Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának 5 rendet teremt s amely az élet és vagyonbiztonság legfőbb őre. (Peidl Gyula: Az osztályuralom védelmében nagyon jól bevált.) En nem félek attól a bizonyos sarokszobától, amelyet itt tegnap^ Eeisinger t. képviselőtársam emlegetett, akárhogyan akarják is befeketíteni a magyar királyi csendőrségnek elsőrangú és a külföld által is irigyelt intézményét. Le a kalappal a csendőrség előtt, uraim, mert megérdemel minden tiszteletet és elismerést. (Jánossy Gábor: Hat csendőr védte a Kárpátokat egy orosz hadtest ellen. — Esztergályos János: Es az ön mandátumát!) En nagyon sajnálom, hogy a csendőrség létszámát le kellett szállítani. T. Ház! Amikor Trianon ránk kényszerítette a zsoldos hadsereget, a 35.000-es létszámával, amely talán nincs is meg egészen, ez nem nyújthat elég védelmet és biztonságot sem befelé, sem kifelé. Nekünk legalább is befelé kell biztonságot teremtenünk és ezt én a legjobb kezekben a csendőrségi intézményben látom, valamint a városokban — természetes dolog — az államrendőrség kezében. Arra kérem a belügyminiszter urat, szíveskedjék megfontolás és sürgős intézkedés tárgyává tenni, hogy a csendőrörsök a leszállítás előtti létszáma visszahelyeztessék. Attól félek, hogy ha majd akkor jövünk elő létszámemeléssel, amikor már késő lesz, nem teszünk jó szolgálatot a nemzetnek ; nagyon kérem tehát, hogy a csendőrség létszámának felemeléséről mielőbb méltóztassék gondoskodni. (Helyeslés jobbfelől-) Azután arra kérem a belügyminiszter urat, hogy ha^ ez módjában áll, lehetőleg még a Képviselőház vakációja előtt szíveskedjék beterjeszteni a községi háztartásról szóló javaslatot. (Jánossy Gábor: Sürgős!) Azt lehet mondani, hogy igen t. képviselőtársaim mindegyike vagy legalábbis igen sokan nagyfontosságú kérdésnek tartják a községek háztartásának végleges rendezését. Nem kell azt lefestenem, hogy odakint a községekben mi van. Sajnos, nagyon kevés olyan községünk van, amelynek anyagi állapota tűrhető, a legtöbb azonban — hogy úgy mondjam — küzködik a mindennapi élettel. Ezt az állapotot végrevalahára is meg kell szüntetni, s változtatni kell a jegyzők helyzetén is. Végre-valahára meg kell hozni azt a kvalifikációs törvényt is, amely a jegyzői intézményt a maga megkívánható nívójára kívánja emelni. Nagyon kérem továbbá az igen t. belügyminiszter urat, hogy a tisztviselői pragmatikát, továbbá^ a közigazgatási kódexet, amelyet már a törvény is előírt, méltóztassék végrevalahára megvalósítani. Hogy mit jelent a pragmatika a köztisztviselői életben, azt nem kell bővebben magyaráznom. Szerintem^ azt a tisztviselőt, ha már rigorózusan megállapítjuk jogait és kötelességeit, talán mégis nagyobb kedvre hangoljuk, ha a maga biztonságérzetében tudja, hogy neki mi a kötelessége és mihez van joga. Ami pedig a kódex létesítését illeti, a közigazgatás ma — szinte azt lehet mondani — egy labirintus, amelyben roppant nehéz kiismernie magát az embernek. A rendeleteknek egész tömkelege érkezik. A jó köziigazgatás érdekében áll, hogy a kódex mielőbb megvalósíttassék. (Jánossy Gábor: Meglesz! Meglesz!) Még volna néhány mondanivalóm, azonban nem akarom a Ház türelmét igénybevenni. Természetesen a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Kéthly Anna! i-, ülése 1931 május 13-án, szerdán. 217 Kéthly Anna: T. Képviselőház! A t. képvselő úr az előbb azt mondotta, hogy le a kalappal a csendőrség előtt és különféle egyéb dicsérő jelzőket fűzött ehhez. Evvel kapcsolatban kell nekem néhány adatot itt elmondanom. A múlt héten egy vidéki ember keresett^ fel itt a Képviselőházban, aki egy olyan felháborító és hajmeresztő históriát mondott el nekem, hogy amikor visszaadom itt a Ház előtt, le kell tompítanom a hangot, mert ha azt az érzést, amit kiváltott belőlem, itt a Ház élőt kifejteném, a parlamenti illendőségre olyan nagyon kényes Ház ezt nem bírná el. De hozzá kell tennem azt is, hogy a belügyminiszter úr többször vetette ellenünk azt, hogy egyoldalú bemondás alapján adunk itt elő vádakat, a nélkül, hogy meggyőződnénk a valóságról. En tehát azt, amit ez az ember nekem elmondott, személyesen akartam kivizsgálni. Személyesen ott voltam Jászárokszálláson. Megnéztem és meghallgattam az eset szereplőit és a következő tényállást kell elmondanom. Egy folt hátán folt proletárnak, egy munkanélküli kubikosnak az asszonya, aki éppen azért, mert a férje már hosszú hónapok óta munka- és kenyér nélkül van, rá volt kényszerítve arra, t hogy batyuzással, cipekedéssel keressen néhány falatot az éhező gyermekeinek, húsz-harminc kilogrammos csomagokkal mászkált keresztül vízen-sáron, tavaszi áradásokon ez az asszony, aki öt gyermeket hozott a világra, s akik közül négy még ma is él. (Az elnöki széket Almásy László foglalja el.) Ezt a szívós asszonyt teljesen összetörte ez a rettenetes cipelés és a hatodik gyermekét elvetélte az ő állítása szerint a nélkül, hogy tudta volna. Ez az eset virágvasárnap történt és a földmívesasszonynak, a parasztasszonynak szívósságát jellemzi az, hogy csak a rákövetkező szerdán lett rosszul és csak az azután következő szerdán, tehát körülbelül másfél héttel az eset után végezte el rajta egy helybeli orvos a befejező műtétet. Az orvos azután kötelességszerűen jelentette a hatóságoknak ezt a beavatkozást. Erre körülbedül két hétre megindult ellene a csendőri nyomozás. Kiráncigálták a lakásából, elvitték előbb Gyöngyösre, azután Atkára, ahol az aszszony az esetet megelőzőéin járt. Atkáron azután bevitték a községházára, természetesen tanuk nélkül és a nyomozást vezető kéttagú járőr egyik tagja, a törzsőrmester, a derékszíjjal, a csattos derékszíjjal annyira megverte, a talpát bottal úgy verte, olyan dühvel, amelyet a vérrel elöntött öntudat tud csak produkálni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Végre a törzsőrmester csendőrtársa is megsokallta azt, amit ezzel a szerencsétlen asszonnyal végzett a megvadult ember. (Propper Sándor: Na, Jánossy, mit szól ehhez az ön jó magyar szíve? — Jánossy Gábor: Nem tudom, hogy történt. Ha így történt, a megtorlás nem marad el! — Peidl Gyula: Le a kalappal a bestiák előtt! — Zaj.) Elnök: Csendet kerek! (Propper Sándor: Maigyar anyákkal így bánnak!) Képviselő urak, maradjanak csendben. Kéthly Anna képviselőtársulnkat illeti a szó. (Esztergályos János: Annyira vérlázító, nogy nem lehet csenidben meghallgatni! — Peidl Gyula: Gyermekszülés: csendőrségi ügy! — Jánossy Gábor: Annyira szörnyű, hogy hihetetlennek tartom! — Peidl Gyula: önök semmit sem hisznek el! — Jánossy Gábor: Amit látok, azt elhiszem* —Peidl Gyula: Akkor mengen oda és nézze meg!) 29*