Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

188 Az országgyűlés képviselőházának gek még nagyobb mértékben beledöntetnének a zavarokba, mert akkor még azokat az összegeket is, amelyeket most a vármegye nem kap meg, elsősorban kellene kivonni s a községek rendelkezésére még akkora összeg sem állana rendelkezésre. Én tehát a t. belügyminiszter úrnak szíves megfontolásra ajánlom^ Ihogyha már ez a törvényi avaslattervezet rést üt az együttes adókezelésen a vármegyék javára, akkor méltóztassék ezt kiterjeszteni a községek javára is és méltóztassék lehetővé tenni, hogy a befolyó adókból, mint a múltban történt, ezután is elsősorban a köaségek jussa elégíttessék ki. Ez méltányos is, mert a községekben! befolyó túlnyomó részben föliid/- és házadó az állami öszszes jövedelmeiben csak aránylag kis részt tesznek ki, ellenben a községek jövedelmének túlnyomó részét ezek a pótadók alkotják. Ennek következtéiben a községre nézve sokkal inkább létkérdés az, hogy ebből idejekorán kiel égittessenek, mint amilyen- hátrányt jelent az államra inézve, hogy ha a falvakban befolyó állami adókat ezentúl is, mint hajdanáiban» csak az óv végén juttatják el az államkasszába. Ezzel, azt ihisízem, (megoldódik a súlyos probléma, a községi háztartások rendezésének kérdése. De én el sem tudok képzelni más olyan célszerű megoldást, amellyel ezt a kérdést meg tudnánk oldani. Ezzel taposott nyomokon haladunk, ha visszatérünk a múlthoz. Ez bevált a múltban, amikor 26 százalékos afdlóhátralék Vollt, ha tehát bevált a múltban, akkor remélhetjük, hogy a jelenben és a jövőben is be fog válni. Ezeket óhajtottam előterjeszteni. Mivel a házszabályok szerint rendelkezésemre álló idő leteli ennek (következtében még csak azt jelentem ki, hogy a belügyi költségvetést a belügyminiszter úr iránti bizalomból elfogadom. (Éljenzés és taps jobbfelől. A szónokot többen üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! En is az előadó úrnak azzal a megállapításával kezdem, amellyel az előadó úr a vitát bevezette és amelyet a magam részéről a legteljesebb mértékben osztok is, hogy a belügyi tárca mindazokon a konkrét feladatokon kívül, amelyeikre a tárca tulajdonképpen teremtetett és amelyekre költségvetése szolgál, legelsősorban az erkölcsi és szellemi javak gondozásával van megbízva. Ebből az axiómából kiindulva, különösen a mai súlyos gazdasági helyzetben, amikor a lelkek magától értetődően a kétségbeesésre jobban hajlamosak, mint az optimizmusra, amikor az egész magyar falu társadalma a gazdákon keresztül a kisiparosig és a kereskedőig kétségbeesve néz jövője elé, mert nem lát egyetlen egy olyan reménymomentumot sem, amely a mai rendkívüli súlyos, kétségbeejtő helyzetében némi kis reményt nyújthatna a jobbulásra, kétszeresen fontos az, hogy az állami közigazgatásnak azok a közegei, akik közvetve vannak hivatva foglalkozni a nép bajaival, maguk iránt bizalmat keltsenek, hogy az amúgy is felzaklatott kedélyű, a balsors, a nehéz gazdasági viszonyok miatt kétségbeesett nép, bizalommal fordulhasson az állam reprezentánsai felé, azok felé, a közigazgatási tisztviselők felé, akik a mai komplikált törvényhozás idején, amikor mindenbe van befolyása és beavatkozása az államhatalomnak, elsősorban vannak hivatva arra, hogy a maguk igazságos és törvényes intézkedéseivel 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. megnyugvást és az államhatalom iránt bizalmat keltsenek. Ebből a szempontból kívánok tisztán és kizárólag csak a tárca kérdésével foglalkozni és ebből a szempontból kiindulva akarok pár nagyon krassz esetet a mélyen t. Képviselőház tudomására hozni, amelyek sajnos, az előadó úr által is előadott és azt hiszem, valamennyiünk által felismert axiómával homlokegyenest ellentétben állanak. Mielőtt^ azonban erre rátérnék, kénytelen vagyok már azért is, mert az ülés folyamán aposztrofálva lettem, bizonyos vonatkozásokban kvázi hitvallást tenni. Nem kívánok hoszszasan foglalkozni ezzel a kérdéssel, de miután a túloldalról egyszer már ért az a vád, közbeszólás alakjában, hogy «Gaal

; Gaston sohasem volt a titkos választójog híve» és miután erről az oldalról a mai ülés folyamán ebben a tekintetben aposztrofálva lettem, (Halljuk! Halljuk!) mint egy politikai párt ezidőszerinti parlamenti vezetője kötelességemnek ismerem, hogy ebben a kérdésben minden néven nevezendő kételyt eloszlassak. {Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A magam részéről kijelentem, hogy egészséges parlamenti életet, különösen Magyarország mai helyzetében — a világvonatkozásoktól el is tekintve — elképzelni nem tudok és mindazok alapján, amiket majd^ elő fogok adni, szinte kötelező szükségszerűségét p érzem annak, hogy a magyar választóközönség felszabadíttassék azok alól az illegális, törvény telén, sőt az esküszegéssel 'határos nyomások alól, amelyeknek a nyílt választójog mellett ki van téve. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magam részéről kijelentem, hogy nem világnézleti axiómaként, hanem tisztán gyakorlati szempontból, helyezkedem erre az álláspontra. Mert én el tudok képzelni nyílt válsztójogot is egész becsületesen és tisztességesen. Minthogy azonban, sajnos, kénytelen vagyok azt konstatálni, hogy az elfajult, elbalkanizálódott viszonyok folytán nyílt választójog mellett becsületes, minden tekintetben kifogástalan választásokra számítanunk nem lehet, már csak ebből a gyakorlati szempontból is kénytelen vagyok azt a felfogásomat hangoztatni, hogy ezeken a korrupt, ezeken a törvényeken gázló, ezeken a minden tekintetben megbocsáthatatlan eljárásokon egyetlen egy metódussal lehet anynyira, amennyire segíteni: ha a választókat feloldozzuk az alól a függési viszony alól, amelynek egyetlen eszköze a titkos választójog. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Ha semmi másért, ebből az egy szempontból, mondom, nem világnézleti szempontból, hanem gyakorlati szempontból kívánom a titkos választójogot. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem is világnézleti kérdés!) Nekem csak az volt jó mindig, ami a magyarságnak és a magyar fajnak jó. Engem semmi egyéb szempontok ettől eltántorítani nem fognak. Szent meggyőződésem és hitem, hogy a mai korrupt és teljesen erkölcstelen balkáni közigazgatási rendszer mellett Magyarország . . . (Élénk ellewmondások és felkiáltások jobbfelől: Ezt nem lehet mondani!) Kérem képviselő urak, tessék türelemmel lenni, majd szolgálni fogok a t. képviselő uraknak konkrét adatokkal. Mondom, a mai helyzetben, a mai elbalkanizálódott ßs az esküszegéssel határos közigazgatási eljárásokkal szemben igenis egyetlen egy mentsége van ennek a nemzetnek a maga erkölcsi integritásának és politikai függetlenségének megmentésére: a titkos választójog. 1 (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Ha