Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az 'országgyűlés, képviselőházának 5i Még egyet akarok a belügyi tárca kapcsán a belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani egy kérdés alakjában. A belügyminiszter úr a magyar egyesületek legfőbb őre. A belügyminiszter úr hatásköréből nem vonattak ki azok az egyesületek sem, amelyek speciális, a kormány által elismert társadalmi feladatokat teljesítenek. Azt kérdem a belügyminiszter úrtól, akinek szándékai felől a legteljesebb mértékben tisztában vagyok, hogy a Magyar Gyermekvédő Ligánál, amelyet a magyar társadalom tart fenn, jelentkező súlyos szabálytalanságok tekintetében történt-e megfelelő intézkedés a belügyi kormányzat részéről? Mert azt hiszem, mindnyájunk véleményét nyilvánítom, amikor megállapítom, hogy a társadalom által juttatott adományoknak az elhagyott gyermekek érdekében való felhasználása és ennek a felhasználásnak biztosítása közérdek. . Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Moser Ernő! Moser Ernő: T. Képviselőház! (Hulljuk! Halljuk!) Méltóztassanak megengedni, hogyha címmel kapcsolatban egészen röviden felhívjam a miniszter úr figyelmét két státus sérelmeire. Sajnálom, hogy a költségvetési vita során nincs módom javaslatot vagy módosító indítványt benyújtani — hiszen technikailag is lehetetlen, hogy a költségvetést ilyen javaslatokkal megbolygassuk — hiszem azonban, hogy figyelmeztetésem meghallgatásra talál a miniszter úr részéről és azokat a súlyos sérelmeket, amelyeket egészen röviden telegráf-stílusban fel fogok sorolni, lehetőleg rövidesen eliminálni fogja. A szolgabírói és a községi segédtisztviselői kar sérelméről kívánom az igen t. Házat néhány szóval tájékoztatni. A szolgabírói kar rendkívül sérelmesnek találja magára nézve az 1929. évi XXX. tc.-nek azt a rendelkezését, amelynek következtében a VIII. fizetési osztálynál meg kell, hogy álljon és nem juthat bele a VII., illetve a VI. fizetési osztályba. Különösen sérelmesnek találja a kar magára nézve ezt a rendelkezést azért, mert hasonló minősítéssel, de nemcsak hasonló, hanem kisebb kvalifikációval bíró státusok előtt már régebben megnyitotta a kormány a VII. fizetési fokozatot, megnyitotta a jegyzőknél is, akikkel szem- i ben pedig szolgabíró a feljebbvalót képviseli. | A kultuszminiszter úr a tanítóságnak is lehetővé tette a VII. fizetési osztály elérését. Tudvalevő dolog pedig, hogy mindkét^ státustól a törvény csak középiskolai kvalifikációt kíván, tehát kevesebbet, mint a szolgabírótól. Ügy érzem, hogy amikor az 1929. évi XXX. te. törvényelő'készítése folyt és talán akkor is, amikor a Képviselőház és a Felsőház is ezt a törvényt tárgyalta, a szolgabírói státusszal szemben elnézés történt vagy pedig valami tévedésben voltak, mert lehetetlenségnek tartom, hogy ha szigorúan bírálat tárgyává tettük volna a rendelkező szakaszban foglaltakat, az országgyűlés . ilyen sérelmes rendelkezést fogadott volna el azzal a szolgabírói karral szemben, » amelynek vállára bizony nemcsak az egész ' magyar vidék szigorúan vett közigazgatási szolgálata nehezedik, hanem aki a vidéki életet ismeri,, teljesen tisztában van azzal, hogy ma a főszolgabíróság a vidéken nemcsak a közigazgatási kormány exponense, hanem hogy németesen fejezzem ki magamat, azt lehetne mondani, hogy ein Mädchen für Alles, mert a szolgabíróságnak a járásban mindenről tudnia kell és ha bármely intézkedésre szükség van. végeredményben a szolgabírói hivatalnak kell 'P . ülése 1931 május 13-án, szerdán. â25 az intézkedést megtennie, foganatosítania, legyen az kulturális, sport vagy más nem közigazgatási minőségű intézkedés. Arra kérem ezekután az igen t. miniszter urat, méltóztassék talán ezt a kérdést sürgős meditáció tárgyává tenni és a szolgabírói kar kérelmét, amennyiben lehetséges, rövidesen teljesíteni úgy, hogy nyissa meg előtte a VII. és ha csak lehetséges, a VI. fizetési osztályt is. A VII. fizetési osztály megnyitása, úgy tudom, anyagilag nem is terhelné meg az állam budget jét, mert a szolgabírák öt évi, a VIII. fizetési osztályban eltöltött szolgálat után amúgy is megkapják öt-öt évenként az 50—50 pengő korpótlékot. Lehetséges, hogy a főszolgabírói és a szolgabírói hivatalnokoskodás valamikor nobile officium volt, ma azonban ez a boldog idő már régóta eltűnt. Ma már nemcsak azok mennek erre & pályára, akikről oly szépen ír Jókai, a Régi jó táblabírák-ban, és Vas Gereben egyikmásik regényében, ma már ezt a pályát vagyontalan emberek is választják, akiknek a pálya kenyérkereset, akiknek háta megett nincs ötszáz vagy ezer hold, és ennek folytán rá vannak szorulva fizetésükre. Azt hiszem, hogy mi, akik elismerjük a szolgabírói kar abszolút becsületes munkásságát, mindnyájan csak egyet kívánunk, azt, hogy a kar a fizetés és előmenetel tekintetében ne kerüljön hátrányos helyzetbe és vele szemben is az egész vonalon az egyenlő elbírálás elve érvényesíttessék. A másik dolog, amelyre még egészen röviden rá kívánok mutatni, a községi segédtisztviselők helyzete. Ezek igazán a tisztviselői kar páriái, különösen a 62.000/1926. számú B. M. rendelet óta, amely velük szemben hihetetlen mostoha intézkedéseket tartalmaz. Csak egykét ilyen intézkedésre kívánok rámutatni. Ha egy községi segédhivatalnok az egyik vármegyéből a másik vármegye területére megy át, illetőleg oda választatik meg valamely községbe, akkor teljesen a vármegyének, illetve a képviselőtestületnek jó- vagy rosszindulatától függ, hogy a szolgálatban már eltöltött nyolc, tíz, esetleg tizenkét évi ideje az új vármegyében szolgálati idejébe beszámíttassék. Nagyon jól tudom, — hiszen konkrét esetekről is tudnék beszélni — hogy a belügyminisztérium minden egyes esetben, amely fellebbezés következtében eléje kerül, a tisztviselőnek javára szokott dönteni, de nagyon kérem az igen t. belügyminiszter urat, méltóztassék a rendeletből kivenni azt a mondatot, amely a vármegyék jóindulatától teszi függővé, hogy beszámíttassék-e az illető tisztviselőnek más vármegyében eltöltött szolgálati ideje vagy sem. Mondja ki a rendelet expressis verbis, hogy a más vármegyében eltöltött idő beszámíttassák. A másik dolog, amelyre kérni szeretném a belügyminiszter urat, az, hogy rövidítse meg a kinevezhetés előtti szolgálati időt, mert ezidőszerint csak 12 évi effektív szolgálat után nevezhető ki a községi írnok a XI. fizetési osztály 3. fokozatába és csak körülbelül 35—36 szolgálati év után érheti el a X. fizetési osztály 1. fokozatát. Mély tisztelettel kérem, méltóztassék itt is az egyenlő elbírálás elvét gyakorolni és ezt az igen érdemdús tisztviselői kart az állami és vármegyei hasonló minősítéssel és qualifikációval biró tisztviselői karral egyenlő elbírálásban részesíteni. Most még csak egyetlen egy mondatot. A múlt évben egy interpellációmmal kapcsolatosan a belügyminiszter úr a rendőrlegénységre vonatkozóan tett ígéreteit — Örömmel konsta* tálom — teljes mértékben beváltotta. Akkor a 30'