Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

142 Az országgyűlés képviselőházának 502. ülése 1981 május 11-én, hétfőn. hoz, hogy bocsássa rendelkezésére a földmívelésügyi miniszter úrnak azokat az összegeket, amelyek ennek a legelsőrangú fontosságú gazdasági tárcának szükségleteire szükségesek«» . . A munkáskérdés és a telepítés megoldására úgyszólván alig adtunk a kormányzat rendelkezésére pénzt. Azzal az akcióval, amelyet folytatunk, a munkáskérdést ideig-óráig enyhíteni, annak súlyosságát, élét elvenni tudjuk, de véglegesen rendezni nem fogjuk tudni. Ezért felhívom a Képviselőháznak és a mélyen t. kormányzatnak figyelmét arra, hogy lehet ezen a kérdésen segíteni. Nem kell hozzá óriási összeg, csak minél előbb el kell kezdeni ezt az akciót s azt hiszem, mindnyájan készséggel fogjuk rendelkezésére bocsátani a kormányzatnak azt a néhány millió-'pengő költséget, amely ennek megvalósításához évenként szükséges. Az Országos Gazdasági Munkáspénztár dotálására alig párszázezer pengőt adtunk a kormányzat rendelkezésére. Azok a szegény munkásemberek, ákilk szerencsétlenségbe , jutottak, avval a néhány pengő segítséggel vajmi keveset érnek. Mélyen t. képviselőtársaim tapasztalhatták, hogy szegény munkásemberek jönnek hozzánk panaszra és mi a legjobb akarattal sem tudunk rajtuk segíteni, mert a fennálló rendelkezések nem adnak semmiféle módot árra, hogy magúik az illetékes körök, akik a legnagyobb jóindulattal viseltetnek az ügy iránt és a legnagyobb szeretettel látják el az ő munkakörüket, segítsenek ezeken a szegény embereken. Ebből a szempontból, ahogyan Mattá Árpád képviselőtársam is említette, a népházak óriási nagy és jótékony hatással vannak a falusi és tanyai népességre, ezeknek a házaknak helyes iránybaff való működése, erkölcsi és politikai hatása kiszámíthatatlan és felmérhetetlen. Mi nagyon jól tudjuk, hogy a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr nem tudja kielégíteni azokat az igényeket, amelyeket ezen a téren minden vonalon vele szemben támasztunk, és bár megvan 'benne a legjobb akarat ahhoz, hogy segítsen a falusi népességen, ha nem adnak neki elég pénzt hozzá, hiábavaló a legnagyobb jószándék, (hiábavaló a legjo'bb akarat. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) En azt hiszem, hogy mindnyájunk véleményét tolmácsolom a földmívelésügyi miniszter úrnak '. akkor, ha^ azt mondom, hogy a jövőévi költségvetésbe tárcájának keretében állítson be olyan tételeket, amelyek az ő nagyvonalú koncepcióit, ha nem is egészen megvalósíthatóvá, de a közel jövőben elérhetővé teszik és egészen -bizonyos, hogy ez a párt és az egész Képviselőház a miniszter úriháta mögött fog állani és egyhangúlag, egy öntetűleg fogja kérni a pénzügyminiszter úrtól, hogy ha más tárcák, más ágazatok körében még szükséges bizonyos megtakarítások elérése, ezt csinálják meg, ezek a megtakarítások azonban ne adóelengedések formájában, hanem, a gazdasági tárca költségvetésébe való .hasznos beillesztés formájában használtassanak fel. Egyébként úgy a kormányzat, mint a földmívelésügyi miniszter úr előtt a legnagyobb elismeréssel hajlom meg és a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Szabó Zoltán jegyző: Feliratkozva nincs senki. Elnök: Kíván-e valaki szólni? Ha senki szólni nem kíván, a vitát bezárom. A földmívelésügyi miniszter úr óhajt nyilatkozni. Mayer János földmívelésügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy a vita során elhangzott egyes fel- I szólalásokra csak a legrövidebben, távirati stílusban felelhessek. Főbb vonásokban néhány szóval válaszolni kívánnék összes felszólaló képviselőtársaimnak, akik bár a címhez szóltak hozzá, de általában a költségvetést érintő öszszes kérdésekkel foglalkoztak felszólalásaikban. Gaál Mihály t. képviselőtársam a fagykár következtében aratás nélkül maradt munkásoknak kenyérgabonával való ellátása során kiutalt gabona árának kérdését tette kifogás tárgyává, nevezetesen, hogy azok, akik 1930-ban fizették meg 'gabonájukat, métermázsánként 12 pengőt fizettek és utóbb- a gabona ára 9 pengőre lett leszállítva. Azt a kívánságát, amelyet ő felhozott, hogy tudniillik azoknak, akik 12 pengőt fizettek a gabonáért, térítsük vissza azt a különbözetet, amely á 9 és a 12 pengő között fennáll, nem áll módunkban teljesíteni, mert hiszen azt gondolom, nem is volna igazságos, hogy ha azoknak térítenénk vissza,; akik mégis csak'--fizetésképesebbek voltak és kötelezettségeiknek korábban eleget is tettek. Farkas Tibor képviselőtársam azt a kérdést intézte hozzám, hogy a jutalékokat, amelyeket a Ikísérletügyi intézményeknél szednek, hogyan osztom ki, hogy a főosztályi főnökök kapnak-e ezekből a jutalékokból. A kísérletügyi intézményeknél a különféle tudományos vizsgálatoknál esetenként

v- bizonyos dijakat szedünk és a saison-időben olyan tömegesen fordulnak a kisérletügyi intézményekhez és kérik a vizsgálatok megejtését, hogy azok a tisztviselők, akik ott működnek, messze a hivatalos órán túl vannak ott és szolgálják ki a közönséget. Ezért a túlmunkáért tehát bizonyos díjazásban kell őket részesíteni és ezért kapnak ők külön jutalmat ebből a jutalékból, de mások, mint azok, akik itt foglalkoznak, ebiben a jutalékban egyáltalában nem részesülnek. Azt hiszem, hogy Farkas Tibor t. képviselőtársam sem emelhet kifogást az ellen, ha azt a többmunkát, amelyet a közönség kiszolgálása érdekében a tisztviselő teljesít, valamilyen mérsékelt díjazással jutalmazzuk. (Helyeslés.) Farkas Tibor t. képviselőtársunk különösen szóvátette a versenyfogadási alap kérdését. Erre nézve én már egy korábbi költségvetési vita során még előző képviselősége idején voltam, bátor a választ megadni, amely őt annakidején teljes mértékben kielégítette. Most a zárszámadásnál nézi meg az elszámolást és kifogásolja a fogattartást, amelyet a lótenyésztési főosztály vezetője élvez és azt állítja, hogy az nem szolgálja a lótenyésztés érdekeit. Ez egyáltalában nem felel meg a ténynek, mert a lótenyésztési főosztály főnöke a versenyek idején az egy ilk versenypályáról a másikra megy, neki naponta közlekednie kell, ő semmi más közlekedési eszközzel nem rendelkezik, tehát teljesen á lótenyésztés érdekeit szolgálja az, hogy neki egy fogat áll rendelkezésére a versenyfogadási alap terhére. Kocsán Károly t. képviselőtársunk a turisták szabad mozgásának korlátozását teszi kifogás tárgyává. Én csak annyit vagyok bátor erre válaszolni, hogy azokon a területeken, amelyek az én vezetésem alatt álló tárca fennhatósága alá tartoznak, semmi néven nevezendő korlátozások nincsenek. A Bükkre vonatkozólag már többször kifogás tárgyává tették egyesek ezt, hogy a turistáknak nem engedünk szabad mozgást és szabad közlekedést. Azt vagyok bátor erre tisztelettel megjegyezni, hogy a Turista Szövetség vezetőségével állapodtunk meg i közösen és tűztük ki a turista utakat, amelye ken a szabad közlekedés és mozgás minden ídőI ben mer.?-, van engedve és semmi néven neve-