Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-500

8 Az országgyűlés képviselőházáénak 500. ülése 1931 május 8-án, pénteken. békéje. Az a biztosíték is hiányzik, amelyet azelőtt az európai egyensúly kérdésével biztosítottak, amit azonban ma már nem lehet előtérbe állítani, mert a külpolitikára sokkal inkálbb befolyással vannak a szociális szempontok, mint valaha és ezeket a szociális szempotokat a külpolitikában sem lehlet mellőzni. Én (a toagam részéről természetesen ilyen 30 perces kereten belül nem tudom az egész koncepciót előtárni a t. Képviselőihez elé, de mégis szükségesnek tartok bizonyos szempontokat felhozni éppen arravaló tekintettel, hogy nemzeti közvélemény alakuljon ki ebben a kérdésben, és így jöjjünk segítségére a külügyek intézőjének. Ezt az alátámasztást én a bizalom jegyében teszem, mert nem tartozom azon politikusok körébe, akik a bizautinizimus iskoláját járják és mindig az objektív megfigyelés az igazság jegyében szoktam a közéletben nézetemet kifejteni, meg kell jegyeznem, hogy külpolitikánk irányítása tekintetében a legnagyobb bizalommal viseltetem; (Ügy van! a középen.) Külpolitikánk tekintetében olyan konkrét eredményekre tudunk rámuteatni, amelyek azzal a nyugodt öntudattal tudják megtölteni a lelkeket, — különösen azokét, akik tárgyilagosan kizárólag csak a nemzeti szempontot tekintik és semmiféle egyoldalú pártpolitikát nem tartanak szemük előtt — hogy ez a nemzet ki fog jutni ezen az úton ebből a súlyos helyzetből ós meg fogja találni boldogulásainak azokat a lehetőségeit, amelyeket mindnyájan kívánunk. Kétségkívül kicsi ország vagyunk, de ez a kicsi ország relatíve mégis nagyjelentőségű tényezője ma az európai külpolitikának. (Petrovác Gyula: Ügy van!) Ez olyan konkrétum, amelyet csak eredményként lehet leszögezni és megállapítani. Meg vagyok róla győződve, hogy ha egységes nemzeti közvélemény alakul ki e tekintetben, az elő fogja segíteni külpolitikánk további sikereit is. Hiszen olyan problémák előtt áll ma az egész ország közvéleménye, amelyek tekintetében én nem osztom teljesen az előadó úrnak azt az aggályát, hogy abszolút rezerválts ággal kell ezek tekintetében viseltetnünk. Én mást mondok. A nemzeti politikában csak egy vezetés lehet és ennek a vezetésnek alá kell rendelnie magát mindenkinek, aki a nemzet egyetemes érdekét tartja szem előtt. Mert külpolitikát csak egy tényező csinálhat. Ez a tényező ismeretében van az összes (mellékkörülményeknek, belpolitikai és külpolitikai adottságoknak és így irányítani tudja a nemzet politikáját. Én tehát konoedálom az egységes vezetést, koncedálom a kifelé való egységes megnyilatkozás szükségességét, de benn igenis jöjjön segítségére a közvélemény a nemzeti érdek kialakulásának. Az osztrák-német vámunió kérdésében teljesen helyeslem azt a rezerváltságot, amelyet külügyünk ebben a kérdésben tanúsít. Ez természetes is, hiszen magától értetődik, hogy ki kell alakulnia a helyzetnek. De nekünk hangsúlyoznunk kell, hogy az osztrák-német vámunió olyan tény, amellyel számolnunk kell és ha azt hiszi a francia külpolitika intézője, hogy egy kölcsönnel ezt a kérdést paralizálni tudja, akkor nagyon csalódik. (Ügy van! Ügy van!) Annak a másik oldalról jövő ajánlatnak szintén olyan konkrétumnak kell lennie, amely konkrétum egyenértékű legyen azokkal a lehetőségekkel, amelyek az osztrák-német vámunió szempontjából számunkra kínálkoznak. Ha én a dolgot bővebben akarnám tárgyalni, azt mondhatnám, politikai és gazdasági kérdésként keli ezt kezelni. Talán gazdasági vonatkozásban, a mezőgazdaság szempontjából előnyöket is tudnánk biztosítani, hiszen könnyen kínálkozó dolog, hogy a mezőgazdaság szempontjából itt a vámunió terén előnyökről lehetne beszélni. De kétségkívül súlyos politikai oldala is van ennek a kérdésnek: elsősorban Németországnak a bolseviki Oroszországgal való messzebbmenő kapcsolata, másodsorban a Zollverein-nek az a tendenciája, amely mindig kapcsolatos volt már a múltban is a Schulverein-nel, (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelől.) ami tehát kétségtelenül a magyar nemzeti önállóság rovására tudna kifejlődni. Itt vannak tehát bizonyos meggondolások ós a politikai kérdések is természetesen tovább adódnak. Adódnak a bankpolitikában, adódnak a bankkérdésben. Hiszen a közös vámterületek többé-kevésbbé mindig közös pénzegységben t szoktak kialakulni, bár vannak példák arra nézve, hogy nem mindig, mert hiszen az angol érdekszférában ez nincsen meg, ott különböző pénzegységek vannak, az egységes vámpolitika ellenére. De itt nálunk is a legutóbbi évtizedek történetére utalva, a precedens mindenesetre azt mutatja, hogy ez is adódnék. Nem olyan kérdés tehát ez, amelyet csak úgy egyszerűen el lehetne intézni. De végeredményben a nemzet közvéleményének mégis ki kell alakulnia ebben a tekintetben és ki kell nyilvánítania azt, hogy egy gazdaságilag lehetetlen helyzetbe sodródott országnak meg kell találnia a kivezető utat, hogy gazdasági válságát megoldhassa. Mert a gazdasági őrület jegyében nem lehet konszolidálni Európát. (Ügy van! Ügy van! jobb- és balfelől.) Már pedig a vámokkal való elzárkózás a vámok terén az a tendencia, hogy mindenki kivitelt akar, de a behozatal ellen legerélyesebben védekezik, az az agrárőrület, amely még az ipari államokat is eltölti és amely lehetetlenné teszi, hogy a mi mezőgazdasági terményeinket oda bevigyük, arra vezet, hogy az önellátás teóriája szerint kell berendezkednie minden országnak és megszűnik a nemzetközi kereskedelem lehetősége. Mert ha nem lehet importálni egy bizonyos országba, ha csak az ottani exportot nem tűrjük, ha a mi odavaló exportunk lehetetlenné válik, ilyen körülmények között a gazdasági egyensúlyt biztosítani nem lehet. Már pedig ez predomináló tény volt gazdaságpolitikailag a nagyentente politikájában, azt hivén, hogy a hatalom jegyében gazdasági rabszolgaságba dönthetik egyidejűleg a legyőzött államokat és Németországot is adófizetőjévé fogják tenni az entente-nak. Egy 60 milliós nemzetet ma nem lehet adófizetőjévé tenni semmilyen más hatalmi alakulásának és igen természetes valami, hogy ha haszonérdekekről beszélt előttem szólott t. képviselőtársam, adódik a helyzet, hogy a legyőzött államok fognak elsősorban egymásra találni. Itt van az osztrák és német vámunió nagy jelentősége. A legyőzött államok kebelében merült fel ez a gazdasági koncepció, tehát nagyon közelfekvő, hogy az osztrák-német gazdasági koncepció legközelebb Bulgáriát és Magyarországot fogja érinteni. Természetes valami, hogy nálunk nagy súlya van ennek a kérdésnek és ezért hangoztatom, hogy nem lehet lebecsülnie sem Benes úrnak, sem Briandnak azt a tényt, hogy a legyőzött államok gazdasági adottságban vannak az okok és ezt a gazdasági adottságot £LZ cl kizsákmányoló gazdasági politika hozta létre, amely ezeket a legyőzött államokat gazdasági rabszolgaságba