Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

Az országgyűlés képviselőházának 5 rosok nyakáról, mikor törli el? Ez nem a rendŐrség, a karhatalom ellen való beszéd, hiszen én végtelenül nagyrabecsülöm — nyíltan megmondom — az egész államrendőrség tisztikarát és legénységét), nagyon jól tudom, hogy fáradságos, nehéz nmkával teljesítik kötelességüket. Én csak azt szoktam kifogásolni, ha felülről pártpolitikai szempontból irányítják ennek a karhatalomnak működését. De nem bírjuk a rendőrségi hozzájárulást fizetni! Nálunk példáiul 62.000 pengő 6%-os pótadóemelkedést jelent. Azután fonák, helyzet is áll elő: ugyanis általánoságban adózik az egész nép az államkincstár számára, amiből fizetik a rendőrségi tisztikart és legénységet, külön pedig hozzájárulunk Hódmezővásárhelyen például 62.000 pengővel, másutt szintén annyival, többel vagy kevesebbel, 100—200.000 pengővel — és akkor mégis a rendőrség vezető egyéniségei betiltják, ha gyűlést akarunk rendezni. Például május 10-éu Hódmezővásárhelyen a Gaal Gaston vezetése alatt álló független kisgazdapárt gyűlést akart rendezni. Ezt betiltotta a rendőrhatóság vezetője. Hozzájárulunk az államrendőrség hódmezővásárhelyi fenntartásához külön 62.000 pengővel és ezt fizetik azok a tanyai fehér házikókban lakó szántóvetők tehát a legkonstruktívabb munkát végző kisgazdák, akiknek gyűlését, amikor saját bajaikat el akarták panaszolni, amikor az elégedetlenségneik is hangol akairtak adni, de egyúttal kifejezést akartak adni annak is, hogy mindenkor hamisítatlan nemzeti alapon állanak, nem engedték meg ugyanazok, akiknek fizetéséhez hozzá iárulnak. Kérdezem, nem fonák helyzet era, t. belügyminiszter úr? A fellebbezést beadtuk, de döntés ma sincs. (Malasits Géza: Az ördögöt az Öreganyjával perelni!) A május 10-i határidő eltelt, a kerületi főkapitány nem döntött s így a belügyminiszter úr nem juthatott abba a kellemes helyzetbe, hogy a szeigedli kerületi főkapitány gyűlésbetiltó határozatát az érdekeltek megfellebbezvén, esetleg megengedhette volna, hogy Hódmezővásárhelyen (Malasits Géza: így van összepaklizva!) akár Isten szabad ege alatta akár a nagyteremben összegyűlhessenek azok, akik illő tisztelettel vannak Mayer János földm ívelésügyi miniszter úr, Hódmezővásárhely egyik képviselőjének agrár működése inánt, de mégis azt mondják, hogy á nemzet szíve, lelke az agrárellenzék mellett van, amelyet Gaal Gaston t. képviselőtársam vezet. Az érdekelteknek szintoly megrövidítésére vezet és a jóvátételt a t. előadó úr erre nézve szintén nem említette, a nyilt szavazatig jog fenntartása, pedig ennél a kérdésnél az érdekeltek maguk a nagy választótömegek, tehát a falusi kisgazdák is, akik előtt pedig a t. miniszterelnök úr jubileumi beszéde alkalmával mélyen meghajtotta az elismerés zászlaját és hálásan emlékezett meg róluk. Ezek a kisgazdák tehát igen érdemes emberek, zászlómeghajtást érdemelnek a t. miniszterelnök úr és a t. belügyminiszter úr részéről is. amikor adót fizetnek, igen érettek, amikor díszpolgárt választanak, (Gaal Gaston: Rájuk építi a kormány egész rendszerét! — Malasits Géza: ök . a szikla!) de nyomban kétely fér az érettségükhöz, amikor arról van szó, hogy hatósági nyomás nélkül, tehát titkosan akarnak szavazni. (Rothenstein Mór: Éretlenek!) Nem, ez már más lapra tartozik, mondja a t. belügyminiszter úr, magasabb államérdek követeli, hogy minden maradjon a régiben. Ezt jelentette ki tegnapelőtt a belügyminiszter úr s i amint a Reggel című lap interjújából olvasom, az új választásokkal kapcsolatban semmi3. ülése 1931 május 12-én, kedden. 157 féle rendelet vagy törvényjavaslat nem készül. A magasabb államérdek tehát megóvatik. Kérdezem, t. belügyminiszter úr, mi ez a magasabb államérdek és nagyon örvendenék, ha egyszer már a mély hallgatás helyett felelne nekem arra a kérdésre, amelyet az utánam szólásra következő képviselőtársaim beszédeikben szintén fel fognak- vetni. Hogy rend és konszolidáció legyen? Helyes! Vallom és aláírom, hogy rendnek és konszolidációnak kell lennie ebben az országban. De kérdezem, a rendet és a konszolidációt csak a nyilt szavazati jog, tehát a választók szabad akaratának meghamisítása védi, hazánkban a titkos választójog ezt a rendet... Elnök: Képviselő úr méltóztassék parlamentáris kifejezést használni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Kérem, amikor a választóf»o'Tgár nem szavazhat úgy, amint akar, mert kényszerítik, hogy oda sziavazzon, ahová nem akar, akkor ez szerintem a legenyhébb szóval, ha nem is meghamisítása, de megmásítása a választó szabad • akaratának. Talán ehhez méltóztatik hozzájárulni. (Várnai Dániel: Ez igen! Csak parlamentárisán! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Kérdezem a belügyminiszter úrtól, hogy hazánkban a titkos választói jog veszélyezteti-e ezt a rendet és konszolidációt? Szerintem nem. De ha a t. többség szerint igen, akkor miért van benne a titkos választói jog az egységespárt, a. t. miniszterelnök úr és a t. belügyminiszter úr programmjában is? (Egy hang a szélsőbaloldalon: Kirakat!) Igaz, hogy csak papiron, de ha veszélyes, akkor már felelős, kormányférfiaknak, amilyen felelős kormányférfiú a t. belügyminiszter úr. s a mögöttük ülő uralkodópártnak papíron sem volna szabad vallaniok. Mert ha vallják a veszély tudata ellenére, amely veszély szerintem nincs meg, — szerintük megvan — akkor ez csak szemfényvesztési játék, ha pedig maguk sem, tartják veszélyesnek a titkos választói jogot, a nemzeti életre és az állam nemzeti jellegére nézve, akkor miért nem valósítják meg és miért tartják a titkos választójogot a programúiban programmtalanul? Kérdezem, miért tartják a titkos választójogot a ládafiában, mint valami muzeális tárgyat, ahonnan csak sátorosünnepek alkalmával hozzák ki és mutogatják a kirakatokban? Miért dugják úgy el a titkos választójogot, mint valami robbanóvégű gyufát, holott azt vallom, hogy a titkos választójog egy melengető láng lenne, amelynek hevénél, bármilyen nagy is az ország^ nyomorúsága, azok, akik alkotmányosan tudnák jogukat gyakorolni, mégis megelégedettebbek lennének, mint ma, amikor nagy anyagi teher mellett nagy alkotmányos joguk szabad gyakorlatától is meg vannât fosztva és az is el van konfiskálva. Hogy a titkos választójog robbanó végű gyufa lenne? Ez csak rémkép és agyrém azoknál, akik saját hatalmukat féltik. Elismerem, koncedálom, hogy szolgálni akarják a nemzetet, nem vonhatom kétségbe, hogy szolgálni akarják, de akkor miért nem engedik viszont a nemzetet is megnyilatkozni arra nézve, hogy hátha nem reflektál tovább a t. miniszter úr és társai szolgálatára? Es hogy, bárha rosszat nem akarnak, ezt is koncedálom, saját észjárásuk szerint a jóra törekszenek, a saját párturalmi érdekeiket, ami nagyon is ingoványos talajra vezethet, többször összetévesztik a, nemzet .érdekével, annak, pedig mindig szí-