Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

170 Az országgyűlés képviselőházának szólott t. képviselőtársammal ellentétben azt tartom, hogy nem baj, hogy a kormány még nem^ terjesztette be a községek és városok háztartásának 'rendezéséről szóló törvénytervezetet. Minél később jönnek a Ház elé ezek az autonómianyomorító tervezetek, minél később iktatják törvénybe a miniszter úr reakciós intézkedéseit, annál jobb az országnak. Hiszen már ma is teljesen meg vannak nyomorítva a városok, már ma is, ha a legcsekélyebb kiadást akarják is elhatározni, fel kell szaladniuk a belügyminisztériumba, előszobázniuk és cigánykodniok kell, hogy végre-valahára a város önrendelkezési jogával élhessenek. En tehát, mondom, . előttem szólott t. képviselőtársammal ellentétben, egyáltalában nem tartom bajnak, ha a miniszter úr jó hosszú ideig nem is jön a Ház elé ilyen javaslatokkal. A belügyminisztérium hű tükre a kormányzat szellemének, tehát az egész kormányzati szellemet kell bírálnunk, ha a belügyminisztériumot magát bíráljuk. Amilyen reakciós, amilyen maradi a kormány egész szelleme, ez tükröződik vissza a belügyminisztériumból is. Amiről én főképpen beszélni kívánok, igen t. Képviselőház, az a választások közelsége és a házfeloszlatás. Minden hivatalos és félhivatalos cáfolat ellenére, a közönség körében erősen tartja magát az a hír, hogy a kormány még az aratás előtt elrendeli a választásokat. A pártok már erősen készülődnek ezekre a választásokra, az utcán már meg is jelentek az. első plakátok, sőt tudomásunk van már arról is, hogy az országgyűlési választások előtt is meg fog jelenni az a Zinovjev-levél a cseh pénzről, külföldi támogatásról, amellyel szerencsénk volt találkozni a legutóbbi fővárosi törvényhatósági választások idején. Ez a hamisítvány már készül, mert amikor a szociáldemokratapártót kell rágalmazni, ellenségeink nem nagyon válogatósak az eszközökben. A népjóléti miniszter úr is utazgat, tapogatózik, tehát minden azt bizonyítja, hogy a választások közel vannak. Nem beszéltem volna a választások időpontjáról, ha előzőleg Kun Béla t. képviselőtársam ezt meg nem említette volna és ha a miniszter úr arra a kérdésre, hogy körülbelül aratás előtt lesznek-e a választások, azt nem felelte volna, hogy vagy aratás előtt vagy aratás után. Ha a kormány még az aratás előtt rendeli el a választásokat, ez azt bizonyítja, hogy a kormány maga is olyan súlyosnak, anynyira reménytelennek tartja a gazdasági helyzetet, hogy a választásokkal nem mer őszig várni, mert attól tart, hogy őszig a gazdasági helyzet még inkább megromlik, a választóközönség a kormány közgazdasági képességeiben • még inkább kételkedni fog, még inkább fellángol az ellenzéki szellem. így azt hiszem, hogyha a választások még júniusban, esetleg az aratás előtt rendeltetnének el, akkor a kormányt csak az a szándék vezetheti: minél előbb túllenni ezen az egyébként választásnak nevezett, de valójában közigazgatási kiszálláson. T. Képviselőház! Mint mondottam, választási előkészületektől hangos az ország. Mégsem mutatja semmi sem, hogy a kormány a választójog és a választójog gyakorlása tekintetében valamennyire is az európai felfogás felé hajlanék és valamennyire is, legalább a titkosság bevezetésével, igyekeznék belekapcsolódni az európai kultúrközösségbe. lehetetlennek tartjuk a magunk részéről, hogy az ország még egyszer a jelenleg érvényben levő szégyenletes és lealázó választói rendszerrel választhasson. (Igaz! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Té503. ülése 1931 május 12-én, kedden, ved a t. kormány, ha azt hiszi, hogy a választások elrendelése egy közigazgatási kiszállás lesz ez alkalommal. Nagyon téved a t. kormány, ha azt hiszi, hogy a magyar nép még tovább tűri azt a megalázó helyzetet, amelyet Európában csak egy néppel, az orosz néppel kell megosztani, hogy nevezetesen szavazatát nyiltan kell leadni, mert hiszen, mint tudjuk, a kerületek túlnyomó részében a szavazás nyilt. Fel fog lángolni újból a harc a választások tisztaságáért, amelynek első feltétele a titkos ság bevezetése, és újból fogja a főváros és a vidék minden városa, faluja hallani azt a már régen hallott jelszót: nem lesz nyugalom Magyarországon, míg az általános tiikos választójogot törvénybe nem iktatják. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Vagy kérdem a t. Házat, van-e sürgősebb feladata ennek a törvényhozás rak, mint hogy kiterjessze a választás titkosságát, megalkosson egy olyan törvényt, amely magában foglalja a kerületek helyes beosztását és megszüntesse a mai lealázó állapotot, amelyet a jelölések terén tapasztalunk? Mi szociáldemokraták a leghatározottabban tiltakozunk az ellen és a magyar nép elleni merényletnek minősítjük, ha a kormány feloszlatná a Képviselőházat, mielőtt a titkosságot a választásoknál^ kiterjesztené, mielőtt a kerületek arányosítását keresztülvinné és mielőtt az ajánlási rendszert • rendezné. Azt hiszem, hogy az ajánlási rendszerről nem kell sokat beszélnem, a legutóbbi törvényhatósági választások minden alkotmányt tisztelő, minden tisztességesen gondolkodó embert meggyőzhettek arról, hogy ez az ajánlási rendszer így tovább nem maradhat fenn. Egy új keresetág keletkezik majd az idők folyamán, az ajánlók foglalkozása, akik pénzért fogják az egyes jelölteket ajánlani. Egyszer volt már eset, mielőtt a kereskedelmi törvényt módosították volna, hogy Máramarosb

an külön foglalkozás volt a tanúskodás. A háború előtt, tudjuk, nagyon gyakran várt valaki a leányának a férjhezadásával addig, míg a legközelebbi választás elérkezik és abból a lélekvásárlásra szükséges pénzből férjhez tudta adni a leányát. Maa jelölők céhe lesz az, amely, mint új kereseti ág fog felszínre bukkani és szerepelni. Nem méltó ehhez az országhoz, t nem méltó Magyarországhoz az, hogy az ajánlási rendszernek azt a formáját fenntartsa, amely ma van. Egyes kerületekben 2—3000 ajánlót összeszedni: annyi korrupció, annyi telekvásárlás, annyi megalázkodás, annyi lehetősége a csalásnak és visszaélésnek^ adódik ezzel, hogy minden alkotmányosan érző, tisztességesen gondolkodó embernek tiltakozni kell a jelölés ilyen módja ellen. Mikor a törvényt tárgyaltuk, az akkori belügyminiszter úr — 1926-ban volt — kijelentette, hogy az ajánlási rendszernek azért kell ilyennek lenni, hogy ezzel megakadályozzuk a töredékpártok fellépését. Majd később, mikor a fővárosi törvényjavaslatot tárgyaltuk és a miniszter urat ostromoltuk e tekintetben, a miniszter úrnak is az volt az álláspontja, hogy az ajánlási rendszer azért kell, hogy ilyen legyen, mert ezzel tudjuk csak megakadályozni, hogy komolytalan pártok is fellépjenek. T. Ház! Minden olyan áramlatot, amely a társadalomban valóságban megvan, amely mögött valamennyire is komoly erők vannak, érvényre kell juttatni. Ezeknek az áramlatoknak elfojtása nem egészséges és nem célirányos és legkevésbbé alkalmas az az eszköz ezen áramlatok elfojtására, amelyet a miniszter úr ezzel