Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának 5 belügyminiszter: Ez milyen nyelven van mondva?) Az ön nyelvén, miniszter úr. Rá­olvastam az előbb, azt mondotta, hogy ez nem­csak politikai, hanem hatalmi kérdés is. (Sci­tovszky Béla belügyminiszter: Ügy van! Min­dig az is volt az egész világon.) Meg akarják tartani a hatalmat zavartalanul és osztatla­nul. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ami­kor önök tárgyalják, szintén csak hatalmi kérdéssé teszik.) Mert ugyanebből az okból nem akarják az ország közvéleményének bí­rálata alá bocsátani az önök működését és az önök programmját. Ez mindenesetre megdöb­bentheti az országot; bennünket azért nem döbbenthet meg, mert mi megszoktuk, tudjuk, hogy ettől a kormánytól (Scitovszky Béla bel­ügyminiszter: Az országot sem fogja megdöb­benteni.) mást nem várhatunk. En azonban ké­telkedem abban, hogy magasrpndű. erkölcsi ér­dekeket és értékeket erkölcstelen alapon fenn lehetne tartani és meg lehetne védeni. (Felkiál­tások a jobboldalon: Nem is lehet!) Már pedig a nyilt szavazás rendszere (Scitovszky Béla bel­ügyminiszter: Az ország érdeke a legmagasabb erkölcs!) választási visszaélésekre, korrupcióra alkalmas. (Zaj a jobboldalon. — Farkas István: De mennyire erkölcstelen! — Esztergályos Já­nos: Az ország érdeke az, hogy csak önök ma­radjanak meg a miniszteri székekben'? — Gás­párdy Elemér: Az ország érdeke az, hogy önök ne kerüljenek a miniszteri székekbe. — Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Egy másik tétele a minisz­ter <úr beszédének, amelyért magyarázatot fo­gok kérni, a következő (olvassa) : «És ^itt kap­csolódom bele gróf Apponyi Albert t. képviselő­Társamnak igen értékes fejtegetéseibe, akinek talán — az ő szellemességének és szellemének magasabb régiókba vitele kapcsán — elvi és el­méleti szempontból az egyes részletekben sok igaza is van. De ma a realitások realitásában élünk és hiába méltóztatnak lekicsinyelni azo­kat a gazdasági kérdéseket, amelyek ma meg­oldás előtt vannak nemcsak nálunk, hanem az egész világon, de különösen nálunk Magyaror­szágon, ennek a kis államnak, merem állítani, létérdekei forognák kockán, mert nemcsak gaz­dasági kérdések függnek azokkal össze, hanem a legszorosabb politrfcaai kérdések és az állam legmagasabban értékelendő erkölcsi érdekei és értékei is». (Scitovszky Béla belügyminiszter: l'Tgy van!) Nem tudom, észrevette-e a miniszter úr, hogy ez tulajdonképpen az ország hajójára a viharlobogó kitűzését jelenti. (Jánossy Gábor: Nem vettük észre.) Ilyenkor a vezető, a felelős kormányférfiaknak roppantul vigyázniuk kell minden szavukra. (Scitovszky Béla belügymi­niszter: Ügy van!) A múlt hónapokban at. miniszterelnök úr elszólta magát a pénzügyi válsággal kapcsolatban és ennek következtéiben másod, harmadnapra a patentirozott hazafiak 70 millió nengo készpénzt csempésztek ki ebből az országból. (Jánossy Gábor: Nincsenek paten­tirozott hazafiak, csak jó magyar emberek van­nak. — Br. Podmaniczky Endre: A maga hitsor­sosai! — Zaj.) A miniszter úr azt mondja, hogy az ország létérdekei forognak kockán. Ezek csak odadobott szavak. Ez illetéktelen helyről nem jelent semmit, de illetékes, felelős helyről ezt meg kell magyarázni. Miért van szükség arra, hogy az ország hajójára a belügyminiszter ki­tűzze a viharlobogót. (Jánossy Gábor: Nem tűzte ki.) De igenis, ' meghúzta a vészharangot, hogy az ország létérdeke veszélyeztetve van. Mi veszélyezteti az ország függetlenségéti KÉPVISELŐHÁZI NAPLÖ. XXXVI. tt ülése 1931 május 13-án, szerdán. 215 (Farkas István: Az egységespárt veszélyezteti az ország letét! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak min­den oldalon. (Esztergályos János közbeszól.) Esztergályos képviselő urat kérem, méltóztas­sék hozzájárulni ahhoz, ! hogy a csend helyre­álljon. Propper Sándor: Méltóztassék ezt tüzete­sebben az ország érdekében megmagyarázni. Miért forog az ország létérdeke inkább koc­kán, mint más európai államok létérdekel E mögött kell valaminek lennie és az ország hajójának fedélközén összezsúfolt népnek joga van tudni, hogy az ország hajója milyen ve­szedelmek felé megy, milyen veszedelmek felé viszi a kormányzat, vagy milyen veszedelmek­től akarja a mai osztályuralmi rendszerével megmenteni az ország hajóját. (Esztergályos János: Miért sütögeti a viharágyúkat a minisz­ter úr? — Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez nem viharágyú! — Esztergályos János: De az! — Scitovszky Béla belügyminiszter: Csak a nemzet^ elé állítom, hogy milyen fontosak a gazdasági kérdések, fontosabbak, mint a titkos­ság!) Mégegyszer elolvasom és szószerint idézem, amit a t. miniszter úr mondott. (Felkiáltások a jobboldalon: Már hallottuk!) A miniszter úr nem akarja megérteni, úgy látszik, maga is megdöbbent, nem gondolta meg ezt a kijelenté­sét. (Esztergályos János: Már a miniszter be­szédét sem akarják meghallgatni? — Zaj. — Olyassá): «De különösen nálunk Magyaror­szágon ennek a kis államnak — merem állítani — létérdekei forognak kockán.» (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ügy van!) Ha ez így van, erre nézve tessék bővebb magyarázatot adni. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Kis állam vagyunk!) Magyarország dolgozó népe, az ország egész lakossága jogosult arra, joggal igényelheti, hogy amikor veszedelmek felé hajóznak vele, akkor ezt tudomására adják és felhívják a figyelmét. Ilyenkor nem azt szok­ták mondani, hogy minden ember bújjon el és hallgasson el, hanem azt szokták mondani, hogy minden ember a fedélzetre! (Jánossy Gábor: Ezt mondotta a miniszter úr is!) Nem azt mondotta! Azt mondotta, hogy mindenki hall­gasson és bújjon el! (Farkas István: A minisz­ter úr attól fél, hogy a fedélzetre jönnek!) T. miniszter úr! A titkos választójog volna az a jelszó, amelyet ki kell adni, ha az ország valóban veszedelemben van, ha létérdeke forog kockán. Ki kellene adni azt a becsületes jelszót, hogy minden ember a fedélzetre, minden ember a szavazóurnához, válasszanak olyan Képvise­selőházat, amelynek szoros kapcsolata van az ország dolgozó népével, amely őszintén és be­csületesen feltárja a helyzetet és megtalálja a j'emédiumokat. Miniszter úr, nyilt szavazással, csendőri brutalitással és ajánlási rendszerrel az országot (Zaj a jobboldalon.) megmenteni nem lehet. Mutasson ön nekem egyetlenegy példát, akár a múltból, akár a jelenből, (Sci­tovszky Béla belügyminiszter: Itt van Magyar­ország, megmentettük!) ahol megszorító intéz­kedésekkel akarták volna egy süllyedő ország létét megmenteni. Hát olyan külpolitikai bajok vannak, olyan belpolitikai bajok vannak, olyan mélyenjáró gazdasági bajok vannak, hogy csak diktatúrá­val lehet fenntartani az egyensúlyt? (Farkas István: A programúiban benne van, miért nem csinálják meg? Mirevaló a programm? — Zaj. — Szabóky Jenő: Ezért küzdünk, legyenek türe­lemmel !) 29

Next

/
Thumbnails
Contents