Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-503
186 Àz országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. ben a végzésben és azt sem tudom, hogy a végzés egész szövege volt-e, amit felolvasott. Tény -az, t. Ház, hogy ennek a tápiósági szociáldemokrata népgyűlésnek a kérdése a szociáldemokratapárt részéről panasz^ tárgyává tétetvén, Pest vármegye közgyűlését is foglalkoztatta és ott a közgyűlés színe előtt maga a főszolgabíró felszólalt és aktaszerűleg bizonyította be, hogy mi történt a sági népgyűléssel. Ságon az történt, hogy a szociáldemokrata párt beafdbtt a főszolgabíró úrhoz egy kérvényt, amelyben azt kérték, hogy engedje meg, hogy a tápiósági templomtéren, Szabó János házánál népgyűlést tarthassanak. A főszolgabíró erre személyesen kiszállt Tápióságra és az elöljárósággal együtt megállapítottá, hogy a Templomtéren Szabó Jánosnak háza nincs is, (Br. Podmaniezky Endre: Nahát! — Propper Sándor: De a Templomtér ott volt?) ellenben körüljárták a Templomtér minden egy,es házát és az egyik házban bérben lakott egy Szabó János nevű emlber. (Propper Sándor: Az bűn maguknak, hogy csak bérben lakik 1) Ehhez bementek és megkérték tőle: itt akarják-e tartani a szociáldemokrata népgyűlést és Szabó János azt mondotta: itt ugyan nem tartják, mert én azt meg nem tűröm, hogy itt, az én lakásomban népgyűlést tartsanak. (Derültség a jobboldalon, — Györki Imre: És ezt ön elhiszi?) Bocsánatot kérek, ezt a vármegye közgyűlésének színe előtt, felelősségének tudatában, összes felelősségre vonó hatóságainak jelenlétélben és az ellenzéknek is ellenőrzése mellett, akták alapján jelentette ki a főszolgabíró. (Jánossy Gábor: Na lám!) Ezt .kétségbevonni nem lehet (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) és addig, amíg az ellenkezőt be nem bizonyítják, igenis, ezt nemcsak én,. de más is köteles valónak elfogadni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Nem úgy áll tehát a dolog, hogy a hatóság mindenáron megakadályozza a szociáldemokrata gyűlések tartását. Éppen a nagykátai főszolgabírótól, aki az én kerületem székhelyén van (Györki Imre: Annak köszönheti a mandátumát és a csendőröknek!) a szociáldemokrata pártszervezet két ízben kérte, hogy népgyűlést tarthassanak s mind a kétszer engedélyezték annak megtartását (Jánossy Gábor: No lám!) a gyűlést azonban egyik esetben sem tudták megtartani részvétlenség miatt. (Derültség a jobboldalon. — Györki Imre: Ugyan, ugyan!) így fest a valóságban az, amit ők itt felhoznak. (Györki Imre: Viczián apó meséi esek! — Zaj.) Nem azért nem tarthatnak tehát a szociáldemokraták népgyűlést, mert a hatóság akadályozza, hanem azért, mert — erre tanú vagyok én is a magam kerületéből — a szociáldemokrata tanoknak nincsen tere. (Propper Sán* dor: Honnan tudja?) Ott a közönség ilyen dolgoknak fel nem ül. (Esztergályos János: Gyerünk a titkossággal! Gyerünk a titkos választójoggal, majd azután meglátja a képviselő úr, mi lesz! Ne csendőrök puskatusára támaszkodjanak! — Eeisinger Ferenc: Meg keli kérdezni a kerületet, van-e talaja!) Azt is mondotta Propper képviselő úr, hogy amikor népgyűlések tartására kérnek a hatóságtól engedélyt és ha nem ismerik azokat, akik az engedélyt kérik, akkor arra hivatkoznak, hogy ismeretlen egyének, (Jánossy Gábor: Megbízhatatlan egyének!) megbízhatatlanok, illetőleg nem megbízhatók, s ezért nem engedélyezik a népgyűlést. Azt mondja Propper t. képviselő úr: hát miért nem előlegezik a bizalmat ezeknek a tisztelt népgyűlést tartani akaró szociáldemokrata uraknak? Én azt hiszem, vannak a szociáldemokratapárt ^észéről olyan akciók és olyan ténykedések, amelyek a polgári társadalomra nézve nem éppen bizalmat gerjesztők. (Propper Sándor: Mozit még egyet sem kommunizáltak el sehol!) De a munkapárt helyiségét ön fegyveres őrség élén kommunizálta el 1918. október 31-én! (Györki Imre: Ön a mozikat kommunizálta! Ön csinálta az előterjesztést a népbiztosoknak! — Propper Sándor: Halló! Amikor maga előlépett államtitkárnak, emlékszem rá! — Jánossy Gábor: Ne telefonálgassanak itt! — Derültség.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak személyeskedni. (Propper Sándor: A Károlyi-kormánytól mégis zsebrevágta az előléptetést! — (Zaj.) Csendet kérek! Viczián István: Hazugságukra nem válaszolok, hanem isinétiem, hogy a szociáldemokratapárt egyes intézkedései nem keltenek bizalmat, íme, felmutatok egy lappéldányt, a «Nők Napjáét, amelyet a szociáldemokratapárt parlamenti frakciójának egyik tagja ad ki. Ennek a lapnak már a piros-tarka színe, nem akarom azt mondani, hogy szimentáli szín, nem valami bizalomgerjesztő a polgári társadalomra és a hatóságra, de ha megnézzük és elolvassuk ezt a lapot, látjuk, hogy annak minden egyes képes ábrázolata és minden egyes cikke lázító. Csak egyet olyasok fel példaképpen, bár valamennyit idézhetném, (Propper Sándor: De szószerint olvassa! — Gaal Gaston: Melyik az a lap? Címe: a Nők Napja. (Gaal Gaston: Szeretnék ott szerkesztő lenni! — Derültség.) Szól pedig a cikk kezdete a következőképp (olvassa): «Háborút a háború ellen. Millió gondot, millió feladatot kell számbavenni azon napon —- a Nők Napján — amikor összegezni akarjuk, hogy mi áll előttünk, mit kell elvégeznünk, merre kel] vezetni harcaink útját. (Esztergályos János: Borzasztó!) Munkanélküliség és nyomorbérek, lecsölkkentett munkahét (Zaj a szélsőbáloldalon.) és 14—16 órás munkanap . . . (Farkas István: Hangosabban, hogy a karzat is hallja!) Elnök: Csendet kérek! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Borzasztó!) Viczián István: ... vért csorgató adóprés és politikai jogtalanság, munkából kivetett erőteljes férfiak és munkába hajszolt gyermekek: és a problémák sokasága meredezik felénk.» (Györki Imre: Hallatlan, ilyet írnak!? — Esztergályos János: Halljuk tovább! — Propper Sándor: Nézze, hogy izgul Jánossy!) Kérem, nem fejeztem be, tessék várni. (Esztergályos János: Ön ezt eltűri? Hallatlan! Mégis csak borzasztó, hogy az ezeréves Magyarországon ilyet írnak! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, különben kénytelen leszek a közbeszólókat egyenként megnevezni. (Esztergályos János: Borzasztó!) Esztergályos képviselő urat rendreutasítom. Viczián István (tovább olvassa): «A reakció szívesen tetézi ezeket a terheket... (Reisinger Ferenc közbeszól.) Elnök: Keisinger Ferenc képviselő urai rendreutasítom. Viczián István: «annál is inkább, mert úgy véli, hogy ezzel eltéríti figyelmünket, leköti ellenállásunkat, és nem marad időnk és idegünk a háborús készülődések elleni tiltakozásra.» (Györki Imre: Ezen izgult fel, öregúr? Borzasztó! — Esztergályos János: Na, na!) A cikk így végződik (olvassa): «Hát nem és nem... nem akarunk többé háborút! Sem hozzátartozóink életét, sem a magunk munkáját nem adjuk oda többé! Háborút hirdetünk