Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

Az országgyűlés képviselőházának 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. 7 mindenkiivei barátságban éljünk, de a nem­zet függetlenségét feltétlenül biztosítsuk. Hi­szen az önálló magyar nemzeti állam gondo­lata maga is megköveteli ezt. Ha ez a nép itt a Dunapartján szuverenitást akar, akkor ahhoz szükséges, hogy önállóságát meg is tudja tar­tani. A másik, amit kérek a miniszter úrtól, külpolitikánk gazdasági megszervezése. Ebben a tekintetben elismerem, hogy Walkó külügy­miniszter úr sokat tett, de még mindig nem eleget és ezt az irányzatot feltétlenül folytatni kell, de nem olyan borházak létesítésével, amely borházak nem jövedelmeznek és amely borhá­zaknál bizonyos szabálytalanságok jelenségei mutatkoznak, hanem valami olyasféle módon, amely tekintetben én r példaképpen állíthatom oda a németek császárát, Vilmost, aki, ami­kor végigment reprezentatív körútján Török­országban, egyszersmind országai terményei­nek ajánlója is volt. Ezen a téren nekünk is meg kell találnunk a gazdasági kapcsolatokat. Azt is meg kell állapítanom, — s azt hiszem, hogy ebben a nézetemben a mélyen t. kül­ügyminiszter úr is osztozik — hogy bennünket úgy ismernek külföldön, mint Kossuth fiait. Nekünk ezt a helyzetet fenn kell tartanunkba Kossuth nyomdokain kell járnunk és igazán nagyon szeretném, — ezért fordulok a mélyen t. külügyminiszter úrhoz, mert más r oldalról nem tapasztalok ennek megvalósítására haj­landóságot — ha Kossuth Lajosnak külföl­dön elmondott gyönyörű beszédeit legalább is magyar nyelven olvashatnók, a külügyi kor­mány tehát tegyen ebben az irányban lépésie­ket, hogy Kossuthnak az altalános emberies­ség és a szabadság érdekében kifejtett tevé­kenysége valamelyes módon a világ előtt is­mételten megismertessék és népszerüsíttessék. T. Ház! Az volna a fő, hogy minél több barátot szerezzünk, hogy mennél többen legye­nek azok, akik Lord Rothermere gárdájába tartoznak. Azt hiszem, hogy a kormánynak minden lehetőt el kellene követnie, hogy ba­rátaink számát fokozza. Ez már a külpolitiká­nak olyan gyakorlati kérdése, amelyre vo­natkozólag és a kormánynak tanácsokat nem adhatok, de mégis a külügyi kormánytól azt kérem, hogy az a magyar diplomácia, ame­lyért mi annyit és szívesen áldozunk, necsak a hatalmasokat, necsak azokat, akik bizonyos nagy társadalmi osztályok díszei és kiválósá­gai, igyekezzék megnyerni a magyar ügy és a magyar igazság számára, hanem minden politikai irányzatnak, amely politikai irány­zat egy-egy országban szerepet játszik, érté­kes tagjait is. Természetesen az igen t. többség nem oszto­zik az én álláspontomban, amelynek helyes­ségét én külföldön járva is megállapítottam, hogy tudniillik a jó belpolitika a legjobb kül­politika és hogy nem éri meg a titkos választó­jog hiánya azokat a vadaikat, amelyeket kül­földön e miatt ellenünk felhoznak, úgyhogy én a magam részéről azt szertném és azt tar­tanám szükségesnek, hogy (külpolitikai érdek­ből is ne legyünk mi e tekintetben kivétel az euróuai államok rendjelben. Ezeket kívántam a külügyi tárca költség­vetésének tárgyalása során elmondani. Elnök: Szólásra következik 1 Pakots József jegyző: Wolff Károly! Wolff Károly. T. Képviselőház! A parla­menti szokásoktól eltérően méltóztassék meg­engedni, hogy az előttem szólott képviselőtár­sam felszólalásával csak beszédem végén fog­lalkozzam egy rövid reflexió keretében, és nem beszédem elején. Rendkívül sajnálom ; de a magyar közvéle­ményben a külügyek kérdésében nincs meg az a közérdeklődés, amely külpolitikánk szem­pontjából feltétlenül kívánatos volna. A parla­ment maga sem tanúsítja azt a nagy érdeklő­dést a külpolitika iránt, mint azt az egyes nyu­gati államok parlamentjeiben látjuk, ahol a külügyi bizottság és maga a plénum is sokat foglalkozik külpolitikai kérdésekkel és bizo­nyos vonatkozásban kialakít a külügyek terén egy nemzeti politikát, amely szerintem mindig szükséges annak az alátámasztására, aki a kül­politikát, a külügyeket valamely országban in­tézi. Utalok ebben a kérdésben például Fran­ciaország példájára, ahol a külügyi bizottság­nak óriási szerepe ván a külpolitika intézésé­nek terén, de még az utódállamokban is, külö­nösen Csehszlovákiában a külügyi bizottságok­ban meglehetős mtenzívitással foglalkoznak külpolitikai kérdésekkel. Ezt a részletet azért tartom szükségesnek kiemelni, hogy ekképpen^ kialakulj on egy olyan egyetemes nemzeti közvélemény, amelyet mint ütőkártyát használhasson fel a külpolitika legfőbb intézője. Ma a külpolitika nemcsak politikai, hanem (gazdasági elemekből adódik, sőt talán azt mondhatnám, hogy a gazdasági elemek determinálják a külpolitika irányát az egyetemes nemzeti célok mellett és ma valóban a gazdasáigi kérdések azok, amelyek fordulatot is fognak előidézni Európa külpolitikájában. Ha már most nézem e nemzeti közvéle­mény kiépítésének mai folyamatát, látom, hogy gazdasági kérdésekben egy-két testület az, amely hangot ad és amely a magyar gazdasági érdekeket társadalmi • megvilágítás szempont­iából szolgálni kívánna. Hiszen végeredmény­ben a hivatalos külpolitikával szemben a társa­dalmi akciónak i s nagy szerepe van a külüe*vi kérdésekben, a politikai kérdésekben pedig alig ta 1 áhmk olyan társadalmi fórumokat, ame­lyek ebben a tekintetben megvitatnák azokat a kolosszális nagyjlelentőiséfra kérdéseket, ame­lyek kült)olitikánk előtt állanak. Talán sohasem volt olyan sorsdöntő a kül­politika, mint ezekben a mostani időkben, ami­kor valóban megállapíthatjuk, hogy egy nem­zetnek súlya és jelentősége a külpolitikában nem mindig az anyagi eszközöktől függ és nem mindfiig ' a hatalmi eszközök, a hadsereg azok, amelyek egy nemzet súlyát megállapít­ják a külügyek intézésében, mert nemcsak gazdasági szempontok játszhatnak itt szerepet, hanem erkölcsiek is. Nem lehet a nemzetközi jogot kialakítani kizárólag az egyoldalú ön­zés jegyében és ezért a mai külpolitika tekin­tetében láthatjuk azt az óriási bizonytalansá­got, • azt a tétovázást, amely még a hatalmi túlsúllyal rendelkező nemzetek életében is mu­tatkozik. Éppen azért szükésges, hogy erkölcsi tényezők is szerepet játszanak a nemzetközi viszonylatokban. Ma nagyon érdekes beszédet hallottunk, amely a bolsevizmusra irányította a Képvi­selőház fegyelmiét is elmondhatjuk, hogy igenis, egyetemes veszedelem fenyeget. De hogy ez az egyetemes veszedelem ma ilyen aktualitás­sal bír Európában, ennek elsősorban az az oka, hogy a nemzetközi viszonylatokban nem az erkölcsi igazság vezette az egyes nem­zeteket és hogy a békék előkészítették Európa bolsevizálásiát, (Ügy van! a közéven.), mert kétségkívül a trianoni és a versaillesi békék a bolsevizálás előfutárjai. Lehetetlenség, hogy ezen az alapon alakuljon ki Európa jövendő

Next

/
Thumbnails
Contents