Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

172 Az országgyűlés képviselőházának lett az a 4000 választó? De a legkirívóbb esetek Budapesten történtek. Például az Országbíró utca 52. számú házban 13 lakó van, az 1931-re érvényes névjegyzékbe fel van véve 10 lakó, a községi választók névjegyzékébe egy sem, ma felvettek egy lakót. Kérdem, hová lettek a választók? A Gömb-utea 29. számú házban 78 lakó lakik, 'húsz 24. életévét betöltött albérlő van;az 1931-es névjegyzékbe fel volt még véve 70 választó, a községi névjegyzékbe 32, ma felvettek 28-at. Ugyanazok a lakosok, nem költöztek el. Jász-utca 70. szám alatt van 19 főbérlő, 1931-re volt 13 választó, 1930-ra községi választó 12, most egyet sem vettek fel, ezek mind kiestek a névjegyzékből. A Reiter Ferencutca 92. számú házban 9 lakó közül 1931-re felvettek hatot, most egyet sem vettek fel. De a legmulatságosabb az, hogy a Visegrádi-utca 162. számú házban 14 lakó 'közül felvettek öszszesen két választót. Egy sem munkás, hanem mérnök, ügynök, főkönyvelő, cégvezető s más ilyen ember lakik ott. Egy tanítónő járt ebben a házban és az egyik mérnök mutatja neki az okmányait- Erre azt mondja a tanítónő: «Uram, mutathat nekem akármilyen nagy lepedőnagyságú okmányt, tízszer is megmutathatja a mérnöki diplomáját, az nem gilt, nekem a negyedik elemiről szóló bizonyítványt mutassa fel!» Miután a mérnök ezt nem tudta felmutatni,, kimaradt a névjegyzékből. T. Képviselőház! Ideje volna már, hogy egyszer véget vessünk ennek a garázdálkodásnak; ideje volna, hogy véget vessünk annak az állapotnak, hogy a beszervezett tanítók jés ta# nítónők — nem tudom, kinek a parancsára —* végezzék a választók kiirtását. Hogy még sem kisebb a választók száma, annak igen egyszerűen megvan a magyarázata, nevezetesen ugyanezek a tanítók és tanítónők — mert hiszen főleg ezek írják össze a választókat — valahonnan utasítást kaptak arra, hogy aki szocialistagyanus, azt hagyják ki, s akinek zsidó neve van, azt is hagyják ki... (Jánossy Gábor: Tudhatja a képviselő úr, hogy ilyen utasítást senki sem adhatott ki. Ez képtelenség!) T. képviselő úr, ön nem győződött meg arról, én meggyőződtem arról, hogy adtak utasítást. Ha nem utasítást, akkor kioktatást adtak erre, — mondjuk így. (Peyer Károly: A lényeg az, hogy ezt csinálják!) Szóval tény az, hogy a munkások által lakott területekben, nemcsak Budapesten, hanem a vidéken is következetesen arra törekednek, hogy mindenkit, akiről tudják, vagy akiről feltehető, hogy szervezett munkás és szocialista, hagyjanak ki. Ellenben tudok számos esetet, hogy a plébános úr cédulájával, s az iskolaigazgató úr cédulájával tucatjával vették fel a választókat, olyanokat, akiknek nem volt meg a választói jogosultságuk. (Jánossy Gábor: Van ám erre jogorvoslat!) A Közigazgatási Bírósághoz való menés évenként valóságos kálvária a választók számára, s ezt a rendszert szégyenletesnek és az ország tekintélyére károsnak kell tartanom mindaddig, amíg ezen az állapoton nem változtatnak. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem, t. Ház, hogy vidéken gyakori eset, hogy a választói névjegyzéket ki sem függesztik. Ha kéri ' valaki a névjegyzéket, akkor elkergetik azzal, hogy semmi köze hozzá, úgyhogy a választóknak, különösen a szegénysorsú választóknak még módjukban sincs ellenőrizni, vájjon benn vannak-e a választók névjegyzékében, igen vagy nem. Azután: a törvény 50. §-ának 2. bekezdése világosan megmondja, hogy a névjegyzék^el03. ülése 1931 május 12-én, kedden. leni felszólamlások bélyegmentesek. Mégis gyakori eset, hogy" a felszólamlásokra bélyeget követelnek s amennyiben a választó nem tesz rá bélyeget, megleletezik és megbüntetik. így például Hajdudorogon 70 pengős bírságokról is tudunk, amelyet ráróttak olyanokra, akik az okmányaikat beadták fellebbezés céljából, de mert — a törvény értelmében s a törvény engedélyével — nem tettek rá bélyeget, megbüntették őket. T. Képviselőház! Sokkal rövidebb az^ idő, semhogy hosszasan időzhetnék ennél a tárgykörnél. Csak még egyszer appellálok a t. Házhoz, — a kormányhoz, úgy is tudom, , hogy hiába panaszkodunk — at. Ház jobbérzésü tagjaihoz: ne tűrjék azt az állapotot^hogy az országban a tanárok, tanítók és tanítónők tekintélyüket kénytelenek lejáratni az ilyen manipulációkkal. Ne tűrjék, hogy az, aki az ifjúságot neveli, maga álljon oda jograblónak, mert én rablásnak nevezem, ha valaki azt a munkást vagy bármely választót • megfosztja annak lehetőségétől, hogy az ország törvényhozásában, mint szavazó részt vehessen. Még inkább elítélendő ez^ az eljárás akkor, ha ezeket a tanítókat és tanárokat a hivatalos hely látszatával kioktatják arra, hogy ilyen eljárást kell követniök. T. Ház! Ennek az arcpirító botránynak vessenek az^urak véget, mert különben a munkásság lelkéből nem fogják kiirtani azt, hogy a tanítók és tanárok ennek a mai kurzusszellemnek képviselői s ők, akik erkölcsöt prédikálnak, maguk állanak oda és erkölcstelen módon fosztják meg a munkásokat szavazati joguktól. Ha már a választásoknál tartunk, akkor meg kell emlékeznem az 1926-os választás alatt tapasztalt szabadságokról is. Mindenki előtt világos, hogy választásokat nem lehet lefolytatni a nélkül, hogy valamelyes minimális szabadság ne legyen arra nézve, hogy az egyes jelöltek választóik előtt elmoridhassék programmjukat. Valahogyan ez nálunk is biztosítva volna papíron, a gyakorlatban azonban az a helyzet, hogy a legtöbb jelölt, különösen ellenzéki jelölt, nagyon ritkán jut abba a helyzetbe, hogy választói előtt nézetét kifejezhesse. A gyűlések engedélyezése a szolgabírótól függ, a szolgabíró pedig úgy engedélyezi a gyűlést, ahogyan ő akarja és ahogyan az imént magyaráztam a tanítónőknél, hogy nincsen senki, aki ezeket felelősségre vonná azokért a gazságokért, amiket elkövettek, r ugyanígy nincs hatóság, amely a szolgabírákat felelősségrevonná azért, hogy egyes pártokkal szemben ilyen kirívó igazságtalanságokat követnek el. Ebben a tekintetben különösen a szegénysorsú választó teljesen vogelfrei és ki van szolgáltatva a hatóság önkényének. Most be fogunk menni ismét a választásokba és ismét ugyanaz a komédia fog lejátszódni, amely 1926-ban lejátszódott, hogy a munkások gyűlését délelőttre engedélyezik, amikor a munkások dolgoznak, tehát nem vehetnek részt a gyűlésen, vagy ha egyszer vasárnapra is megengedik a gyűlést 4 órára, akkor a szolgabíró úr úgy 6 óra felé sétál oda, 2 órát várakoztatja a tömeget. Természetes, hogy a legtöbb ember megunja a várakozást, elmegy, ha 2 órát kell várni, amíg a szolgabíró elmegy a gyűlésre. Se szeri, se száma azoknak a valóban oktalan és valóban minden emberi gonoszság által sugallt és kiagyalt dolgoknak, amikkel a szolgabírák ezeket a dolgokat végzik. Elnök: A képviselő úr általánosságban .sér-