Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-504

Az országgyűlés képviselőházának 50J>. ülése 1981 május 13-án, szerdán. 213 gek arányszáma nem olyan nagy, mint ameaynyit mi ki tudunk mutatni a magunk pontos és történelmi adataival. Mondom, amikor ezt látjuk, s idebent azt tapasztaljuk, hogy azokkal szemben, akik nevüket magyarosítani akarjak, bizonyos averzió nyilvánul meg a hivatalos kö rök részéről, akkor megint egy érthetetlenség, egy rébusz előtt állunk s nem tudjuk ennek célját ós okszerűségét megérteni. Egy különös esetre mutatok rá ezzel kapcsolatban. A névmagyarosító társaság- ülésén felszólalt egy idősebb úr és a következőket jelentette ki: negyven évvel ezelőtt magyarosítottam meg a nevemet s valami lakáscsere ügyből kifolyólag dolgom volt a rendőrségen. Amidőn adataimat felvették és a nevemet bediktáltam, azt kérdezték tőlem: magyarosítva van ez a név? Azt feleltem, igen, negyven éve. Erre a hivatalos okiratba odaírták a nevem mellé, hogy magyarosítva. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon,) Kérdem, miért kellett megbélyegezni ezt a magyar állampogárt, aki ne^^en évvé ezelőtt magyarosította meg a nevét. Negyven év után ma stigmatizálják, hogy a neve nem eredeti magyar név, hanem magyarosított. Ügyhogy az illető megdöbbenve és elkeseredve szédült ki onnan és mondta el ezt a panaszt. Magamnak is volt olyan esetem, amikor ilyen ügyben a belügyi kormányzathoz fordultam és kértem, hogy méltóztassék magyarosítani egy olyan egyénnek a nevét, aki a háborúban a leghősiesebb cselekedeteket" követte el. Megkapta a vaskoronarendet, az arany vitéz ségi érmet, a nagy- és kisezüstöt, tartalékos volt és felvitte a főhadnagyságig a háborúban, nagy, hősi teljesítményekkel. Zsidó ember volt az illető és nagyon rossz hangzású neve volt. Meg akarta tehát magyarosítani a nevét és nem tudtam elérni. Csodálatos dolgokat tapasztalhatunk. Én teljesen objektív kívánok lenni ebben az ügyben, de nem tudom megérteni, hogy amikor mindenkinek magyarságát tiszteletben tartom, aki magyarnak vallja magát és a szerint cselekszik, akkor miért kell azt a szomorú tényt megállapítani, hogy keresztény magyar testvéreim között kevesebb azoknak a száma, akik magyarosítani akarják a nevüket, mint azoknak a száma, akik nem keresztények. Hiszen arról van szó, hogy itt jó magyarok legyünk és éppen a ^keresztény társadalomnak, amely most reneszánszát akarja megkezdeni a magyar életnek, kötelessége volna a nevét megmagyarosítani, de mégis kisebb számban jelentkeznek erről a részről névmagyarosítási ügyben, mint zsidó polgártársaink részéről, akiket a magyarosítástól elütnek. Négymillió nevet kellene megmagyarosítani, ezek között természetes, nemcsak egyéni elnevezések, hanem különböző testületi elnevezések is vannak, amelyek idegen hangzásúak. Például Budapest tele van olyan szállodákkal, amelyeknek idegen nevük van. így a Ritz, a Royal stb. Ezeket mind magyar nevekről kellene elnevezni. (Jánossy Gábor: Ennek nem a kormány az oka! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezért nem a kormányt teszem felelőssé, csak felemlítem, hogy egy hibás szempont lett úrrá és ezt a hibás szempontot természetesen alátámasztja a belügyi kormánynak az az álláspontja, hogy nevüket megmagyarosítani akaró embereket nem enged magyar névhez jutni. Magamnak is az az álláspontom, hogy ne méltóztassanak keresni olyan neveket, amelyek régi történelmi patinával, vagy régi tudományos irodalmi és egyéb érdemekkel díszelgő rendkívüli nevek, (Ügy van!) mert ezeket nem szabad-közprédává tenni. Ellenben vannak régi magyar nevek, régi magyar névanyagot, magyar hangzású, magyar csengésű neveket lehet összegyűjteni, mert a neveknek még a hangzása is fontos, hangzattani szempontból is. Ne derűre borúra válasszák a neveket, hanem jól megrostálva és kellő kritika alá véve. (Jánossy Gábor: En mindenkinek odaadom a nevemet!) Ebből a szempontból nagy anyag áll a kormány rendelkezésére s^ én nagyon kérem a kormányt, méltóztassék más álláspontra helyezkedni ebben a kérdésben. Ez a mozgalom komoly mozgalom; a magyarosítás nagy eszméje hazafias, nemzeti és kulturális mozgalom is egyúttal és ha azt akarjuk, hogy kultúrfölényünk biztosítva legyen külföldön, akkor ne tűrjük él azt, hogy amikor magyar tehetségek külföldre mennek, idegen neveket hordozzanak. Hiszen megtörténik az a komikum, hogy azt a válogatott csapatot, amely Európa nagy futballcsapataival szembeszáll, csupa idegennevű fiú reprezentálja, vagy amikor műkorcsolyázóink és egyéb sportolóink felveszik a versenyt az osztrák vagy más külföldi sportolókkal, Kehrlingtől kezdve mind idegen hangzású neveket viselnek, úgyhogy a külföldiek nem tudják megkülönböztetnii a magyar csapatot az idegen csapatoktól. Ezeket voltam bátor a t. kormány figyelmébe ajánlani. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik? l Gubicza Ferenc jegyző: Farkasfalvi Farkas Géza! Farkasfalvi Farkas Géza: T. Képviselő^ ház! Csak nagyon rövid időre kívánom a t. Ház türelmét igénybe venni, mert szalmacséplést végeznék • akkor, ha azokat az elvitathatatlan igazságokat akarnám megerősíteni, amelyek a községi és körjegyzők hivatásáról köztudomásúak. Hiszen elvitathatatlan, hogy egész közigazgatásunk tengelyét a jegyzők képezik, tőlük indul meg minden ügy és hozzájuk is megy vissza. A mai gazdasági viszonyok között különösen emberfeletti munkát végeznek, hiszen ők a tanácsadói az embereknek, ők irányítják, mit tegyenek, ezek között a lehetetlen viszonyok között. : A községi tisztviselők illetményeinek szabályozása ügyében alkotott 62.000. számú rendelet, amely 1926-ban jelent meg, azt mondja, hogy a javadalmi földek egyenértékének megállapításánál a kataszteri tiszta jövedelem 2—4-szerese veendő számításba. Akkor a búza ára 37.38 pengő volt; ma ennek egyharmada. Méltóztassék figyelembe venni azt a rettenetes helyzetet, amelybe a jegyzők az f által kerültek, hogy a javadalmi földek még ' ma is ugyanazon az alapon vétetnek számításba .az ő fizetésüknél. (Jánossy Gábor: Mint a tanítóknál!) Szószerint ugyanúgy vannak, mint a tanítók. - . . Mint említettem, a fizetésbe beszámító javadalmi földek egyenértékének megállapítása most is ezen az alapon történik. En mély tisztelettel kérem a miniszter urat, hogy úgy ezt a kérdést, mint a Jegyzők Országos Árvaház Egyesületének kérdését, amely ma a tönkremenés szélén áll, mielőtt késő lenne, a községi háztartási törvény keretében megoldani kegyeskedjék. Sajnos, azt látom, hogy az általános költségleszállítás folytán a vármegyék és községek hozzájárulásánál a községek, segélyezési alapjának javadalmazása 4,640.420 pengőről 4 millióra csökkentetett. Nemhogy előre mentünk volna tehát ebben a kérdésben, hanem visszamentünk. En azzal a~ 'kéréssel