Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

130 Az országgyűlés képviselőházának nyitását illeti, az én kerületemben, Dél-Magyarország vidékén azt látom, hogy mindazok áz intézkedések* amelyeket a földmívelésiigyi kormány a legutóbbi pár esztendőben tett, százszázalékig eredményeket értek el

% Olyan vidéken, olyan területeken, olyan járásokban, ahol még pár esztendővel ezelőtt csak azért lehetett egyáltalában a bikát megtartani, vagy azért engedélyezték a bikák megtartását a faluban, mert lehetetlen volt a falut olyan teherrel megróni, most sokszor a bikavizsgálatnál alig van egy-két kicserélésre ítélt bika. Amidőn ilyen rossz gazdasági körülmények között a mezőgazdaságnak ezen a részén, az állattenyésztés terén haladást látunk, azt hiszem* ez a magyar gazdának az az egészséges életösztöne, amely mutatja az irányt, amelyet követnünk kell. Azt hiszem, hogy amikor amerikai búzainvázióval és orosz dumpingbúzával kell számolnunk, akkor nekünk a jövőben az irányt az állattenyésztés és az állatexport kell, hogy megadja, mert Amerikából marhát importálni nem lehet és az orosz dumping-marha még sem érhet el oda, ahova az orosz búza s ahonnan az bennünket kiszorítAlkalmam volt az utóbbi időben sokat foglalkozni ezekkel a kérdésekkel, mert hiszen az én vidékem, mint délmagyarországi vidék, elsősorban érdekelve van az állatexport és az állattenyésztés terén. Konstatálom, hogy a román marha az utóbbi időben igen erős konkurrenciát kezdett nekünk támasztani különösen az olasz piacon, úgyhogy mintegy 2—3 hónappal ezelőtt kb. egyötödére esett le marhaexportunk éppen azért, mert Olaszország felé a román marha olyan nagy kedvezménnyel szalad keresztül a jugoszláv vasutakon, — majdnem azt mondhatnám, ingyen —• hogy ezzel az^ előnnyel nem tudott megküzdeni a mi marhánk, amely Postumíában hozzá csatlakozva, vele együtt ment az olasz vásárterek felé. Közben sikerült — mint ahogy tudom — egy másik irányt találni, ez az irány pedjg Ausztrián keresztül Szentgotthárdon és Tarvison át való irány, amely szintén az olasz piacok felé tendál, ahova minket nem követhet a román marha ós amely úton mi Jugoszláviát teljes egészében ki tudjuk kerülni. Ezen út következtében és azon nagyarányú kedvezmények következtében, amelyeket a kormány igen helyesen a magyar marha érdekében adott, azt hiszem, talán indokolt volna az a propozíció, hogy a kormány méltóztassék azzaf a gondolattal foglalkozni, hogy most, amidőn már észrevehetővé válik ennek az ausztriai útnak a fontossága és amidőn már Jugoszlávia is niindenesetre figyelemmel kíséri ennek az ausztriai útnak azt a tulajdonságát, hogy elvonja az ő területéről a tranzitóárukat, amelyek eddig raíjta keresztül mentek, nem lehetne-e tárgyalások folyamán elérni azt, hogy a jugoiszlav kormány• engedjen eddigi intranzigens álláspontjából és adjon a magyar marha tranzitója számára is olyan tarifális engedményeket, amelyek a mi exportképességünket erősen emelnék Olaszországban. (Mayer János földmíyelésügyi miniszter: Murakeresztúron és Postumián át?) Murakeresztúron és Postumián keresztül megy áz első vonal Milánó felé, a második vonal pedig Szentgotthárdon és Tar. vision keresztül, úgyhogy Szerbiát ez egyáltalában nem érinti. Ez a vonal már kezd annyira erőre kapni, (hogy a postumiai vonal már majdnem másodrendű fontosságúvá ivált. Bátor vagyok ez alkalommal szóvátenni a külföldi vásárok kérdését is. Egészen bizo02. ülése 1931 május ll-én

} hétfőn. nyos, hogy különösen a marhaexport szempontjából elsőrendűen eminens fontosságúak azok a vásárok, amelyeken mi megjelenünk a mi magyar marháinkkal és ahol igen szép eredményeket érünk el. En azt hiszem t. Ház, hogy speciel a külföldi vásárok azok a tényezők, amelyeknél az okvetlenül szükséges mértéktől eltekintve, semmiféle redukciót és semmiféle megtakarítást nem szabad eszközölni. Bátor vagyok a miniszterelnök úr szavait ismételni, aki azt mondotta, hogy NagyMagyarországhoz kell mérnünk a mi kultúrpolitikánkat is, nem pedig egy momentán csonka határokhoz kötött országhoz. En azt hiszem, hogy nyugodtan kultúrpolitikánkhoz tartozhatik az is, amit mi a külföldi vásárokon produkálunk. Ez elsősorban szintén a magyar kultúrának és a magyar előrehaladottságnak jegyében van és azt hiszem, hogy nekünk sokkal nagyobb súlyt kellene helyeznünk ezekre a vásárokra és az ezeken való részvételre, mint ahogy eddig tettük. Előfordultak esetek, amikor nem jelentünk meg a vásáron azért, mert egynéhány ezer pengő hiányzott hozzá. Bátor vagyok például felhívni a figyelmet a milánói vásárra, ahol csak az utolsó percekben, nagynehezen és koldus módjára jelentünk meg egy külső tényezőnek a beavatkozása következtében és a vége az volt, hogy a 12 első díj közül 11et megnyertünk. Ugy értesültem, hogy majdnem lemaradtunk a milánói vásárról egynéhány ezer pengő miatt és ezen a téren kénytelen vagyok teljes tiszteletem fenntartásával helyteleníteni azt a szerénységgel határos megértést, amely a mezőgazdaság fő-főfaktorainál bizonyos mezőgazdasági kérdések tekintetében más kevésbbé szerény tényezőkkel szemben fennáll. Azt hiszem, hogy Magyarországon annyira predominans szerepe van a magyar mezőgazdaságnak, hogy annak képviselője minden tekintetben, mindig súlyos faktor kell hogy legyen mindenféle más képviseletekkel szemben. Ennek ellenére például az előbb említett milánói vásárral kapcsolatban, tudomásom szerint, 43.000 pengőt utalt ki a kormány az összes érdekeltségeknek, tehát az iparnak és a kereskedelemnek is és ebből a nem egészen 43.000 pengőből véletlenül éppen csak az utolsó percben lehetett egynéhány,, ha jól emlékszem 8000 pengőt a bemutatandó és kiállítandó mezőgazdasági cikkek számára biztosítani. Ez a többi irányoknak és érdekeltségeknek olyan predominansságát jelenti, amelyet a magam részéről szeretnék megváltoztatva látni. (Helyeslés a jobboldalon.) Bátor vagyok azonkívül egy momentumra felhívni az igen t. földmívelésügyi miniszter úr figyelmét és ez az, hogy amikor úgy látjuk, hogy lassan-lassan Olaszország felé irányul exportunk, főleg állatexportunk legnagyobb része, akkor különös tüneménynek kell tartanunk azt, hogy exportállatvásárunk Budapesten van és így előfordul az az anomália, hogy például egyebet ne említsek, például Dombóvárról elindul egy csomó marha Pestre, Pesten megveszik az olasz exportőrök, kereskedők és Pestről Murakeresztúron és Postumián keresztül Olaszországba megy. Azt hiszem, hogy amikor ennyire határozottan látszik a magyar marha exportjának Olaszország felé irányulása, mindenesetre szükségesnek tartanám, hogy Dél-Magyarország vidékén — bocsánatot kérek, hogy talán egy kicsit haza is beszélek, mint barcsi képviselő, — közel a határhoz f egy olyan vásári intézményt kellene létesíteni, amely mentesítené