Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának £&4. ülése Í931 május 13-án, szerdán. m karta magát a hatóságot. Eltakarta azáltal, hogy kiadásait és bevételeit elvegyítette tárcájának a központi igazgatás és az állami rendőrség című ágazatainál előirányzott kiadások és bevételek között. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Osztálya a minisztériumnak!) Nem osztálya, ami hiba is lenne. Különben a szervező rendelet nem fedi a miniszter úr kijelentését és nem fedi az a törvényes felhatalmazás sem, amelyet a kormány a hatóság megszervezésére kapott. E mellett a szervezetnek elnevezésében is kidomborodik, hogy nem a minisztérium egyik ügyosztálya, hanem központi hatóság... (Scitovszky Béla belügyminiszter: Központi hatóság, a belügyminiszter nevében jár el.) Minden hatóság a belügyminiszter nevében jár el. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Helyettem és nevemben. Magam intézkedhetem.) Akkor nem méltóztatott a racionalizálással számolni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: De mennyire!) Már maga az elhelyezés is kifogásolható. A Vámházban van elhelyezve a hatóság, amikor tulajdonképpen a Várban székelő belügyminisztérium dönt, mint a miniszter úr mondja, minden fontosabb kérdésben. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez a racionalizálás!) Nem r akarok arról beszélni, hogy mily nehézségeket támaszt az, hogy a feleket, akik jobbára külföldiek, ideoda küldözgetik. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A közönség részére van kényelmessé téve és a közönség részére lett racionalizálva!) Egyelőre ez a racionalizálás a közönségre nézve nem jelent előnyt. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Nem áll!) Különben ez a kérdés nem tartozik ide, a kormány úgy is foglalkozik az egyszerűsítéssel, az úgynevezett racionalizálással és mi ellenzékiek nagyon várjuk az erről szóló törvényjavaslatát a kormánynak. Visszatérve a tulajdonképpeni kérdésre, ha a budget-jog nem is követelné az újonnan szervezett hatóságnak nyilt beillesztését a tárca költségvetésébe, akkor ás nyiltan kellett volna a hatóság kiadásait, valamint a bevételeket külön ágazat alatt felvenni a tárca költségvetésébe, hadd lássa^ a külföld, mily áldozatokat hoz a magyar állam a külföldi állampolgárok érdekeinek a védelmére. Az a benyomásom, hogy a t. miniszter urat felszólalásom feszélyezi. Mindamellett merem remélni, hogy a legközelebbi költségvetésbe a miniszter úr mégis külön ágazatként állítja be a tárgyalt hatóságot, érvelésem nyugodtabb mérlegelése alapján. Higyje el az igen t. miniszter úr, hogy ezt magasrendű állami érdekek követelik úgy a külföldi, mint a belföldi vonatkozásokban. Kérem tehát az igen t. miniszter urat, hogy álláspontomat szíveskedjék magáévá tenni. Eszrevételezem még, hogy a tiszteletdíjakat átalánykép méltóztatott a központi igazgatásnál előirányozni. r Ez az átalányösszeg 20.795 pengő! Ezt az általányt a jövőre nézve az ellenőrzés érdekéből részletezni szíveskedjék. De nemcsak az ellenőrzés érdekében kívánom a részletezést, hanem a t. miniszter úr és az egész kormánynak érdekében. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Melyik átalány ez kérem?) A részletezés között, ahol a személyi járandóságok rovatán felvett javadalmazások állások szerint tagoltatnak. Ezen részletezés zárlata előtt a 2. alrovaton előirányzott tiszteletdíjakról van szó, amelyek között a bérek is szerepelnek. Engem ez a részletezés azért nem elégít ki, mert nem nyújt tájékoztatást kik és mily mértékben részesülKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXVI. nek az előirányzott tiszteletdíjakból. Erre szükség van a legfőbb állami számvevőszéknek, de szüksége van az országgyűlésnek is, mert ebben a maga közjogi ellenőrzésére a fundamentumot megkapja. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ha szükség van rá, úgy is követelik, akkor megadjuk!) De azért is kívánatos ilyen részletezés, nehogy az átalányozás miatt hátsó gondolatok támadjanak a kritizálókban.^ Különben ezzel az észrevétellel a költségvetés tö* kéíetességét kívánom szolgálni. Szeretnék tmég beszélni és igen sokat becszéllhetnék a nagymérvű nyugdíjaztatásokról. Az igen t. miniszter úr tárcájánál közel évi 800.0ÓO pengő nyugdíjtehertöbblet jelentkezik a költségvetésben. Számításokat végeztem valamennyi kormányzati ágnál. A miniszter úr a nyugdíjazások elrendelésében vezet. Csak a honvédelmi miniszter úr előzi meg. Arra kérem a t. miniszter urat, hogy a jövőben nagyonnagyon fontolja omeg... (Scitovszky Béla belügyminiszter: A csendőrséget nem én küldöm nyugdíjba!) Szándékosan hozom itt fel, de nem firtatom a nagymérvű nyugdíjazás indokait. (Scitovszky Béla belügyminiszter: A honvédelmi miniszter úrnak!) Tudom, hogy a honvédelmi miniszter úr sokat nyugdíjazott. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez az ő hatásköre!) Eminens állami érdek, hogy csak azokat nyugdíjazzuk a jövőben, akik aggkoruk miatt nem képesek kötelességeiket úgy ellátni, ahogyan azt az állam érdeke megköveteli. Ezzel be is fejezem felszólalásomat s megjegyzéseimet az igen t. miniszter úr gondjaiba ajánlom. Elnök: Szólásra következik ! Héjj Imre jegyző: Gál Jenő! Elnök: A képviselő úr nincs itt. Ki a következő szónok? Héjj Imre jegyző: Hegymegi Kiss Pál! Hegymegi Kiss Pál: T. Képviselőház! A tegnapi napon itt a parlamentben a választójog és a titkosság kérdésével foglalkoztak és a belügyminiszter úr válaszában azt a kijelentést tette, hogy ezekről most nem lehet szó, mert hiszen a nemzet erkölcsi erőinek a megmentéséről kell először a kormánynak gondoskodnia. Méltóztassanak megengedni, hogy miniszteri kijelentésből kifolyólag egy kissé foglalkozzam azokkal a zavaró momentumokkal, amelyek

# a magyar közigazgatásnál az utóbbi időben jelentkeztek. Távol legyen tőlem, hogy én a magyar közigazgatást általánosságban megvádoljam egyesek hibáiért^ de azt meg kell állapítanom, hogy az esetek sorozata ma már a publikum előtt tényleg azt az álláspontot hiteti el, amelynek itt Gaal Gaston t. képviselőtársam is kifejezést adott. Azt szeretném és az a meggyőződésem, hogy ezen a téren mindazokat az okokat, amelyek ezt eredményezték, feltétlenül ki kellene küszöbölni. Ebből a szempontból említem fel ezt a kérdést a belügyminiszter úr előtt, mert hiszen a belügyminiszter úr szintén a közigazgatás mezejéről került ide a parlamentbe és már hivatásánál fogva is meleg szeretettel kell, hogy foglalkozzék a magyar közigazgatás érdekeivel. Ma a magyar közigazgatást a múlthoz viszonyítva feltétlenül olyannak kell megállapítani, hogy azokat a fontos feladatokat, amelyek reá hárulnak, a mai időkben ebben a beállításban nem tudja teljesíteni. Es én azt, hogy a közigazgatás ilyen helyzetben van, körülbelül négy okra vezetem vissza. Ezek közül az első tényleg a gazdasági válság és a súlyos gazdasági helyzet, amely egyes könnyebb lelkületű tisztviselőket megtévedésre késztet. Ez 30