Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

212 Az országgyűlés képviselőházának mert hiszen ennek a kiterjesztésnek az lett volna az eredménye a legnehezebb időkben, hogy a nép benne érezvén magát az alkotmányos jogok gyakorlásában, féltenivalója Jett volna és az anarchia nem lett volna úrrá a magyar közéletben — amikor végigmenve a magyar választójogi fejlődés történetében, — sajnos, nem nagyon fejlődött — (Bródy Ernő: Hol van a fokozatos fejlődés?) minden esetben rá lehet mutatni arra, hogy éppen az alkotmányos jogok visszaszorítása okozta a társadalmi elégületlenséget és azokat a társadalmi megmozdulásokat, amelyek excesszusokra vezettek, akkor nem értem, hogy miért méltóztatik a Bourbonok példáját követni, <akik semmit sem tanulnak és mindent elfelejtenek. Mélyen t. miniszter úr, a multakban az Ön elődei és a korábbi 'politikai rendszerek vezetői mindig azt szokták hangoztatni, hogy a választójog titkossága sötétbe ugrást jelent. (Bródy Ernő: Már ugrottak!) Már ugrottunk sötétbe 1920-ban és amint méltóztatnak látni, (Br. Podmaniczky Endre: Láttuk az eredményt!) ennek a sötétbe ugrásnak az volt az eredménye, (Propper Sándor: Ebből a sötétségből került ki ez a rendszer!) hogy abból ez a rendszer ikerült ki. Az első nemzetgyűlés, ennek a parlamentnek jogelődje került ki ebből és semmi baj, semmi ártalom nem származott; legfeljebb azért, mert rendeleti úton, hirtelen, zavaros időkben léptették 'életbe ezt a rendelkezést, talán nem olyan módon alakult ki a nmzeti közvélemény, — amelyet különben mesterségesen is befolyásoltak — ahogyan kellett volna, de az is kétségtelen, hogy az általános titkos választójogból semnni katasztrófa nem lett. Miért ez az idegenkedés, (Peidl Gyula: A rossz lelkiismeret!) a néptől való irtózat, a nép megnyilatkozásától való félelem? Hiszen meg vagyok róla győződve és megnyugtathatom a t. kormányt, hogy az önök eszközeivel a titkosság mellett is mindig biztosítani tud.iák majd az uralmat. (Mozgás a jobboldalon.) De ha nem is tudják biztosítani, kik vannak itt a magyar közélet fórumán, kik dolgoznak, kik harcolnak? Nem ugyanazokért a célokért harcolunk, a nemzet nagy céljaiért, gazdásági és politikai jövőjéért? Legfeljebb más felfogással, több jogot adva éis kevesebb terhet róva a magyar társadalomra. Teljes lojalitással kívánok evvel a kérdéssel foglalkozni, mégis meg kell állapítanom, hogy áz a merev magatartás, amelyet az igen t. kormány ebben a kérdésben elfoglal, egyáltalában semmivel sem indokolt. (Bródy Ernő: Saját álláspontjuk szerint sem!) Saját álláspontjuk és saját programmjuk a titkos választójog kérdéseben határozottan a fokozatos fejlődés alapján áll. Ha önök á fokozatos fejlődés alapján állnak, (Bródy Efcnő: öt év elmúlt minden nélkül!) akkor méltóztassanak a fokozatos fejlődés mértékét figyelembe (venni és ha nem is mennek olyan messze, mint ahogy mi óhajtanok, ha nem is gondolják a titkosságot iaz egész országra kiterjeszteni, mindén a törvény szerint arra illetékes szavazó polgárnak megadni, akkor legalább a fokozatos fejlődés elve alapján bizonyos Önök által kiszámított rétegnek adják meg, (Bródy Ernő: Akiknek megígérték!) amely konstruktív, amelynek nemzet és társadalombiztosító jellegéről meg vannak győződve. De ezt sem tenni, semmit sem tenni, hanem arra a kényelmes álláspontra helyezkedni, hogy egyáltalában nem ladok választójogot, kezemben van a politikai hatalom és döntök a kérdés felett, nem törődöm azzal, hogy a nemzet társadalma mit kíván, ennyire^ elzárkózni a nemzeti társadalom kívánalmaitól vég50k> ülése 1931 május 13-án, szerdán. zetes és veszedelmes, mert elzárja magát a t. kormányt a nemzeti megértésnek attól az erejétől, amely egyedül lehet csak pillére minden alkotmányos kormányzatnak, Méltóztassék megnézni a kerek világon azt a helyzetet, amelybe az egyes társadalmak kerülnek, forrongások, nyugtalanságok, evolúciók lépnek fel és a reakció mindenütt birkózik a felvilágosodás avant gárdájával és méltóztatik látni, hogy ahol a felvilágosodottság valamely erőhöz tud jutni és valamely tért hódít, ott nem rombolni, hanem rögtön építeni próbál, de viszont a nemzeti társadalmak és népek jogainak és boldogulásának alapfeltételei szerint és nem egyes kis, szűkkörű társaságok érdekeit véve szempontul. Hiszen odakapcsolódik ehhez a kérdéshez mindenütt a világon a. kapitalizmus nagy problémája és nem lehet a kapitalizmus érdekeit politikai eszközökkel megvédeni. Már maga a kapitalizmus is rájön lassankint arra, hogy bizonyos eszközökről le kell tennie, hogy egész más a gazdasági fejlődés törvénye is és be kell illeszkednie az új idők szellemébe. Revideálja egész múlt, eddigi rendszerét, amely kapitalista alapon való társadalmi és gazdasági berendezkedés megmutatta a maga szörnyű hibáit és tévedéseit és amely ma az egész világnak a legborzalmasabb gazdasági zavart és anarchiát okozza. Ezeket voltam bátor elmondani Apponyi Albert gróf felszólalásához kapcsolódva azért, mert kell, hogy ez a szózat mégis hitet öntsön a lelkekbe és bár itt egy meddőnek látszó küzdelem részesei vagyunk, amikor mégis meggyújtják ebben a sötétségben ezeket a világosságokat, amelyek az ilyen beszédekből sugároznak, amikor a régi nagy történelmi Magyarországnak ez a patriarchája modern és ifjú lelkülettel ide áll és kéri a kormányzatot, amelyet pedig alapjában véve nem akar helyéről eltávolítani, hogy értse meg az idők szavát: akkor bennünk mégis felébred a bizalom a jobb jövő iránt és tovább megyünk ennek a küzdelemnek útján. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Méltóztassék nekem, megengedni^ hogy belekapcsolódjam Madai t. képviselőtársamnak a névmagyarosításokkal kapcsolatos beszédébe. Engedje meg t. képviselőtársam, akit nagyon becsülök, hogy megállapítsam, hogy az ő beszédének kenetes hangja ezt a kérdést még nem tudja abba a vágányba juttatni, amelyen pedig haladnia kell. Mert hiába mondja t. képviselőtársam, hogy illetékes helyen arról győződött meg, azt a felvilágosítást nyerte, hogy a névmagyarosítás elé a belügyi kormányzat és a hivatalos tényezők nem gördítenek akadályt. Igenis akadályt gördítenek. (Esztergályos János: Rossz a felvilágosítás!) A kérdés lényege pedig sokkal mélyebb és fontosabb, semhogy így incidentaliter elintézni tudnók. A névmagyarosítás kérdése annak a magyar ügynek is kérdése, amely ma a világ homlokterébe van állítva, A ma^arság fennmaradásának^ integritásának, • továbbá kulturális fejlődésének és kultúrfölényének is kérdése. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Szomorúan tapasztaltuk és láttuk a megszállott területeken azokat a trükköket és kísérleteket, amelyeket éppen a nevek idegenségén keresztül a magyarság ellen elkövettek a megszálló jmpériumok. Névelemzési trükkökkel próbálták kevesbíteni a magyarság statisztikai számát és ezzel akarták bizonyítani az ideg*en hatalmak és a kultúrvilág előtt, hogy voltaképpen a megszálló impériumok nemzeti többsége biztosítva van, vagy legalább is az úgynevezett kisebbsé-