Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának 502. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 141 van így. De köztudomású dolog, — és éppen a földmívelésügyi miniszter úrnak felesleges lenne bizonyítanom ezt — hogy ma a szőlészetre mindenki ráfizet Tudomásom van róla, hogy egyik képviselőtársam, gróf Zichy János 18 fillérért adta el borát, 12 és %% maligánt garantálva. Ha ebből ki lehet jönni, akkor nem tudom mi történik. Ma egyszerűen mindenki, minden szőlőtulajdonos ráfizet szőlőjére. En tehát arra kérem a t. földmívelésügyi miniszter urat, a pénzügyminiszter urat és a t. kormányt, hogy a iboritaladót egyszerűen töröljék el, mert itt más segítség nincsen. Kivágni a szőlőt, — mint valaki egyszer mondotta — ezt is lehet, de végre magunk alatt a fát is le lehet vágni, ha valaki meg akar halni. De mi élni akarunk. (Gaal Gaston: Agyon is lőhetjük magunkat, ez a legjobb megoldás!) TTgy van! Tisztelettel kérem, hogy a boritaladót méltóztassék egyszerűen eltörölni. tA bor termelésének és értékesítésének előmozdítására a 9. cím hatodik rovatában a tavalyi 110.000 pengő helyett csak 78.000 pengőt méltóztatott felvenni, vagyis 32.000 pengővel kevesebbet. Ebiből 68.000 pengőt a hazai szőlőtermelés előmozdítására méltóztaitik fordítani, 10.000 pengőt pedig a külföldi kiállításokon való részvételre. Az elsőt is kevésnek tartom, de a másikat meg egyáltalán oly kevésnek, hogy az szinte lehetetlen. A földmívelésügyi minisztérium borkiviteli munkálkodását helyeslem. Hogy egyik-anásik borháznál hibák történtek, végre emberek vagyunk, ez megesik, a maga kárán tanul a magyar. Remélem, hogy most már tanultunk a magunk kárán és nem fogunk többé ügyetlenséget elkövetni. Mert itt nem történt más, mint egy pár ügyetlenség, megengedem teljes jószándékkal, hanem arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy igenis (méltóztassék a horkivitelt minden módon propagálni. (Helyeslés.) De arra ez a tízezer pengő nem elég. Ezekután még röviden a népházak költségeire vonatkozóan intézek kérést a földmívelésügyi miniszter úrhoz. A falvakban igen sok helyen épít népházakat maga a nép. Eddig ezekhez a kormány ajándékképpen valamelyes összeget adott. A mostani költségvetésben kölcsönképpen van felvéve erre a tételre 90.000 E

engŐ. Azonkívül azt tették, hogy a népházak öltségeire nézve egyes gazdák a váltókon személyes garanciát vállaltak. Különböző okokból a fizetés nem történhetett <meg pontosan es megesett, hogy végrehajtották a privát gazdát. Ugyanez volt az eset annakidején az ipartestületi székházak építésénél is. Az ipartestületi székházak építésénél a legutóbbi meghozott törvényeink szerint az állam nem^ engedi meg, hogy ezek az iparosok ilyen privát jótállásokért végrehajtassanak. Arra kérem a földmívelésügyi miniszter urat, hogy terjessze ki a népházak építését előmozdító aláírások tulajdonosaira, azaz a jótállásokra nézve is azt a kedvezményt, amelyet az ipartestületi székházak váltói aláíróinak megadtak. Ezeket kívántam csak előterjeszteni, a eímet különben elfogadom. Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Zeőke Antal! Zeőke Antal: Mélyen t. Képviselőház! Jól mondja a közmondás, hogy üres kamarának bolond a gazdasszonya! Amikor mindnyájan arról beszélünk, hogy az adókat le kell nyomni, hogy az emberek minél kevesebb terhet viseljenek, hogy az állami költségvetést minden vonalon le kell szállítani, akkor ezt könnyen megKEPVISELÖHAZI NAPLÓ. XXXVI. csinálhatjuk és könnyen népszerűségre tehetünk szert, ugyanakkor azonban meg kellene gondolnunk azt is, hogy mi, akik felszólaluuk, mindnyájan állandóan követelünk a kormányzattól olyan dolgokat, olyan tényeket, amelyeket pénz nélkül, anyagi eszközök nélkül megvalósítani nem lehet. (Ügy van! a jobboldalon.) Valósággal paradoxonnak látszik tehát, hogy amikor annakidején mindnyájan kivétel nélkül követeltük az adók leszállítását, a kiadási tételek csökkentését, természetesen azzal a feltétellel, hogy a bevételi oldalt ne emeljük, követeltünk ilyen kormányzati cselekedeteket is. Azt mondjuk, sikerült is a költségvetés csökkentését némi mértékben elérni. Ne tekintsük azonban győzelemnek ezt az 5%-os adóapasztást, a költségvetésben ezt az 5%-os redukálást, hanem inkább tekintsük pyrrhusi győzelemnek. Akkor lett volna ennek az 5%-os redukálásnak igazán kézzelfogható eredménye, ha azt az 5%-ot, amelyet a nem reális tárcáknál az apasztás folytán elértünk, belefektettük volna azoknak a tárcáknak költségvetésébe, amelyek ennek az országnak gazdasági pillérei. Mélyen t. Képviselőház! Nagyon helyesen mondja az igen t. földmívelésügyi miniszter úr a költségvetés indokolásában (olvassa): «Az előző évi költségvetés általános indokolásában részletezett tevékenységemnek folytatásaként elsősorban a terményeik értékesítésének biztosítására és ezzel kapcsolatban a mezőgazdasági termények és termékek minőségének fokozására s versenyképességének minden tekintetben való biztosítására helyezem a súlyt, ami külkereskedelmi mérlegünk további javulását fogja elősegíteni.» Mélyen t. Képviselőház, ez nagyon szép, nagyon helyes és a legnagyobb elismeressel kell adóznom a földmívelésügyi miniszter úrnak aki meg akarja valósítani az ő tervezetét, amelyet évek hosszú során át is igen nehéz lesz megvalósítani, s aki most, amikor nem adunk neki pénzt arra, hogy terveinek csak egy részét is megvalósíthassa, ezekkel az eszközökkel igyekszik nemcsak Magyarország mezőgazdaságán, hanem az ország társadalmi, politikai és szociális helyzetén is segíteni. Nagyon helyesen mondotta a földmívelésügyi miniszter úr, hogy a minőség javításával és ezen keresztül a kivitel elősegítésével akarja javítani az ország termelési és nagyrészben külpolitikai, külkereskedelmi helyzetét. Ezt meg tudja valósítani akkor, ha programmját szigorúan, könyörület nélkül minden vonalon keresztülviszi. Ha a búzanemesítést, a minőségjavítást azzal a tempóval folytatja, amely lyel elkezdte, továbbá ha a miniszter úr a gyümölcstermelés terén megvalósíthatná azt a programmot, amelyet a földmívelésügyi minisztérium mint tervezetet már kidolgozott, és ha a miniszter úr megkapná azt az összeget, amely egy ilyen óriási feladat keresztülvitelére rendelkezésére kellene hogy álljon, akkor ez oly mértékben javítaná Magyarország munkásságának szociális viszonyait, hogy az, azt hiszem, versenyezne nemcsak a (külpolitikai és külkereskedelmi, hanem a szociális kérdések megoldásával is. A tejtermelés, a baromfi- és hússertéstenyésztés, a tojástermelés mind olyan fontos dolgok, amelyeket ezekkel a redukált költségekkel a miniszter úr megoldani nem fog tudni. A miniszter úrnak mindnyájan kivétel nélkül rendelkezésére állunk abban a tekintetben, hogy támogatjuk őt programmja megvalósításában és ezért mindnyájan kivétel nélkül azzal a kéréssel fordulunk a pénzügyminiszter úr19