Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Í18 Az országgyűlés képviselőházának ôlyàn alacsony árakat találunk ma, amelyek a termelés jövedelmezőségét majdnem megszüntetik, vagy ha van is ára az egyes cikkeknek, ezek árait mesterségesen kell fenntartani. Ez így van nemcsak nálunk, hanem az egész világon, azok az árak azonban, amelyek nem a kereslet és kínálat tengelyében alakulnak ki, mesterségesen vannak fenntartva szintén, de természetesen rovására mindazoknak a mezőgazdasági terményáraknak, amelyek a szabadkínálat és a szabadkereskedelem alapján alakulnak. Említettem, hogy erkölcsi szempontból bizonyos szolidáris összefogásra volna szüksége Közép-Európának, hogy Európát megmentse. Hiszen mindaz, amit tőlünk idegen, tengerentúli országok kivisznek, kontingentálva van. A tengerentúli nagy kapitalista államok megszabják, hogy mit vihetünk ki, ezzel szemben az európai nagy államok, amelyek fogyasztók az európai nagy piacon, szabadon hoznak be mindent, mert Európa a maga részére nem kötött ki és nem kontingentálhatott semmit. Ez a magyarázata annak a rendkívüli helyzetnek, amely a búzatermelésnél fennáll, hogy jól lehet Európában körülbelül 20 millió métermázsa a búzahiány, ennek dacára a középeurópai exportállamok nem tudják értékesíteni búzájukat. Ez tulajdonképpen mind annak az erkölcsi szolidaritásnak a hiánya, amellyel tartoznának az európai államok saját maguknak vagy - Európának. Franciaország talán egy kis jóakarattal fel tudná venni ezt a fölös mennyiséget; Angliáról nem szólok, mert talán jobban van érdekelve gyarmataiban és tengerentúli államaiban, de itt van mondom, Franciaország. Tizenöt-húsz millió métermázsa elhelyezése borzasztó gondot okoz Európának és ennek dacára, hogy ez itt helyben megszerezhető volna, tengeren át hozzák. Nem lehet előre megmondani, de odáig fogunk jutni a világtermelésnek és a világkereskedelemnek ilyen általános haladásával, hogy rájövünk arra, amire Amerika rájött, hogy Amerika az amerikaiaké, tehát Európa is legyen az európaiaké. Tény az, hogy ennek megcsinálása nagyon nehéz, de én úgy képzelem a dolgot, hogy ha Amerikának Európa le van kötelezve a kölcsönpénzeivel, és ha a becsületes kamatot megkapja Amerika, azonkívül uzsorakereskedelmi üzletekre nem vagyunk kötelesek. Mint mondottam, Oroszország olcsón tud termelni és az európai államok megveszik tőle olcsón a termékeket és az orgazda bűnébe esnek bele, legalább is törvényeink szerint. Pedig egyébként az sem észszerű dolog, hogy Európa saját pénzét adja oda árukért Oroszországnak és az Ö saját pénzét visszahozzák ide és milliókat és milliókat forradalmosítani akarnak ezen a pénzen, a helyett, hogy tőkésítenék mindazt a jövedelmet, amelyet az olcsóbb termények áránál behoznak. Ez ugyanakkor óriási károsodást jelent nemcsak anyagilag, hanem erkölcsileg és állami szempontból is. Igen t. Képviselőház! Ez a gazdasági válság nemcsak miránk, hanern^ egész Európára rászakadt, és erre Európa elkészülve nem volt, nem volt megfelelő a gazdasági berendezése. Minthogy ez meglepően történt, természetes, hogy lehetetlen r mezőgazdasági állapotot teremtett, azért óriási gondokkal kell küzdenünk L Mi most a mi kötelességünk? A magyar kormány, de különösen a földmívelésügyi miniszter úr annak idején az egész. vonalon, segítségére sietett a termelésnek és úgy hízla502. ülése 1931 május 11-én, hétfon. I lási, mint műtrágya, valamint traktorakciókkal igyekezett elősegíteni a jövedelmező termelést. Hogy mennyire sikerültek ezek az akciók, arról nem beszélek, de a többtermelés ilyen árak mellett majdnem illúzóriussá vált. Természetesen ezeknek az akcióknak további folytatása egyelőre megszűnt. Van azonban kötelessége a magyar földmívelésügyi kormánynak, amely egyenesen követelő abban az irányban, hogyha már meglepően beleestünk ebbe ' a dekonjuktúrába, legalább kibírjuk, legalább a magyar gazda, a magyar földmíves munkáját valamennyire jövedelmezővé tegyük, hogy az bele tudjon illeszkedni a dekonjunktúra által okozott újabb termelési átalakulásába. Ilyennek tartom pl. a gazdasági felügyelőség intézményének átalakítását, ilyennek tartom pl. a falusi népházak megépítésének^ segélyezését. Erről a kettőről akarok beszélni, amely két t dolgot egymással kapcsolatosan kint a vidéken, a falvakban rendkívül fontos volna megcsinálni. Pontos termelési szempontból, de fontos abból a szempontból is, mert ma ezen a gazdasági dekonjunktúrán kívül még, mintha Isten egy más csapást is mért volna reánk, jönnek az elemi csapások. Ilyenek a gabonatermés szempontjából: a földek megfertőzöttsége és a féregkárok. Mindkettőre példát leszek bátor felhozni. Kezdem a gazdasági felügyelőség intézményének átalakításán. Nagyon kérem az igen t. földmívelésügyi miniszter urat, méltóztassék erre figyelemmel lenni és kérek új irányt abban a tekintetben, hogy a gazdasági felügyelőségek a mai viszonyok között teljesen megfelelhessenek annak a hasznos kötelességnek, amelyet éppen a termelés átalakításával ma végezniök kellene. A termelés átalakítása nem tűri azt a hosszú időt, amelyet a magyar kisgazda eddig az egymástól való tanulással, a gazdálkodásnál az egymástól való elleséssel eltöltött, most a magyar gazdát gyorsan tanítani kell. Szerintem az iskolai tanítások, vagy akár a téli elemi oktatások minderre nem elégségesek. Elégségesek, sőt teljesen hasznosak azok az intézkedések volnának, amelyek alapján a gazdasági felügyelők vidéken községenként be tudnának tekinteni egy tavaszi vagy egy őszi idénykor és utasításokat adhatnának, rövid felolvasásokat tartanának az akkori gazdasági évben jó kilátással végezhető szaktermelésről. (Helyeslés jobbfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Mindig az aktuális gazdasági kérdésekről!) Amikor Amerika felállít itt Magyarországon egy konjunktúrakutató irodát, nem volna felesleges^ és nagyon hasznosnak látnám, ha a földmívelésügyi kormányzat egy ilyen intézményt állítana fel a gazdasági felügyelőségekkel kapcsolatban, amely, mindig, minden alkalommal kapható volna, ahonnan a tanácsok a leggyorsabb tempóban a mostani viszonyoknak megfelelőleg a kisgazdák vagy a falu tudomására jutnának. Mert hiszen, hogy csak egy példát mondjak, nálunk 3—4 határban most az általam eddig még nem ismert — pedig 40 év óta gazdálkodom — hörcsög- és ürgecsapás van. En utána jártam a dolognak a rovartani intézet adjunktusánál, a gazdasági felügyelőség, a járási főszolgabíró kijött és megállapították, i hogy 19.000 hold van hörcsöggel fertőzve. Látom azt, hogy a mi népünk nincs tudatában annak a rettenetes bajnak, amelyet ezek a hörcsögök okozhatnak. Természetes is, mert hiszen momentán nem látja a veszedelmet. Én féltem attól, hogy ezeknek a kisgazdáknak vetemé-