Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

174 Az országgyűlés képviselőházának aránytalanságait, r az egyes községek adminisztrációjának aránytalanságait el akarja tüntetni. El akarja tüntetni igen racionális és egyszerű módon, azon a módon, hogy a községek háztartásának költségvetését két részre bontja. Létesíttet egy^ normálköltségvetést, amely normálköltségyetés a községi háztartásokban állandóan előforduló rendszeres kiadásokat foglalja össze és rendszeresít ezenkívül egy autonóm költségvetést, amely költségvetés azokat a tételeket foglalja magában, amelyek nem évről-évre visszatérő költségek, amelyek a községek egyéni viszonyait, kultúrájának és vagyonosságának foka szerint változnak és amely költségekre vonatkozóan a község az ő egyéni belátása szerint dönthet. Ez az elgondolás alapjában véve rendkívül helyes, maga a törvényjavaslat rendkívül figyelemre és elismerésre méltó. Csak azt szeretném, ha eza rendszer minél tökéletesebben rágigvezettetnék a községi igazgatás minden vonatkozásában. De én itt egy hiányt látok a törvényjavaslatban, amely hiányt a belügyminiszter által tartott ankétnek csaknem minden egyes felszólalója a miniszter úr figyelmébe ajánlott, azt a hiányt tudniillik, hogy az iskolakérdés terén nem történik semmi figyelemreméltó rendelkezés a törvényjavaslatban. Az 1868. törvény, amely az iskolák kötelező látogatását előírta, az iskolafenntartás kötelezettségeit ugyancsak a községekre rótta. Ezzel ellentétben ma az országban tartanak fenn a községi kötelezettségen kívül minden néven nevezendő iskolafenntartók iskolákat és viselnek olyan kötelezettségeket, amelyek lényegileg a községek háztartásának terheit képezik. Vannak állami iskolák, hitfelekezeti iskolák, községi iskolák és magániskolák s mindezek az iskolák igen különböző módokon terhelik meg az egyes községek lakosait. A községi háztartási törvényjavaslat rendezésére szolgáló alapelv pedig abból áll, hogy az államhatalomra nézve nem közömbös az, hogy az adófizető zsebéből milyen címen veszik ki azokat az összegeket, az államhatalom magát az adózót akarja védeni és azt akarja, hogy az adózó egy célra csak egy címen fizessen. Márpedig világos, hogy ott, ahol például hitfelekezeti iskolákat tartanak fenn, — és ez az ország nagyobbik része, mert hiszen az országban állami iskola van mindössze 473 községben, ezzel szemben hitfelekezeti iskolát tart fenn 3012 község, tehát az ország legnagyobb része hitvallásos iskolákat tart fenn és tudjuk, hogy a kultuszkormány programmjában benne van a hitfelekezeti iskoláknak nemcsak további fenntartása, hanem ápolása és elősegítése is — ^mondom», ebből a tényből a legnagyobb aránytalanságok származnak a terhek tekintetében a községek lakóira nézve. Az aránytalanságok illusztrálására egy röpiratból, amelyet a - kalocsai nagyprépost, Horváth püspök úr adott közre és amely most közkézen forog, csak a következő adatokat hozom fel. Bács-Bodrog vármegyében Csikérián van egy állami iskola hat tanteremmel. Ennek költségei a községre összesen 3000 pengőt rónak, vagyis évenként egy tanteremre 500 pengő esik. De ugyanebben a vármegyében, Nagybaracskán van egy községi iskola hat tanteremmel, tehát az összehasonlításra rendkívül alkalmas, amely a községre 10.700 pengő terhet ró, tehát tantermenként 1780 pengőt és ugyancsak Katymáron van egy római katholikus hityallásos iskola ugyancsak hat tanteremmel és ennek az iskolának a fenntartása 26.986 pengőt tesz ki, azaz tantermenként 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. 4500 pengőjébe kerül a községnek. Ha ezt átszámítjuk a községek pótadójára, a csikériai állami iskola hat tanterme 3%-os pótadót, a nagy baracskai községi iskola hat tanterme 12% -os pótadót és a katymári katholikus iskola hat tanterme 36%-os pótadót jelent^ annak a községnek. Ha pedig egy-egy adózóra átszámítjuk ezt a terhet, akkor egy-egy csikériai adózónak 0"85 pengőjébe kerül az iskolateher, a nagy baracskai községi iskola terhe 3'20 pengőjébe kerül egy-egy községi lakosnak, a katymári katholikus iskolánál pedig 16 pengő egy-egy lakos terhe. Világos dolog tehát, hogy ezen a téren olyan aránytalanságok vannak, amelyeknek eltüntetése akkor, ha egy községi háztartás rendezéséről szóló törvényjavaslatot csinálunk, nem mellőzhető és nem helyes és nem indokolható a törvénytervezetnek az az indokolása, amely az iskolakérdést nem veszi bele a község normális költségvetésének keretébe. Az iskolakérdés, igenis, idetartozik, mert hiszen az iskolakérdés a községnek óriási terhe, amint az imént rámutattam erre, 36%-ig mehet ez a teher, ami tehát a község egész háztartásának további költségeit rendkívül befolyásolja és ez a tétel rendkívül hozzájárul ahhoz, vájjon az a község tud-e fejlődni vagy sem. Nekem az a felfogásom, hogy nem szabad egy községet dupla adózással büntetni azért, amiért ragaszkodik a maga hitvallási iskolájához, tartozzék az bármely felekezethez is. En azt mondom, hogyha az a községi lakos, aki állami adójával hozzájárul az állami •• iskolák fenntartásához, községi adójával hozzájárulja községi iskolák fenntartásához és akkor még külön hitfelekezeti adójával kénytelen hozzájárulni, sőt kénytelen roskadozni a hitfelekezeti iskolák terheinek súlya alatt: (Ügy van! jobbfelől.) ez az arányos, az egyenlő adózás elvével ellentétben áll. Most felvetődik a kérdés, mi tehát ebből a kivezető út és hol van az arányosítás lehetősége. Más államok ezt már megcsinálták. Itt van Bajorország, amely elvileg és törvényileg kimondotta, hogy tekintet nélkül az iskola jellegére, az iskolai kiadások közadókból fedezendők. Itt van Hollandia. A holland iskolai törvény világosan megállapította, hogy minden iskola személyi terhei a közadókból, a kultusztárcán át, minden iskola dologi terhei községi adókból a községi költségvetésen át fedezendő. (Peyer Károly: Az egyházak adják vissza birtokaikat az államnak, hiszen azért kapták a birtokokat, hogy iskolákat társának fenn!) A képviselő úr teljesen tájékozatlan ezen a téren, úgyhogy nem tudok közbeszólására válaszolni. (Peyer Károly: Tessék odaadni a birtokokat az államnak!) En tehát úgy látom ennek a kérdésnek legtermészetesebb megoldását, hogy ha nekem mindegy mint törvényhozónak, mint pénzügyminiszternek az, hogy annak az adózónak a zsebéből az adót milyen címen veszik ki, akkor oda kell törekednem, hogy &z csak egy címen legyen kivehető és hogy arányos, a teher mindenkire egyenlő és igazságos legyen. Ennek megvalósítására a kultuszminiszter úrnak ide kell jönnie egy törvénnyel, amelyben az állami segélyek rendszerét, ezt az egyházakra egyébként is lealázó rendszerű segélyt, amely sokszor nem tárgyi alapokon, hanem sokszor politikai alapokon nyugszik, tehát az egyházak iskolai segélyezésének rendszerét alakítsa át iskolafenntartási rendszerré, vagyis mondja ki, hogy bármilyen jellegű iskola személyi ki-