Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. 187 a háborút előkészítők ellen!» (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Keisinger képviselő urat másodszor is rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy a legkisebb rendzavarás esetén a mentelmi bizottság elé való utalására teszek előterjesztést. (Helyeslés, a jobboldalon.) Viczián Imre (tovább olvassa): «Es bemegyünk a házakba, lakásokba, kunyhókba, dolgozunk, agitálunk, felvilágosítunk. Hamupipőke munkáját végezzük: egyenként szedjük fel — mint a mákszemeket i— az emberi lelkeket a tudatlanság és gyűlölködés földjéről.» (Farkas István: Van ebben az országban sok tudatlanság, sok Viczián van itt! — Györki Imre: Ezen indult fel, öregúr? — Esztergályos János: A képviselő urat is jó volna felfűzni! — Györki Imre: Könnyen izgul már!) En azt hiszem, hogy az a cikk, amely úgy tünteti fel Magyarországot, mintha^ itt háborút készítenének elő,^és ^ezzel akarják izgatni a népet, a lázítás tényét kimeríti, (Reisinger Ferenc: Ne vicceljen már! — Esztergályos János: Fel kell fűzni!) s ezzel a lappal szemben s a lap kibocsátóival szemben, akik ilyen hangon közelednek a néphez, a hatóságok részéről bizalmat előlegezni igenis nagyon bajos. (Esztergályos János: Kerékbetörni, olajbafőzni, bitófára húzni! — Gaal Gaston: A törvény az irányadó, nem a szimpátia! —- Györki Imre: Na, öregúr, min izgul még? — Jánossy Gábor: Micsoda öregúr, kikérem magamnak! — Derültség ) T. Ház! Ezekután rátérek a tulajdonképpeni tárgyra, a belügyi költségvetésre. (Propper Sándor: Ezen nem izgul? Kernelem ez nem izgatja!) Nincs időm arra, hogy részletesebben bíráljam ia belügyi költségvetést, ezért a még rendelkezésemre álló pár percnyi időt arra óhajtom igénybe venni, hogy csak egy kérdésre terjeszkedjem ki, nevezetesen a mának legégetőbb problémájára, a községi háztartások kérdésére. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) A belügyminiszter úr ia múltkor egy törvénytervezetet tárgyaltatott egy értekezlettel, amely törvénytervezet nem az igen t. miniszter úrnak volt a javaslata, arranézve — 'amint jelezni méltóztatott ott az értekezleten — még állást sem foglalt, de az a tény, hogy ezt a kérdést a belügyminiszter úr szőnyegre hozta, mindenesetre azt mutatja, hogy a belügyminiszter úr is megértéssel és érzékkel viseltetik ez iránt az égető probléma iránt. Ott azon az értekezleten én is bátor voltam előterjeszteni az én igénytelen észrevételeimet. Azon az állásponton voltam, hogy a községi háztartásoknak katasztrofális helyzetét legfőképpen az a körülmény okozza. hogy az adók a községben nem folynak be. (Ügy van! jobbfelől.) A belügyminiszter úrnak akkor ezzel szemben azt méltóztatott mondani, hogy ez nem tekinthető a községi háztartások katasztrofális helyzete legfőbb okának, mert a háború előtt is mintegy 26%-a a kivetett adóknak — ba jól emlékszem a számokra — az egyes községekben nem folyt be és ma is csak annyiban változott a helyzet, hogy ez a hátralékos adó nem lényegesen emelkedett, amennyiben ma cirka 35%-ta nem folyik be az adóknak. Nekem természetesen nincsen jogom sem okom kétségbevonni, hogy ez az adat az országos átlagban helyes, azonban egyes vidékeken egészen más a helyzet. En a saját kerületemnek, illetőleg járásomnak adataiból indultam ki. Megállapítom, hogy az én járásom 13 községében az adóhátralékokat a következő százalékos arányok tüntetik fel, — nem a községek nevét olvasom, az mellékes, hanem csak az adóhátralékok százalékszámait. Az egyik községben 62%, a másikban 136%, azután 80%, 33%, 66%, 108%, 78%, 24%, 83%, 157%, (Bródy*Ernő: Elég volt!) 64%, 34% és 101%. — A járás minden egyes községére vonatkozólag felolvastam az adóhátralék százalékát és azt hiszem, ezzel bizonyítható, hogy legalább is egyes vidékeken az adóhátralékok sokkal nagyobb százalékokban jelentkeznek az évi adóhoz képest, mint amilyenek a háború előtt voltak. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Országos átlagban!) Az országos átlaggal szemben. Én tehát még jobban megerősödtem abban a meggyőződésemben, hogy r az adóhátralékok okozzák a községi háztartások katasztrofális helyzetét. De ha nem volna is lényeges különbség az országos átlagban háború előtt és után — bár a 9%-os különbség is igen jelentékeny tényező lehet — azonban lényegesen más a helyzet a mostani állapotokra nézve ebben a kérdésben ma, mint volt a háború előtt. Nevezetesen amíg azelőtt nem volt, most úgynevezett összesített adókezelés van. És mit jelent ez az összesített adókezelés, illetőleg mi volt a helyzet a múltban, amikor még nem volt összesített adókezelési A falvakban, ahol tudjuk, hogy az adófizető közönségnek túlnyomó része csak ősszel kezd adót fizetni, — az év első két negyedében adók alig folynak be — csak egyesek fizetnek adót, sok helyen megkérik a nagybirtokost, hogy ő előre fizesse be az adóját. Amíg nem volt összesített adókezelés, addig olyan címre írták be az adót, amilyen címre akarták, vagyis aki korán fizetett, annak a befizetését községi adóra fordították elsősorban, másodsorban) talán vármegyei adókra s az állami adók csak az év végén folytak be. Ez az oka annak, hogy a múltban, amíg összesített adókezelés nem volt, a község geket az adóhátralék, az országos átlagban való 26%-os adóhátralék nem érintette úgy, mint most- De most, amikor összesített adókezelés van, akkor a befolyt adóknak csak aránylagos, tehát kis része vehető az év elején a községek által igénybe, a többi befolyt adó, illetve köztartozást el kell számolni az állam és a többi címek javára. így lettek a községek fizetőképtelenek. A magam községének példájára hivatkozhatom, ahol az összes köztartozásokra nézve összesen 77.673 pengő erejéig van halasztás adva az adók részletekben való megfizetésére és ebből a 77.673 pengőből 36%, vagyis 27.962 pengő illeti a községet. Evvel szemben a község tartozik a multévi hátralékokkal együtt a folyó év első felére összesen 22.866 pengőt vármegyei hozzájárulás címén befizetni. Ha ezek az adók most mind befolynának a község javára úgy, ahogy befolytak az együttes adókezelés előtt, akkor a községet nem érné semmi anyagi, illetőleg fizetési zavar, mert akkor a község részére^ezek elkönyvelhetők lettek volna, akkor a község ki tudta volna fizetni a vármegyei hozzájárulást s akkor ez a kínos probléma nem merült volna fel, amelynek ismétlem, legfőbb oka az, hogy a köztartozások, ellenkezően a múlttal, együttesen kezeltetnek. T. Ház! Ez a törvényjavaslattervezet, amelyet a belügyminiszter úrnak méltóztatott a múltkor tárgy altatni, már rést is üt a köztartozások együttes kezelésén, amennyiben kimondja, hogy a befolyó köztartozásokból elsősorban a vármegyéket illető részt kell kivenni és csak azután jön a többi köztartozások aránylagos elosztása. Bocsánatot kérek, ha ez a tervezet így lépne életbe, akkor a vármegye, amely ma szintén anyagi zavarban van, megszabadulna az anyagi zavaroktól, de a közsé-