységesen tudjuk elbírálni, feltétle: nül szükséges, hogy úgy a számvitelben, mint j a pénzkezelésben egységes irányelvek és egy| séges szabályzatok alapján történjék ennek a : kérdésnek megoldása. Ebben nem látok auto! nómiasérelmet, sőt az autonómiának érdeke is j az, hogy a felügyeleti hatóságnak megkönynyítse feladatát és maga segítse elő a kérdés! nek ilyen értelemben való megoldását is. Kifogásolta az egyik t. képviselőtársam az 1929. évi XXX. tc.-nek azt a rendelkezését, amellyel a megyei városokban a tanácsot eltörölte. Talán koráig volna még ennek a törvénynek teljes egészében való kihatását illetőleg bírálatot mondani. Nem tagadom, hogy lehet^ vagy lesz egy-két rendelkezés, amely az
