Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 5 szemben alkalmazni akar. Ez az ajánlási rendszer csak arra való, hogy" az ellenzéki pártokat a kormánypárttal szemben még hátrányosabb helyzetbe hozza; az ajánlási rendszer arravaló, hogy drótakadályul szolgáljon a polgárnak azzal szemben, hogy leadja a szavazatát, leadj U HZ ajánlatát oda, ahová az a meggyőződésének legjobban megfelel. De nem hinném, hogy volna nemcsak Európában, de a világon kultúrállam, amely választói elé annyi drótakadályt és spanyol lovast állítana, mint a magyarországi választójogi törvény. T. Ház! Az ajánlási rendszerről beszéltem már és rámutattam arra, hogy a mai ajánlási rendszer a korrupciónak, a csalásnak, a jogtalan keresetnek melegágya és lehetővé teszi az egyes pártokkal szemben a legkirívóbb igazságtalanságokat és presszionálásokat is. Rámutattam arra, — ebben a vonatkozásban meg kell említenem, hogy a legutóbbi fővárosi törvényhatósági választásokon gyárosok, gyárigazgatók léptek fel, behívatták munkásaikat és presszionálták azokat arra, hogy őket jelöljék; tehát annak a munkásnak az osztályelhelyezkedése, osztályfelfogása, osztályérdeke ellenére, jobb meggyőződése ellenére jelölnie kellett a kapitalistát, mert az a kenyerétől való megfosztással fenyegette meg, ha nem jelöli őt. Az ajánlási rendszerről tehát minden tisztességes, alkotmányosan érző embernek megvan a maga véleménye. A másik, talán még ennél is súlyosabb drótakadály a névjegyzék összeállítása. Ami e körül történik, az nemcsak kifogásolható, hanem valóságos közbotrány, elsősorban a fővárosban. Sehol, talán még Oroszországban sem kell a választónak évről-évre kemény, kíméletlen harcot folytatnia azért, hogy bekerüljön a választói névjegyzékbe, talán egyetlen országban sem kell a pártoknak olyan kemény küzdelmet folytatniuk azért, hogy a híveik bekerüljenek a képviselői névjegyzékbe, mint nálunk Magyarországon és sehol sem tapasztaljuk azt, amit nálunk Magyarországon tapasztalunk, hogy a magát úri osztálynak nevező egyének, tanítók, tanítónők, tanárok és egyéb közalkalmazottak a legperverzebb gyönyörűséggel és a legnagyobb hitványsággal fosztják meg a munkásokat választójoguktól már a névjegyzék összeállításánál. (Ügy van! a szélsőbaloldalion.) Bocsánatot kérek, t. Ház, a legerkölcstelenebb dolog az, amit e körül tapasztalunk. Tanítókat és tanítónőket használtak fel a névjegyzék összeállításánál, tehát olyanokat, akik a gyermekek előtt mint követendő példák állanak, akiknek nemcsak a szavukkal, nemcsak a cselekedeteikkel, hanem a magaviseletükkel is példaképpen kell az emberek előtt állaniok és ezeket a tanítókat, tanítónőket^ és tanárokat úgyszólván hivatalos helyről kényszerítették arra, hogy a munkások hátrányára csalásokat kövessenek el. T. Képviselőház! Nehogy azt méltóztassanak gondolni, hogy ez csak olyan szóbeszéd, leszek bátor erre nézve pár bizonyítékot felhozni. A legutóbbi községi választásokon Budapesten a választók száma 298.000 volt. A községi választójognak, mint méltóztatnak tudni, hat évi helybenlakás a kritériuma, tehát egy meglehetősen szigorú kritérium. Mármost az országgyűlési választói névjegyzékbe annak ellenére, hogy a helybenlakási határidő csak két esztendő, mindössze hatezerrel több választó van felvéve, holott az 1925-ben tartott községi választásnál és az 1926-ban tartott országgyűlési képviselőválasztásnál a két név)3. ülése 1931 május 12-én, kedden. 171 jegyzék között több, mint 30.000 volt a különbség, ami körülbelül ennyinek is felel meg, mert a fővárosi községi választói hatévi helybenlakás az országgyűlési képviselőválasztói kétévi helyebenlakással szemben körülbelül harmincezres differenciának felel meg. Tömegével hagyták ki az újabb névjegyzékből azokat a választókat, akik a legutóbbi törvényhatósági választásnál még bent voltak a névjegyzékben s le is szavaztak, tehát ia hatévi 'helybenlakásuk megvolt, megfeleltek a törvényes kellékeknek, leszavaztak a törvényhatósági választásnál, a képviselők választására szolgáló névjegyzékekből mégis ^kihagyták őket. Azokat, akiket ia központi választmány már egyízben felvett, vagy a közigazgatási bíróság felvétette őket, szintén tömegesen hagyják ki, azzal in-dokolva ezt az eljárást, hogy most alapnévjegyzék készül, tehát egészen közömbös az, hogy előzőleg mi volt. Nem fogadják el például sem Budapesten, sem a vidéken a törvény 3. §-ának negyedik, ötödik és hatodik bekezdését az állampolgárságot illetőleg. A törvénynek ez a szakasza azt mondja, hogy (olvassa): «A. választójogi jogosultság szempontjából átmenetileg vélelmezni kell még a magyar állampolgárságot annál is, aki a megcsonkítatlan Magyarország területén született, ha a békeszerződés életbeléptét, 1921. június 26-ikát közvetlenül megelőző négy éven át, tehát legalább 1917. június 25-től kezdve Magyarországnak a békeszerződés által megállapított határai között a községi illető• séget hallgatólag megszerezte» stb. Egyszerűen nem veszik figyelembe, a törvényben ugyan benne van, de az a közigazgatási hatóságokat egyáltalában nem érinti. De a^ legnagyobb visszaélések az iskolai bizonyítványok kiadása körül tapasztalhatók. Méltóztatnak tudni, hogy a törvény akként rendelkezik, hogy ia választónak igazolnia kell, hogy négy elemit végzett. Még egy fiatalembernél is, aki az utóbbi 20 esztendőben járt iskolába, nehéz ennek igazolása, de egy idősebb embernél még sokkal nagyobb nehézséget okoz. Mi történik? Hivatalból átírnak az iskolába, hogy az igazgató igazolja, hogy Fekete Péter ott járt-e iskolába és végzett-e négy elemit. Az iskolaigazgató sokkal kényelmesebb, mintsem fellapozná a sok könyvet, egyszerűen nemleges választ ad és ezzel a válasszal egyszerűen megfosztják a választót attól, hogy a választói névjegyzékbe felvegyék. Az a szerencsétlen ember esküszik égre-földre; gyakran megtörténik, hogy elutazik oda, ott fizet és megkapja az igazolványát és a fellebbezésnél felmutatja. Micsoda lelketlenség — nem akarok becstelenséget mondani — kell ahhoz, hogy egy iskolaigazgató nem vesz magának annyi fáradságot, hogy megnézze, hogy az a választópolgár, az az embertársa tényleg járt-e ott iskolába. Neki sokkal kényelmesebb, az ő politikai felfogásának, az ő beszervezettségének sokkal jobban megfelel az, ha a szocialista, vagy a zsidó kimarad a névjegyzékből^ ezért meg sem győződik arról, hogy be van-e írva a könyvbe vagy nincs beírva, egyszerűen nemleges választ ad és ennek alapján elutasítják az illetőt. T. Ház! Egypár adatot fogok - felhozni arra nézve, hogyan történik ez*? Például Győrben az 1930-as névjegyzékbe 16.000 választót vettek fel. A népszámlálás adatai álapján megállapították, hogy a választók számának körülbelül 20.000-nek kell lennie. Kérdem, hová