Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

228 Az országgyűlés képviselőházának bői nem egy betűt, de egy jottát sem vonok vissza, fenntartom a magam részéről ezt az álláspontomat. Ismerem ezt a kérdést, és a képviselő uraknak is foglalkozniuk kellett vele, hiszen nemcsak a mi sajtónk, hanem az egész világsajtó ennek a kérdésnek tengelyébe van beállítva, ez kell hogy bennünket, magyar embereket elsősorban érdekeljen és ezeket á kér• déseket a Ház minden oldalának összefogásával kell megoldanunk. (Farkas István: Akkor miért nem akarnak összefogást? — Zaj.) Ez annyira nagyjelentőségű és nagyfontosságú kérdés, hogy az országnak nagy böleseségre, higgadtságra és józanságra van szüksége a megoldásnál. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kár volna a megoldást politikai ellentétek szitásával megnehezíteni, inkább arra kell törekednie mindenkinek ebben a Házban és ebben az országban, hogy igenis ezekben a fontos természetű kérdésekben minden politikai ellentétet kikjüszöböljünk és kizárólag a nagy célt, a nagy országos érdeket tartsuk szem előtt. (Peyer Károly: Hazudjanak tovább az emberek nyilt választójog mellett! Hazudni tanítják az embereket! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Scitovszky Béla belügyminiszter: Ebből a szempontból néztem ezt a kérdést és ennek kifejezést is adtam tegnapi felszólalásomban. (Peyer Károly: Hazudni tanítják az embereket. Nagyon erkölcstelen, amikor az embereket hazudni kényszerítik!) Elnök: Peyer Károly képviselő urat ismételten használt sértő kifejezéséért rendreutasítom. (Helyeslés és zaj a jobboldalon. — Peyer Károly: Hazudni kényszerítik az embereket a nyilt szavazással! — Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon-.. — Jánossy Gábor: Mondja meg, ki kényszeríti? — Esztergályos János: A csendőr és a szolgabíró! — Jánossy Gábor: Egyik sem kényszeríti!.— Zaj.) Méltóztassanak nyugodtan maradni mindkét oldalon. (Zaj.) Mindkét oldalra szól a figyelmeztetésem. (Propper Sándor: Ez nagyon utálatos választójogi rendszer, amely széttagolja az országot!) Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem szabad, hogy éles distinkció legyen a politikai szükségesség és az ország érdeke között. Én tegnapi felszólalásomban nem zárkóztam el mereven és ridegen ettől. Differencia van közöttük talán az időpontban és talán a megejtendő módosítások mérve tekintetéiben, ami mindenesetre vitát idéz elő, mert kell is, hogy a különböző világnézetek ütközzenek, de e mellett praktikussági szempontból, technikai szempontból is vannak kérdések, amely dk nemcsak a pártok között, hanem magukban a pártokban is különböző felfogásokat váltván ki, természetesen hosszabb és nagyobb vitát is igényelnek. (Farkas István: Lekésnek vele, mint 1912-ben!) Én ebből a politikai szempontból bíráltam el egyrészt ezt a kérdést, de másrészt az ország fontos létérdeke szempontjából io. Azt hiszem, hogy a magam részéről ezzel çontot tehetek ennek a kérdésnek további fejtegetései elé. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Most áttérek t. képviselőtársaimnak az egyes részletekre vonatkozó kérdéseire. El sóderban a szociáldemokrata párt képviselőinek felszólalásaival kell foglalkoznom és különösen azzal, ami jóformán felszólalásaik kizárólagos témáját képezte: a csendőrség atrocitásai ügyével. Meglehetősen hosszú idő óta azt tapasztalom, hogy a túloldalról bizonyos tendencia nyilvánul meg a csendőrség és a rendőrség eljárásával szemben. (Farkas István: A csendőrség részéről nyilvánult meg az erőszak! — Eszter504,-ülése 1931 május 13-án, szerdán. gályos János: Ez az ön szelleme! — Peyer Károly: A rendőrség iránt kevésbbé, a csendőrség iránt jobban! — Farkas István újra közbeszólj Elnök: Farkas képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Esztergályos János: Nyilt hangulatkeltés ellenünk!) Scitovszky Béla belügyminiszter: Peyer Károly t. képviselőtársam közbeszólásának nagyon örülök, ez alkalmat nynjt arra, (Rothenstein Mór: Csak bátorítsa a csendőrséget! — Zaj a jobboldalon.) hogy tudomásul vegyem: a rendőrséggel szemben a túloldalnak kevésbbé vannak kifogásai. (Zaj. — Farkas István: Az nem olyan brutális! — Jánossy Gábor: Becsületes emberek!) Elnök: Jánossy képviselő urat is kérem, tartózkodjék az állandó közbeszólásoktól. (Zaj.) Scitovszky Béla belügyminiszter: Éveken át interpellációkbalrn másról sem méltóztattak említést tenni, mint ezekben a rendfenntartási, igen kiváló intézményeinkben szolgálatot teljesítő férfiaknak a viselkedéséről és minden egyes alkalommal atrocitásokat kívántak működésükhöz füzlni. (Esztergályos János: Mert nem vagyunk hajlandók szó nélkül eltűrni ezeket az atrocitásokat!) Különösen az a metódus, amelyet a gyűlésibetiltások során méltóztatik követni. (Farkas István: Már panaszkodni sem szabad?), bennem azt a hitet kelti, hogy nem csalódom abban, hogy ezeknek a felszólalá sokinak bizonyos Idestruktív szándéka van: detetruálni kívánják egyik legkiválóbb intézményünket, a csendőrség intézményét, (Esztergályos János: Ha összeverik, hasbarugdossák az embereket, ez a destrukció!). Elnök: Esztergályos képviselő urat ismételten kérem, méltóztassélk csendlben maradni! Scitovszky Béla belügyminiszter: Sohasem fordult elő, ha annak tudomására jöttem, hogy tényleges visszaélés történt, akár szándékosságból, akár túlibuzgaloimiból, hogy a magam részéről a szükséges megtorló intézkedéseket meg nem tettem volna. (Peyer Károly: Egy esetben sem, miniszter úr! Egész csomó ügyet küldöttünk fel és egy^esetben sem láttuk ezt!) Lehet, ibogy arról a képviselő úrnak nincs tudomása, de az illetők, ha ilyeneket követtek el, bizonyára elvették méltó büntetésüket. (Hajós Kálmán: Ha bebizonyult!) De hogy egyoldalú állítások alapján járjak el és történjék intézkedés, erre a leghatározottabban kijelentem, én nem voltam és sohasem leszek kapható. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Méltóztassék nekem ezeket az eseteket tudomásomra hozni, vagy méltóztassék a törvényes utat a felebbezés útján igény bevenni. (Esztergályos János: Azon kezdődik a vizsgálat, hogy lehordják az embert, 'minek fárasztjuk őket ilyesmikkel!) Kéthly Anna képviselőtársunk előadta, hogy állítólag milyen brutalitást követtek el egy nővel szemben és ugyanakkor méltóztatott előadni, a hatósági orvosok nem vállalkoztak arra, hogy a csendőrség által a nővel szemben állítólag elkövetett brutalitások nyomairól látleletet vegyenek fel, (Farkas István: Sok ilyen eset van!) de elmulasztották, — amint közbeszólás alakjában is mondottam már — amit más esetben a párt mindig megtesz, hogy magánorvos által állíttattak volna ki látleletet. Ez elmaradt és akkor közbeszóltam, hogy ne képviselőtársunk látogatta volna meg az illető állítólag a csendőrség által félig agyonvert nőt, hanem hozatott volna inkább — humanitárius érzése alapján is, mert mindig ezt méltóztatnak hangoztatni — a párt terhére egy orvost, aki a látleletet feltétlenül elkészíthette volna, s legalább részben bizonyítékot tudtak " volna