Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-503

158 Az országgyűlés képviselőházának lárd alapokon kell nyugodnia, elsősorban a za­vartalanul megnyilatkozó népakarat és nép­uralom alapján. Akarja ezt a t belügyminisz­ter úr, kérdezem? Ha akarja, miért nem hozza be a titkos választójogot? És ha nem akarja mindenütt, akkor legalább, amire vonatkozólag régi Ígéretek hangzottak el, miért nem hozza be a titkos választójogot a megyei városokban? En mindenütt követelem a titkos választójo­got, de ha a belügyminiszter úr nem akarja, mert azt mondja, hogy ez sötétbeugrást jelent, — nem az egész ország, de a párturalom szem­pontjából — legalább közvetítőleg, átmenetileg hozza be a megyei városokban. Nézzük, mikép fogják a választók tömegei ezt a sötétbeug­rást elkövetni. Mellette maradnak-e a kormány politikájának, vagy ellenzékbe mennek? Aki nyilt sisakkal küzd, merjen nyílt programmal a titkos választójog mellé állni. Ismerek első-, másod- és harmadosztályt a vonatokon, de nem akarom ezt a rubrikázást a választópolgároknál. A t. belügyminiszter úr és a t. kormány kiskátéja szerint azonban a titkosan, tehát szabad akarat szerint szavazó választópolgárokon -, kívül, akik az ország la­kosságához viszonyítva nagyon kevesen van­nak, akik elsőqsztályú polgárok, vannak másod­osztályú polgárok, akiket a választáson a fő­szolgabíró és a jegyző is megnyomorít és van­nak harmadosztályú választópolgárok, akiket azon a nyomáson kívül, amelyet reájuk a fő­szolgabíró vagy a jegyző gyakorol, még a fe­lülről kivezényelt csendőrség vagy más kar­hatalom is szerencséltet a szíves védelembe vevés egész sorozatával megtörténő képviselő­választások idején. Ha csakugyan vannak a kormánynak bokros érdemei, amelyeket tíz év alatt elért % azokat miért csak ilyen választójog ós választási eljárás gyakorlása mellett haj­landó a t. belügyminiszter úr a népakarat íté­lete alá bocsátani? Hát nem meri még ma sem a titkos választójog verdiktjét kikérni a bel­ügyminiszter úr? Minden Önhatalom, erő mel­lett, amit mutatnak, ez a határozott gyengeség jele. Mégis azt mondja a t. belügyminiszter úr, hogy az egységes párt mögött áll az egész or­szág. Hát kérdezem, melyik ország? A hatalom országa, vagy pedig a csonka országunkban is csonkítatlan meggyőződéssel és a csonkítat­lan alkotmányos jogok gyakorlásával szabadon nyilatkozni akaró nép? Hát melyik ország áll a belügyminiszter úr háta megett? Választasson titkosan, majd megkapja a választ. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Hol mondtam ezt, hogy az egységespárt háta megett áll az ország?) Mindenki ezt mondta a túloldalról. Hivatkozom egy kollegájára, (Scitovszky Béla belügymi­niszter: Reám hivatkozott a képviselő úr!) aki­vel politikai közösségben van a belügyminiszter úr. Kállay államtitkár úr azt mondta, (Sci­tovszky Béla belügyminiszter: Polemizál olyan­nal, amit nem mondtam!) mikor azt mondtam, hogy az iparosok sajnos, nemcsak a polg'ári el­lenzék soraiban, — a mi szempontunkból sajnos — hanem a szociáldemokrata párt soraiba is mind nagyobb és nagyobb tömegekkel mennek. Azt mondotta Kállay Miklós államtitkár úr, aki pedig egy tál körül ül a t* belügyminiszter úrral, (Malasits Géza: Egy fazék körül!) hogy az egész Tiszántúl a kormánypárt mögött áll. ííSánássy Andor: Hol mondotta ezt?) Nem lenne magában bízó ember a t. belügyminiszter úr, ha nem azt vallaná, (Scitovszky Béla belügy­miniszter: Én tudom, de nein mondom!) hogy az ország többsége csakugyan a kormánypárté, mert ha nem azé, mi címen van vit e* a löbb­503. ülése 1931 május 12-én, kedden. ség, amely tényleg — mint mondani szokták — az országnak többségét jelenti. (Scitovszky Béla belügyminiszter: Ez olyan nyilvánvaló dolog, hogy nem is kell mondani.) Ha a t. belügyminiszter úr tagadásba veszi, hogy nem az egységespárt mögött áll az or­szág, vagyis annak alkotmányos többsége, ak­kor miképpen született meg és ül már itt esz­tendő óta ez a többségi párt, amelyet egységes­párt néven van szerencsém tisztelni? (Gáspárdy Elemér: A nemzet akaratából! — Malasits Géza: A főszolgabírók jóvoltából. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Kun Béla: Gróf Tisza Istvánnak 1904-ben volt bátorsága azt mondani, hogy legyen vége a komédiának és választott tisztán, nyilt _ sza­vazással. És mi lett a vége? Akkor pártjával együtt megbukott. És most mondja a t. belügy­miniszter úr is, hogy legyen vége már annak a sok szemrehányásnak, amit az ellenzék részé­ről kap, legyen vége annak a lelki tusának, hogy behozza-e a titkos választójogot, igen vagy néni? Döntse el a kérdést, választasson titkos szavazással, de hozzáteszem — és ezzel elvi ál­lápontomból semmit sem adok fel — választas­son a t. belügyminiszter úr nyilt szavazással, de akkor jelentse ki itt a Házban igaz magyar becsülettel, mert abban száz százalékig bízni fo­gok, hogy ezen nyilt szavazással megtörténő választásnál semmiféle karhatalmi érdek és nyomás nem fog foganatba vétetni a választók akaratával szemben. {Felkiáltások a jobbolda­lon: Sohasem volt! — Malasits Géza: Ne hazudrí­janak az urak! A fele nem volna itt e nélkül!) Elnök: Malasits Géza képviselő urat rendre­utasítom. Tessék a sértő kifejezésektől tartóz­kodni. (Bródy Ernő: Szabadságolják a válasz­tások tartamára a csendőröket! — Krúdy Fe­renc: Bukott jelöltek szoktak a feleségük előtt mindent a csendőrökre fogni.) Kun Béla: Vezesse be a t. belügyminiszter úr a titkos szavazást, de a választókat se a jegyzővel, se a főszolgabíróval ne engedje a jövőben főispáni rendelkezésre alkalmazott nyomással vezettetni s akkor én tisztában va­gyok vele, hogy a nemzetnek nyilt szavazás­sal, ilymódon megnyilatkozó ítélete a mi iga­zunkat fogja (bizonyítani. De kérdezem: mikor lesznek a választások, t. belügyminiszter úr? (Derültség-) Mondja meg, ha olyan nagyon rendben^ van a kormány szénája, a választók bizalmánál fogva. Miért nem mondja meg? (Egy hang a jobboldalon: Majd ha feloszlik a Ház! — Zaj. — Halljuk! Hall­juk!) Aratás előtt, vagy aratás után lesznek-e ezek a választások? (Scitovszky Béla belügy­miniszter: Vagy aratás előtt, vagy aratás után! — Derültség ) Én azt szeretném tudni, hogy vájjon előtte lesznek-e? Miért őrzi a t. belügy­miniszter úr hét lakat alatt ezt a titkot, miért nem súgja meg (Patay Gyula: legalább magá­nak, mi? — Derültség. — Egy hang a jobbolda­lon: Nem, aktuális!) legalább szíve választott­jának, az egységespártnak a nagy titok meg­fejtését? Miért hagyja továbbra is bizonytalan­ságban az országot? Hát a t. belügyminiszter úr talán maga sem tudja? (Scitovszky Béla bel­ügyminiszter: Nem! — Derültség.) Ezt nagyon Ibajosan hiszem, bár bízom a szavában. En úgy gondolom, Jhögy tudja, de nem mondja meg. (Jánossy Gábor: Csak a jó Isten tudja, senki .más!) Bújósdit játszik a t. belügyminiszter úr a kérdéssel. Az újságokban bőven jelennek meg cik­kek, hogy kik kerültek a t. túloldal soraiból fe­kete listára. Egész névsort láttunk; például Já­nossy Gábor t. képviselőtársam, akit személyi­leg igen nagyra becsülök (Jánossy Gábor: Kö-

Next

/
Thumbnails
Contents