Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának 51 is, télen is, mindig meghosszabbodik. Ez a jószággal való bibelődés, azután még sok minden más a mezőgazdasági cselédségnél pluszmunkát, munkatöbbletet jelent, amely még a napszámossal szemben is fennáll. És 30—40 pengős évi készpénzfizetést látok ezeknél a cselédeknél a gazdaságokban... (Gaal Gaston: Ne az után ítélje meg, hanem a természetbeni járandóságokat tessék számítani!) A természetbeni járandóságok... (Gaal Gaston: Az a lényeg, a pénz semmi!) Tudom, hogy volt idő, amikor nem volt ilyen keserves a mezőgazdasági cseléd helyzete a napszámoshoz viszonyítva, mert a természetbeni járandóságok következtében jobban járt. Ma azonban megfordult a helyzet, mert hiszen lehet, hogy valahogy össze is spórol magának egy métermázsa búzát, amelyet el tud adni, hogyha kisebb a család, de olyan kicsi Összeget kap érte, amivel azután háztartását finanszírozni nem tudja. Mindenesetre olyan kétségbeejtően pénztelen, nyomorult helyzetben van a mezőgazdasági cselédség, hogy én nem csodálkozom azon, ha a mezőgazdasági cseléd 40 éves korában a röghöz veri a sarkát, mert nem tudja már becsületesen emelgetni a lábát. T. Ház! Ezzel kapcsolatban kénytelen vagyok rámutatni arra, hogy a napszámos népréteg kereseti viszonyai is lehetetlen módon állanak. Egy pengős napszámok... Elnök: Lejárt a beszédideje, képviselő úr! Kei singer Ferenc: Befejezem. Egypengős napszámok vannak s az 1 pengő 50 filléres napszám már a jobb fizetések közé tartozik, a 2 pengős napszám pedig már maximális kereset. Szőlővidékeken van a földmunkásoknak 2 pengős napszámuk. Pedig már az 1923 : XXV\ te., a mezőgazdasági munkabérek megállapításáról szóló törvénycikk is rámutatott arra, hogy nemzeti érdek a mezőgazdasági népesség életviszonyait megvédeni és ott, ahol erre feltétlen szükség mutatkozik, a földmívelésügyi kormányzat által előterjesztett törvényben próbálkoztak gondoskodni ennek a néprétegnek megmentéséről. Ez a törvény azonban nem vált be. Elnök: Kérem, méltóztassék beszédét befejezni! Reisinger Ferenc: Ez a törvény nem vált be a gyakorlatban. (Elnök csenget.) Minthogy olyan komoly újabb intézkedéseket nem látok, amelyek ebből a bajból kivezetnék a földmívelő rétegeket, a tárca költségvetését nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Perlaki György jegyző: Görgey József! Görgey József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az előttem szólott t. képviselő úr szavaira csak pár szóval kívánok reflektálni, minthogy bátor volnék néhány olyan fontos dolgot szóvátenni itt a Házbán, amelyeket a földmívelésügyi tárca költségvetési vitájának keretén belül szükségesnek tartok szóvátenni. Azt hiszem, hogy amikor egy vesztett háború van mögöttünk, az adóterhek magas volta természetes és indokolt. Nem tudom, hogy az 1919-ik esztendő nem járult-e hozzá ahhoz, hogy ezek az adóterhek, sajnos, mégf ma is magasabbak, mint amilyenek lehetnének. (Keisinger Ferenc: Mi közöm nekem ehhez? — Gaal Gaston: Ha mindenki fizetné, semmi baj sem lenne; de akik legjobban tehetnék, azok kibújnak alóla! — Reisinger Ferenc: A félmilliós jövedelmeket tessék megadóztatni, ne ezeket a kicsinyeket!) Méltóztassanak megengedni, hogy beszédem . ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 129 tárgyává főleg az exportkérdést tegyem. Az exportról szeretnék a földmívelésügyi tárca keretén belül néhány szót mondani, mert a mai körülmények között az exportot tartom a legfontosabbnak. A földmívelésügyi tárcának mindazok az intézkedései, amelyek a termelés biztosítására, egy helyes termelési terv bevezetésére vonatkoztak, minden tekintetben a legnagyobb megelégedéssel és a legnagyobb elismeréssel találkozhatnak. Kíváncsian és örömmel várjuk ezeknek további fejleményeit. (Szabó Sándor: TTgy van! — Gaal Gaston: Bolettát? — Szabó Sándor: Boletta-fiadzás nem lesz, képviselő úr! Nem fog fiadzani!) Azt hiszem, mindazok az intézkedések, amelyek a termelés, a búzaminőség irányítására vonatkoznak, eddig is a t. Ház teljes szimpátiáját és elismerését váltották ki. (Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassék megengedni, hogy ennek^ következtében • inkább csak az export értékesítésének problémájával foglalkozzam. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Igen, t. uraim, a gabonaértékesítés problémájánál bizonyos mozgást látok, amely, úgy látom, olyan irányú, hogy a közeljövőben meg kell hogy oldja a problémát, vagy legalább is a megoldást megpróbálja és közelebb hozza a lehetőséghez azt, hogy a mi gabonánk a külföldnél mindig jobb és biztosabb piacokat találjon. Ebben a tekintetben csak egy eszmét vagyok bátor felvetnti. Ez a tisza-dunavidéki búza kérdése, ahol annak ellenére, hogy tiszavidéki búzánkért a külföldön oly horribilis diszparitást fizetnek, azt látjuk, hogy ennek a búzának igen nagy része a gazdaközönség, a termelők által fogyasztatik el. Nem tartanám lehetetlennek, ha a földmívelésügyi kormány foglalkoznék azzal a problémával, hogy méltóztatnék talán a tisza-dunavidéki gazdát — aki most már a rossz viszonyok következtében talán engedne is bizonyos régi elveiből — rábírni arra, hogy ne egye meg a, búzát, amelyet az angol piacon karácsony táján kilogrammos zacskókban métermázsánként 6, 7, vagy 8—10 pengővel drágábban árulnak, mint a másikat, hanem cserélje be olyan búzára, amely még mindig sokkal jobb, mint az összes környező államok búzája, jobb, mint az olasz búza, jobb, mint a német búza és mindenesetre még mindig jó ahhoz, hogy teljes erőben tartsa és táplálja azt, aki fogyasztja. Ezzel kapcsolatban pár szóval szeretnék kitérni a Tisza—Duna csatorna kérdésére is. Schandl Károly, igen t. képviselőtársam nagyon értékes felszólalásában úgyis részletezte ezt a tervet. Éppen csak rá szeretnék mutatni arra, hogy abban az esetben, ha a Tisza—Duna vidékéről tényleg az egész gabonakvantumot ki tudnók vinni, mennyire fontos volna, éppen ebből a célból olyan csatorna létesítése, amely ennek az exportálandó gabonának útját annyival megrövidítené, hogy a számítások szerint — ha nem tévedek — két-három pengővel olcsóbban tudna rendeltetési helyére érkezni. Nem beszélek azokról a küldeményekről és azokról az exportcikkekről, amelyek egyáltalában nem bírják a mostani hosszú víziutat, mint amilyenek a zöldséges gyümölcsneműek, úgyhogy itt ez a Tisza— Duna-csatorna egyenesen megváltás volna, mert az egyedüli lehetőségét adná meg annak, hogy ezek a termékek a budapesti piacon is túl kerülhessenek. Beszédem tulajdonképpeni tárgya az állattenyésztés kérdése és az állattenyésztéssel kapcsolatos egyéb kérdések megbeszélése volna. Ami az állattenyésztést, az állattenyésztés irá-