Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-504
222 Az országgyűlés képviselőházának 504.. ülése1931 május 13-án, szerdán. falu népének önérzetét, összefogdostak egy csomó ártatlan embert. Hogy miként bántak velük, ez a következő panaszos és síró levél elmondja (olvassa): «... a csendőri bántalmazások ós az a .brutális eljárás, amelyet akkor a csendőrség csinált, embernyi emberieket agyon meg agyonvertek és még azóta is többször és állandóan zaklatnak bennünket.» Ennek az ismeretes simontornyai csendőrság és annak elgy Halász Antal nevű tiszthelyettese a hőse.» (Tovább olvassa): «Nin terror, amit ne használna ellenünk. Már a múlt alkalommal megcsinálta azt, hogy egyenként meghívatta a munkástársakat, hogy mondjanak le az elvről, tépjék el szeme láttára a tagsági könyveiket és hagyják ott a pártot.» Persze ehhez (hozizájárul Í.VÁ Él fenyegetődzés, hogy agyonverik őket, ha ezt nem fogják megtenni. Mélyein t belügyminiszter úr, kérdezem önt, hogy a magyar falu népe, az a jogtalanságban élő és nyomorúságban szenvedő falusi nép vogelfrei lehet-e a csendőri hatalmasságok előtti Vagy nem gondolja-e igen t. belügyiminiszter úr, hogy az, amit Apponyi Albert igen t. képviselőtársam monldott . . . (Rassay Károly: Csak külső használatra!) Nem mondottam sértő szándékkal. Nem gondolja az igen t. miniszter' úr, hogy mindaz, amit Apponyi Albert igen t. képviselőtársam mondott, száz százalékig he fog következmá, ha Önök továbbra is tűrik és továbbra is csinálják ezt. Nem gondolják önök azt, hogy ezzel a brutális eljárással, amelyet mindenütt meg fognak találni, az ország különböző részein, csak a bolsevisták malmára hajtják a vizet, és nem gondolják az urak, hogy ha végre nemi lépnek más útra és nem iparkodnak megbecsülni a falu népét, akkor akaratuk ellenére is meg kell spanyolul tanulniuk 1 Igen t. Ház! Nemcsak ezek a csendőri brutalitások teszik elkeseredetté a nép lelkét, de a belügyminiszter úr által olyan sokszor megdicsért szolgabírói kar szűk látkörű intézkedései is hozzájárulnak élihez. Itt fekszik előttem is egy csomó betiltó végzés. Tegnap az igen t. belügyminiszter úr egy grandiózus nagy számot mondott,^ hogy mennyi gyűlést tartottak meg az országban és ezzel igazolni akarta a maga eljárását. Igen t. belügyminiszter úr, ön nagyon jól tudja azt, hogy hány száz és száz bejelentett gyűlésünket tiltják be a nélkül, hogy a beadott fellebbezések egy hajszálnyira is előbbre vinnék a dolgot. Itt van például a cséfai, a nagyszalontai, a sarkadi, az abonyi járás főszolgabírója, itt van a tamási járás főszolgabíró, a mindszenti, barcsi járás főszolgabírója. Nagyon érdekes, hogy a barcsi járás főszolgabírója például nem engedélyezi az általunk bejelentett gyűlést Barcson, mert a kedélyek felizgulhatnának azon a gyűlésen, már pedig ennek hatása a szomszédos Jugoszláviára is kiterjedne. (Derültség a szélsőbaloldalon,) Ezzel az indokolással tiltja be a gyűlést a barcsi járás főszolgabírója. Itt van a simontornyai, itt vàn aj gyöngyösi, itt van az eleki járás főszolgabírójának, itt van a komáromi rendőrkapitányságnak, itt van a ihajduvármegyei ^központi járás, a debreceni, a kiskunfélegyházi járások főszolgabíráinak végzése. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, méltóztassék beszédét befejezni. Esztergályos János: Nem mondhatja tehát a miniszter úr, hogy ez véletlen eset, mert végig az egész országban, minden járásban, mindenütt megtaláljuk ezeket a dolgokat. En ismétlem, nem remélek öntől, igen t. belügyminiszter úr, ezekben a kérdésekben semmit. Nem remélem öntől és rendszerétől azt, hogy ez a súlyos szavakkal jogosan elítélhető rendszer meg fog szűnni, csak kiszegezem a belügyi rendszer és az egész kormányzati rendszer kapujára, hadd lássa ország-világ, hogy ebben a Csonka-Magyarországban a józan ész uralma megszűnt. (Zaj.) Elnök: A képviselő urat ezért a kifejezésért rendreutasítom. Ki a következő szónok? Gubicza Ferenc jegyző: Strausz István! Strausz István: Igen t. Ház! (Halljuk! Halljuk!) En az ellenzék padjaiban ülök ugyan, de az előttem szóló igen t. Esztergályos képviselőtársam megállapításait a csendőrség túlkapásaira nézve nem tudom megerősíteni. (Szilágyi Lajos: A csendőrség parancsra jár el!) Ismétlem, hogy ellenzéki képviselő vagyok, s mint ilyen két képviselőválasztásban. vettem részt ellenfelekkel és e mellett többször tartottam beszámolót is, de mindig azt tapasztaltam, hogy a csendőrségünk híven teljesíti kötelességét, a törvényeket nem lépi át, mert ha átlépte volna, idehoztam volna tapasztalatai^ mat és orvoslást kértem volna az igen t. belügyminiszter úrtól. Azt hiszem velem szemben sincs oka a csendőrségnek, hogy kivételt te-' gyen, mert azt senki nem hiszi el, hogy utasítást kapott érdekeim védelmére a kormánytól, én tiszteletben tartom az ellenfelek álláspontját és kritizáló beszédeimben kint is megtartom mindig a kellő mértéket. Egyébként felszólalásomban egész különleges tárgykörben kívánok mozogni. Tudjuk, hogy a magyar nemzet a maga kormánya^ és közigazgatása útján a külföldiek ellenőrzését úgy teljesíti, hogy abba mindig beleviszi a magyar vendégszeretetet. A külföldiek ellenőrzésére eddig nem volt külön hatóságunk. A kormány az 1930 : XVIII. törvénycikkben kapott felhatalmazást arra, hogy a külföldiek ellenőrzésére külön ellenőrző hatóságot szervezzen. Erre főként azért volt szükség, mert a külföldiek ellenőrzése a közigazgatás területén egészen szétfolyt, ami nem vált előnyére a külföldiek érdekeinek, az ellenőrzés hatékonyságát meg meglazította. Az ellenzéki padsorokból elismerésemet fejezem ki a t. kormánynak és elsősorban a t. belügyminiszter úrnak, hogy megszervezte a külföldiek ellenőrzésére a központi országos hatóságot, de ugyanakkor nehezményezem, hogy a hatóság megszervezésének budgetjogi követelményeit nem vonta le az igen t. belügyminiszter úr.. Ezen követelmények szerint a miniszter úrnak kötelessége lett volna a külföldiek ellenőrzésére szervezett hatóságot belügyi tárcája körébe külön ágazatként beilleszteni. Ez nem forma, igen t. Ház, mert a külön ágazatként való beillesztése a külföldiek ellenőrzésére szolgáló hatóságnak, bázisa a hivatalnoki felelősségnek és a hivatali felelősségen keresztül a miniszteri felelősségnek. De ha ettől el is lehetne tekinteni, mint ahogy nem lehet, azért is külön ágazatként. kellett volna a külföldiek ellenőrzésére szervezett hatóság kiadásait és bevételeit beilleszteni a budgetbe, hogy lássa a külföld, milyen áldozatot hozunk mi a külföldiek ellenőrzése érdekében és hogy lássa a külföld, hogy az a mi ellenőrzésünk egyszersmind a külföldiek érdekei ápolását és gondozását is jelenti. Mit tett az^ igen t. belügyminiszter úr? Ennek az új hatóságnak kiadásait és bevételeit egyenesen eltakarta és ezzel együtt elta:
