Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

218 Az országgyűlés képviselőházának Kérem a képviselő urakat, engedjék a szónokát beszélni. Elveszik egésizen a 'beszédidejét, Kéthly Anna: A csendőrőrmester a veréshez, muzsikát is adott, a káromkodásnak, a mocskos szavaknak reprodukálhatatlan özönével öntötte el ezt a szerencsétlen proletárasszonyt, a magyar ínyelv legmegszégyenítőbb kifejezéseit zúdította reá, úgy hogy még ez a sok durvasághoz és sok goromibasághoz szokott szegény földmívesasszny is megdöbbent és megrázkódott mindentől. Atkáról hazavitték ,) ászárokszállásva a bántalmazásoktól vérezni kezdő asszonyt, akinek látleletet kellett felvétetnie magáról. El is ment a férj, ez a szerencsétlen munkanélküli kubikos először Gombos Gyula községi orvoshoz, azután Hudomek József ottani orvoshoz, aki.szintén hatósági orvos Jászárokszálláson, hogy a megdagadt, megkékült és vérző asszony száimára megszerezzék a.z amúgy is bizonytalan jogorvoslat alapján szolgáló látleletet, de ezt egyik orvos sem' adta ki, nem is vizsgálták meg, nem is mentek el az asszonyhoz, azzal az, indokolással, íhogy ők hivatalos hatósági orvosok, ők tehát a csendőrségi verési ügybe nem avatkoznak bele. Privát orvos véleménye ilyen kérdésben a csendőr vallomásával szemben először amúgy sem ér semmit, másodszor azért sem mehet privát, orvoshoz az illető, mert nincs is pénze arra, hogy megfizesse a magánorvos költségeit, annál kevésbbé, mert a csendőrök vele fizettették meg apnak az autónak költségeit is. amelyen bevitték először Gyöngyösre, azután Atkára. Pedig érdemes lett volna látleletet felvenni erről a szerencsétlen asszonyról, mert én még tegnap is láttam rajta ennek a bántalmazásnak nyomait. A karja, melle, combja, lába még ma is teljesen egybefolyó zöld és sárga foltokkal van tele három hét után. (Esztergályos János: Nem hiszi a miniszter úr! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Talán jobb lett, volna ha képviselőtársam helyett doktor ment volna oda! — Esztergályos János: De a doktor nem tudja idehozni az ügyet! A doktornak más a hivatása! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Nagyon el van kenve nekem így! — Zaj a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Most a nélkül, hogy kutatnám, — ez nem is tartozik reám, ez a bíróság dolga — hogy bünös-e az asszony abban, ami miatt ezt a kínvallatást végrehajtották, csak néhány megjegyzést akarok hozzáfűzni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Egész nyomozatokat szoktak tartani!) Tudom nagyon jól, hogy a csendőrök nem kapnak gynekológiai. oktatást, de tudom azt is, hogy egyéb törvényes megkötöttségen túl, amely a verést, mint vallatási eszközt eltiltja a csendőrség számára, van egy lovagias magyar szabály, amely azt mondja, hogy a magyar ember a kutyáját is kiméli ilyen esetben. A másik megjegyzés a káromkodásra vonatkozik. A belügyminiszter úr rendelkezései a káromkodást illetőleg, szerintem nemcsak a kocsisokra és soff őrökre vonatkoznak, hanem a csendőrökre is akkor, amikor vallatnak. (Györki Imre: A szolgabírákra is! — Jánossy Gábor: Mindenkire! Senkinek sem szabad káromkodni!) Harmadik megjegyzésem az, hogy a megveretést követő néhány nap mulya felhivatták az asszonyt és a férjét a csendőrörsre s ott az embertelenséget elkövető csendőrtörzsőrmester megfenyegette őket, — természetesen különkülön, hogy egyik a másiknak tanuja ne lehessen — hogy ha panaszkodni mernek — és itt 504- ülése 1931 május 13-án, szerdán. idézem a szavakat, amelyeket közöltek velem: «vagy megszöknek, vagy megdöglenek, de én akkor is törzsőrmester maradok Jászárokszálláson!» (Zaj a szélsőbaloldalon. — Peid Gyula: Le a kalappal! — Várnai Dániel: Ilyen banditákkal van tele a csendőri intézmény!) Elnök: Várnai képviselő urat ezért á kifejezésért rendreutasítom! (Várnai Dániel: Sobri Jóskákkal!) Kérem a képviselő urakat, tartózkodjanak az ilyen természetű kifejezésektől és sértésektől. Azt hiszem, hogy elsősorban saját jóízlésüknek kellene tiltakozni az ellen, hogy ilyen, a parlamenti illembe ütköző kifejezéseket használjanak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Elég parlamentáris! — Esztergályos János: Majd bebizonyítom, hogy így van!) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben! (Várnai Dániel közbeszól.) Várnai képviselő urat kérem, maradjon csendben! Kéthly Anna: Nemcsak azért fordulok itt a Házhoz, a nyilvánossághoz és a belügyminiszter úrhoz, hogy vizsgáltassa meg, ha nem is ugyanezekkel a módszerekkel, ezt az esetet, de úgy, hogy érezze egyszer ez a megvadult ember, hogy a felsőbbség tiltakozóan áll szemben ezekkel a módszerekkel, de azért is, hogy se a megszökésre, se a megdöglésre ne kerüljön sor; ne hajszolják tovább ezt a szerencsétlen emberpárt sem azért, sem egyéb ürügyeket konstruálva, amire, úgy látom, odalent igen nagy a szándék. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Mojzes János! Mojzes János: T. Képviselőház! Az idő rövidsége miatt legnagyobb sajnálatomra, nem tudok kitérni az előttem szólott Kéthly Anna képviselőtársam által felhozott kérdésekre. Azok közül a kérdések közül, amelyek megoldásával belügyi kormányzatunk az r utóbbi időben foglalkozott, talán legnagyobb érdeklődéssel a közigazgatás racionalizálását^ észszerűbbbé és egyszerűbbé tételét és a községi háztartások rendezését várja az ország népe, de különösen a falvak földmívelő lakossága. Sok panasz hangzott el már úgy ebben a Házban, mint a Házon kívül is szerte az országban, hogy közigazgatásunk túl van méretezve, hogy túlkomplikált és túlnehézkes. Hallottunk panaszokat arról, hogy olyan munkát, amelyet egy ember egy félóra alatt elvégezhetne, 15 ember másfél év alatt végez el, hogy bebizonyítsák azt, hogy reájuk szükség van. Hallottunk panaszokat arról, hogy ha egy aktát két embernek kell elintéznie, akik esetleg ugyanabban a hivatali szobában ülnek, amíg az az akta az egyik asztalról a másik asztalra kerül, sokszor hónapok is eltelnek. Mindezekhez & panaszokhoz teljes tárgyilagossággal hozzátehetjük, hogy ezek a panaszok talán többé-kevésbbé túlzottak és egyes szórványos esetekből nem lehet általános következtetéseket levonni. Azok az okok, amelyek közigazgatásunk túlméretezését előidézték, túlnyomó részben rajtunk kívül álló okok, amelyek a kényszer erejével, növelték meg adminisztrációnkat olyan méretűre, amely talán nem is áll egészen arányban a valóban szükséges és hasznos közigazgatási feladatokkal és teendőkkel és az ország teherbíró képességével. Hallottunk összehasonlításokat Nagy-Magyarország közigazgatási kiadásai és CsonkaMagyarország hasonnemű kiadásai között. Ezeknek az összehasonlításoknak eredménye valóban azt mutatja, hogy Csonka-Magyarország adminisztrálása többe kerül, mint ameny-