Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 503. ülése 1931 május 12-én, kedden. 173 tette a közszolgálati tisztviselői kar egy részét, ezért rendreutasítom. Malasits Géza: Egy alkalommal, nem is olyan régen, gróf Apponyi Albert igen t. képviselőtársunk elmondotta, hogy bár a múltban sem volt az ellenzéknek valami jó dolga, mégis őszintén meg kell mondania, hogy a választások alatt a kormány a mozgási szabadságot semmiben sem korlátozta. E tekintetben tehát erős reakció következett be a múlttal szemben, mert ma azt kell mondani, egészen ritka eset, amikor ellenzéki jelöltnek vagy ellenzéki pártnak a választásoknál egyáltalán mozdulnia lehet. Tehát választásokba belemenni a nélkül, hogy kiterjesztenék a titkosságot; választásokba belemenni a nélkül, hogy arányosítanák a kerületeket; választásokba belemenni a nélkül, hogy módosítanák ezt a lealázó és korrupcióra alkalmas jelölési rendszert; választásokba belemenni a nélkül, hogy a közszabadságokat, a sajtószabadság, a gyülekezési jog minimumát biztosítanák: nem jelent egyebet, mint azt, hogy a kormánynak eltökélt szándéka ez alkalommal is a választási komédiát lealjasítani közönséges közigazgatási kijelöléssé, (Propper Sándor: Haj tó vadászattá!) esetleg közigazgatási kiszállássá. Elnök: A képviselő urat ismételten rendreutasítom sértő és imparlamentáris kifejezéséért. Malasits Géza: 1926-ban nagyon helyesen jellemezte a helyzetet az azóta megboldogult Vass József miniszter úr, amikor azt mondotta, hogy hajtó vadászat, lesz. Ügy látjuk mi az ellenzéken, hogy ez a hajtóvadászat most is meglesz, ennek előkészületeit önök is látják. (Jánossy Gábor: Rosszul látja!) Tisztelt képviselőtársam, ön rózsaszínű szemüveget visel, mert ön a hurkásfazék mellett ül, (Derültség.) de mi, akik a tűzön kívül ülünk, csak azt nézhetjük, hogy önök hogyan kínálgatják és osztják szét a mandátumot. (Jánossy Gábor: Nem osztja senki! A nemzet osztja! — Peyer Károly: Annak is van köze ehhez?) Látjuk azokból az előcsatározásokból, amelyek így a választásokat megelőzik. Ezekből bőségesen ízelítőt kapunk. Itt van nem messze Győrtől egy község. Nyúl község, ahol nem mondok sokat, legalább 10 gyűlést jelentettek be már a szolgabírónál, nem akarnak egyebet, mint egyszer összejönni és beszélni a maguk sorsáról, a maguk bajairól, de gyűlésüket egyetlenegy esetben sem engedi meg a szolgabíró, mert félti egy kormánypárti képviselő, f egy kormánypárti potentát mandátumát. Hiába áll oda aláírásával a község 10 legjobb polgára és írják alá, hogy : mi kívánjuk ennek a gyűlésnek a megtartását, a leglehetetlenebb ürügyekkel fosztják meg az embereket attól, hogy gyűléseket tarthassanak. A sok betiltó végzésből csak egyet engedjenek felolvasnom, amely a legjellemzőbb. Azt mondja a véghatározat (olvassa): «Gunyhó József és...» (Jánossy Gábor: Szóval? Röviden!) Az indokolás egyszerűen azt mondja: «Minthogy a kérelmezők arranézve, hogy esetleges rendbontókkal szemben a rend fenntartásáról gondoskodni képesek-e, kellő biztosítékot nem nyújtottak, azért a közrend érdeke szempontjából a kérelmet teljesíthetőnek nem találtam.» T. Képviselőház! A magyar szegény adózók a csendőrségre 33,300.000 pengőt költenek, a rendőrségre 42,900.000 pengőt költenek és a szolgabíró úr szegény, egyszerű munkásemberektől kér garanciát arra, hogy rendbontás ne történhessék. Kérdem, mire való az a sok csendőr és rendőr, mire való a közigazgatási hatóság? ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejártMéltóztassék beszédét befejezni. Malasits Géza: Sajnos be kell fejeznem mondanivalóimat. Azzal fejezem be, amit az imént is mondottam, a leghatározottabban tiltakozunk az ellen és a magyar nép elleni merényletnek minősítenők, ha ezt a Házat feloszlatnák, mielőtt a titkosságot kiterjesztenék. A költségvetést már csak bizalmatlanság okából sem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Gubicza Ferenc jegyző: Petrovácz Gyula! Petrovácz Gyula: T. Képviselőház! (Propper Sándor: Szintén benne van a programmban a titkosság, úgy-e? -— Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Az imént Bródy Ernő t. képviselőtársam a legutóbbi választási törvény tárgyalásánál elmondott beszédemből olvasott fel egy idézetet, amelyben a kerületek arányosítását akkor is sürgettem. Nincs okom titkolni azt, hogy ma is azon az állásponton vagyok, hogy a kerületek arányosítása szükséges és ez ma is aktuális kérdés. (Jánossy Gábor: Ügy van!) Azon az állásponton is vagyok, hogy a mai képviselő létszámnak erőteljes redukciója csak hasznára volna a parlamentarizmusnak. (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy van!) Meg vagyok győződve arról, hogyha a mái névleges képviselői létszámot leszállítanák a mai tényleges képviselők^ számára, vagyis arra a számra, ahány képviselő a Képviselőház ülésein rendszeresen meg szokott jelenni, (Jánossy Gábor: Elfogadom!) akkor ez a parlamentarizmus szempontjából csak jobb lenne, mert nagy szelekció jönne létre. Propper t. képviselőtársam bevezető közbeszólására megjegyzem, hogy igenis nemcsak a titkosság, de a lajstromos szavazás alapján is állok. (Propper Sándor: Miért nem tetszik érte harcolni?) Sőt eggyel túl is megyek a mélyen t. szociáldemokrata párt követelésein, mert az a párt, amelyhez tartozni ^szerencsém van, még a kerületi arányosításon és a titkos és lajstromos választáson kívül még egy választójogoi differenciának eltüntetését is követeli, t. i. a férfi és női választójog közötti különbséget. (Propper Sándor: Mi is követeljük!) Méltóztatnak talán követelni, de eddig még egyetlen szónok ajkáról sem hallottuk. (Propper Sándor: Az egyenlő szóban benne van!) Elnök: Csendet kérek. Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. Petrovácz Gyula: Ezen túlmenőleg a választójog terén a legteljesebb paritást, a legteljesebb arányosítást követeljük. (Rothenstein Mór: De nem cselekszenek! — Propper Sándor: Tessék érte harcolni!) Nem tudom, hogy a képviselő úr más fegyverrel tud-e harcolni, mint a szó és a meggyőzés fegyverével- Nekem más fegyverem nincs. (Propper Sándor: A szavazata!) Az argumentumok, az érvek egész sorozatát hoztam már a Ház elé és ezután is akárhányszor nyílik rá alkalom, nagyon szívesen fogok élni ezekkel az argumentumokkal. (Rothenstein Mór: Megszavazza a nyilt szavazást!) T. Képviselőház! A terhek arányosításának gondolatából indul ki az a törvény javaslattervezet, amelyet a belügyminiszter úr szándékozik a Ház elé hozni, tudniillik a községek háztartásának rendezéséről szóló törvényjavaslatot. E törvényjavaslat alapelgondolása rendkívül figyelemreméltó és rendkívül helyes, amikor a községeknek háztartásában most feltüntetett nagy differenciák, a községi-adózás