Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

14 Àz országgyűlés képviselőházának tött, mint valaha. És amikor a győztes államok ezt a megfordított irredentizmust megteremtették, kijelentették, hogy ők pacifisták. Könynyű volt ezt kijelenteniük azoknak, akik a békét úgy alkották meg, hogy annak fenntartása érdekélben semmiféle további áldozatot hozniok nem kellett. Nem úgy, mint a legyőzött és a rossz békével agyonsújtott nemzeteknek. Európában általános politikai bizalmatlanság keletkezett és újabb ellenségeskedések magvai hintettek el. Gazdasági téren az új államok létesítése újabb vámhatárok keletkezését vonta maga után. Régi, nagy gazdasági egységek helyén sok kis önálló gazdasági egység keletkezett, amelyeknek mindegyike kínai fallal vette magát körül, hogy azon belül önálló és független gazdasági életet éljen. Ma azután tanúi vagyunk egy általános európai krízisnek, amely ugyan más eseményekkel is összefügg, de amelynek legfőbb oka mégis csak a békeszerződések által teremtett új Európa gazdasági életének rendezetlenségében és szervezetlenségében rejlik. Miután a gazdasági leromlás Európának egyik államát sem kímélte meg, természetes volt, hogy éppen gazdasági téren nyilvánult meg legelőbb az európai kooperáció visszaállításának szükségessége, s így született meg a páneurópai gondolat. Azonban Európa államainak gazdasági összefogása, yagy hogy úgy fejezzem ki magamat, a meglévő különböző gazdasági tényezőknek közös nevezőre való hozása, Európa jelenlegi politikai helyzetének fenntartása mellett el nem képzelhető. Sorsukkal megelégedett népeket és sorsukkal meg nem elégedett, nemzeti önérzetükben vérig sértett népeket, amelyeket a jövő fejlődés lehetőségének reményétől is megfosztottak, egy nagy közös cél érdekében összehozni nem lehet. Nem lehet állandósítani azt, hogy Európa népeinek egy része boldog, a másik része pedig boldogtalan legyen. Teljesen igaza van Székách Aladárnak, amikor a magyar ügyvédeknek a revízióról szóló jogvédő iratában a következőket mondja (Olvassa): „Az igazi béke megfelel a két fél erőviszonyainak. Ezért a legyőzött fél is belenyugszik. Az álbéke nyomában viszont a legyőzöttben az az elkeseredés marad fenn, hogy a győztes egy pillanatnyi helyzet előnyét kihasználva, az ő erőviszonyainak és létfeltételeinek meg nem felelő méltatlan állapotot teremtett meg számára. Az igazi béke tartósan biztosítja a világ nyugalmát. Az álbéke csak további háborúnak magvát hinti el.» (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) Egy francia író a következőket mondja a békeszerződésről (Olvassa): «A győzteseket a békekötésnél kapzsiság és Önzés vezette. A győztes hatalmak képtelenek voltak a legnagyobb r győzelmet kivívni: saját kapzsiságuk legyőzését.» Páneurópa gondolatának megvalósítása a békekötések reviziója nélkül el nem képzelhető. A revizió nemcsak r magyar érdek, hanem érdeke egész Európának is, miként azt Apponyi Albert gróf mélyen t. képviselőtársam legutóbbi fényes genfi beszédében is kifejezte, azt mondván, hogy «a jövő háborúnak lehetőségét nem mechanikus eszközökkel kell kiküszöbölni, mint például pénzügyi segélynyújtással a megtámadott fél részére, hanem mélyebben kell szántani és a jövő háborúnak okait kell eliminálni. Ez pedig csakis a békeszerződések reviziója útján lehetséges.» Egyes külföldi államférfiak és sajtóorgánumaik Magyarországot úgy szeretik beállítani. B00. ülése 19 $1 május B-án, pénteken. hogy izgága, imperialista politikát folytat, amely Európa békéjét állandóan veszélyezteti, hiszen Magyarország az, — mondják — amely a legyőzött államok közül legelsőnek és a legerélyesebben hangoztatta a revizió szükségességét. Azt hiszem, hogy ezekre a vádakra könnyű felelni. Nem akarok hosszas statisztikai adatok felsorolásába bocsátkozni, de általánosan ismert tény az, hogy a legyőzött államok közül Magyarország részesült a legigazságtalanabb, a legkegyetlenebb eljárásban. (Ügy van!

t jobb felől.) Magyarország érzi legjobban a jelenlegi helyzet tarthatatlan voltát, egészen természetes tehát és ebből folyik, hogy éppen Magyarország az, amely a legerélyesebben követeli a békeszerződések revizió ját. (Ügy van! jobbfelől.) Kiváló külföldi írók, köztük franciák is. megállapították, hogy az az elaborátum, amelyet a győztes hatalmak békeszerződésként reánk kényszerítettek, lázas sietségben, elhamarkodva, kellő előkészítés nélkül és elfogult, az igazságnak meg nem felelő néprajzi, gazdasági és egyéb statisztikai adatok alapján szerkesztetett meg. (Jánossy Gábor: A legsötétebb tudatlansággal!) Történelmi tény, hogy az úgynevezett utódállamoknak Parisban levő képAá selői végeredményében több magyar területet kaptak, mint amennyit maguk eredetileg kívántak. (Úgy van! jobbfelől.) Ezek után ne csodálkozzék senki azon, ha Magyarország a rajta elkövetett igazságtalanság jóvátételét követeli. A reviziós mozgalom nem jelent háborús hajlamot, hiszen minden e téren felmerülhető kétséget eloszlatandó, a magyar kormány már számtalanszor kijelentette, hogy távol áll tőlünk minden háborús velleitás és hogy céljaink elérésére kizárólag békés eszközöket óhajtunk igénybe venni. (Ügy van! jobbfelől.) Ellenségeink vádaskodásával szemben azt mondom, ne méltóztassanak összetéveszteni a békét a trianoni békével. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől) Mi, magyarok, nem a békét akarjuk felborítani, hanem a trianoni békét akarjuk megváltoztatni, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) hogy végre nyugodt, biztos, stabil állapotokat teremtsünk Közép-Európában! (Ügy van! Ügy van jobbfelől.) A revizió kérdése ma szőnyegen van és azt onnét többé levenni nem lehet. Olaszország, hazánknak e nemes barátja, nyiltan és minden kétséget kizáróan a revizió mellé állott. Angliában, noha talán még nem is alakult ki véglegesen a felfogás e kérdésben, a közvélemény többsége a revizió mellett foglalt állást, amit elsősorban hazánk lelkes, őszinte barátjának, Rothermere lordnak köszönhetünk. (Élénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon.) Azt hiszem, nem csalódom, ha azt mereng állítani, hogy a brit birodalom felelős államférfiai ma már legalább is nem idegenkednek a revizió gondolatától. Az amerikai nép nagy többsége igazságszeretetéből és politikai idealizmusából kifolyólag szintén a revizió mellett van. Amerika felfogására e téren különösen jellemző a sok kiözül egy közlemény, amelynek szerzője Edward Prince Bell, aki Hoower elnöknek meghitt baráti köréhez tartozik és aki a Chicago Daily News egyik folyó évi januári számában a következőket írja (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): «Teljesen téves a francia antirevizionista köröknek az a beállítása, hogy Amerika ellene volna a reviziónák. Ellenkezőleg, Amerika nem is ratifikálta a békeszerződéseket, mivel