Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

22Ï Az országgyűlés képviselőházának 50Í. ülése 1931 május 13-án, ezerdán. kétségtelen, ezt elismerem, de viszont ha volna megfelelő ellenőrzés s ha e mellett a közigazgatásnak a maga pregnánsan körvonalazott feladatköre volna csupán, meggyőződésem, hogy ilyen esetek olyan nagy számban, amilyen számban előfordulnak, nem fordulnának elő. T. Ház! A magyar közigazgatásnak a népért és a néppel kell működnie. En figyelemmel kísérem körülbelül 1922. óta ennek a kormányzatnak a törvényalkotását s meg kell állapítanom, — és sajnos, ebben a miniszter úr sem kivétel — hogy ez a kormányzat feltétlenül olyan centralizáció felé hajlik, amely centralizáció egyfelől elsorvasztja, tehetetlenné teszi az autonómiát, másfelől azonban az autonómia helyébe semmi olyan célszerű intézkedéseket és intézményeket nem állít be, amelyek az autonómia feladatát, ha c^ak lehetséges, bizonyos fokig pótolni tudnák. En magam autonómista, municipalista vagyok, ennélfogva a leghatározottabban helytelenítenem kell azt, hogy az autonómiának értékes erői elsorvaszthatnak. Es én azt látom az egész vonalon. Látom a legújabb intézkedésekből is. A központi bürokrácia erős. Az 1929 : XXX. te. is a másodfokú ügyek elbírálásánál az aprócseprő ügyeknek egész tömegét emelte fel a belügyminisztériumba. Mindezek folytán itt a burokban olyan kérdésekkel foglalkoznak, amelyeknek elintézéséhez helyi ismeret kell, viszont pedig az a belterjes ellenőrző feladat, amelyre szükség volna, elmarad és ez mutatja azt, hogy közigazgatásunkban tényleg az ellenőrzés hiánya miatt nemcsak a vidéken, hanem a fővárosban is jelentkeznek olyan szabálytalanságok és visszaélések, amelyek árnyékot vetnek erre a becsületes magyar közigazgatásra, én pedig ezeket a magam részéről kiküszöbölni szeretném. Folytatnom kell azt a támadást, amelyet a földmívelesügyi tárcánál a cserebogár-bürokráciára vonatkozólag megkezdettem. Arról van szó ugyanis, hogy 3 esztendővel ezelőtt a cserebogár kötelező irtására vonatkozólag készített szabályrendeletet, amelynek elintézésére minta van, nem küldték le az éin törvényhatósági városomba, úgyhogy a városnak azt 15-ször kellett megsürgetnie. A földmívelesügyi miniszter úr megállapítása szerint a belügyminisztériumban hevert az akta és a belügyminisztériumban kellett a földmívelesügyi miniszternek kilencszer megsürgetnie, hpgy egy ilyen könnyű aktát onnan ikiadjanak. Ezt én természetesen helytelenítem. A harmadik ok egy kissé a politika mezejébe vág. En kifogásolom azt és kifogásolom most a választások előtt, hogy a magyar közigazgatást politikai szolgálatokba állítsák. En ebben az irányban a közigazgatást minden ilyen politikai szolgálat teljesítésétől elkülöníteném. Az én nézetem az, hogy a magyar közigazgatásnak a népért kell dolgozni és semmi esetre sem a néppel szemben, esetleg a nép akarata : ellenére alkotmányos funkciót teljesíteni. A legutóbbi időben a belügyminiszter úrhoz levélben fordultam, amelyben rámutattam arra, .hogy egy hozzánk szomszédos vármegye községéiben egy jegyzőválasztás kapcsán az egyik jelölt a felekezetekre nézve súlyosan sértő kijelentéseket tett, A miniszter urat arra kértem, hogy azt az embert, amennyibeint tőle telik, a község akarata ellenére a község nyakára küldeni ne engedje. Hálásan köszönöm azt a választ, amelyet a belügyminiszter úr ebben a tekintetben adott, de .most itt van a kezemben a község előkelő polgárainak a levele, amelyből meg kell állapítatnom, hogy ennek az intézkedésnek ott lenn az alsófokon az lett az eredménye, hogy becsületszó alatt ívet Írattak alá a képviselőtestület tagjai között közigazgatási nyomásra, hogy azt, aki ezt, a felekezeteket sértő kijelentéseket tette, megválasztják. Sőt a vármegye főispánja, aJkit én személyesen is figyelmeztettem ebben a kérdésben, felhivatta az ellenjelöltet és fitgy el meztette, hogy lépjen vissza, mert amennyiben, vissza nem lép, akkor elölhialadása abban a vármegyében főispánsága idején meg van akadályozva. A közigazgatási tisztviselő által tett és felekezeteket sértő kiszólásokat ilyen módon terrorral nem lehet elintézni, és ha ezt a f&ispánnál, vezető közigazgatási tisztviselőknél látjuk, akkor hiába kapok a belügy miniszter úrtól megnyugtató levelet, mert az alsó fokon tényleg a lakosság akarata ellenére azoknak a helyi kisiebb zsarnokoknak az akarata érvényesül és mindez a népet a közigazgatással szembehelyezi. Ezt én a magam részéről a legteljesebb niiartékben kifog'ásoloim. (Scito.v^zKy Béla belügyminiszter: És az autonómiai) Ez nem autonómia, t. belügyminiszter úr, én megválaszolom ezt a belügyminiszter úrnak. Az 1878 : V. tc.-ben, a büntetőtörvénykönyvben megkeresem a belügyminiszter úrnak azt a szakaszt, amelybe beleütköznék ezek a cseleikmenyek, ennélfogva ezt autonómikus cselekménynek nem lehet nevezmi, mert jogrendibe ütköző cselekményeket az autonómia nem teljesíthet és különösen olyan cselekményeket, amelyek a büntetőtörvénykönyvbe ütköznek. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Akkor tessék feljelentést tenni!) A belügyminiszter úrnak mindenesetre módja van arra, hogy az ilyen eljárásokkal szemben intézkedjék, módja van erre a választási eljárás során, a jogorvoslattal kapcsolatban is. A negyedik ok, amiről meg akarok emlékezni, a törvényhatóságokban, különösen a városi törvényhatóságokban az összeférhetlenség kérdésének ma is szabályozatlan volta. Tudom azt, hogy a belügyminiszter urat a törvény alkotásakor milyen szándék vezette, az tudniillik., hogy az a nívó, amelyet az összeférhetlenség kérdésében a fővárosban megkövetelünk, a vagyonukat önmaguk kezelő törvényhatósági városokban is érvényesüljön. Hogy ezt a Felsőház kicsavarta és a szabályrendeletalkotás körébe utalta ezt a kérdést, ez nem jelenti azt, hogy az abban a törvényben lefektetett célzatnak érvényesülnie nem szabad, ez csak.- azt jelenti, hogy az autonómiának mi hozzászólást biztosítunk ebben. Végtelen sajnálatomra azonban a végrehajtás során idevonatkozólag a törvényhatóságok felhívást nem kaptak, a közigazgatási bíróság a szabályrendeletek alkotásáig kitolta a kérdésben való döntést, — mert ilyen döntésről tudok — ennélfogva ma az. a helyzet, hogy az érdekeltség kérdésében sem a régi iszabályok, sem az egyes szervezeti szabályoknak helytálló rendelkezései, sem a fővárosi törvény rendelkezései nem érvényesülnek eddig az ideig, és a magyar törvényhatósági városokban az érdekeltség kérdése mindezideig szabályozva egyáltalán nincsen. Kérem a belügyminiszter urat, hogy mint legfőbb hatóság, ezek tekintetében a maga részéről az intézkedéseket megtenni szíveskedjék, különösen pedig abban az irányban, hogy a törvényhatóságoknak kormányhatóságilag jóváhagyott szabályrendeleteik legyenek, hogy azok alapján a megfelelő vitás esetek eldöntessenek.