Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.
Ülésnapok - 1927-502
Az országgyűlés képviselőházának nyeit, amikből tulajdonképpen pénzelnek és élnek, amiből adójukat fizetik, mert hiszen búzából nem igen tudják megfizetni, el fogja pusztítani ez a hörosögveszedelem. Intézkedtem, hogy a helyzet megvizsgálására gyors tempóban jöjjenek ki s ezt a földmívelésügyi minisztérium illetékes osztálya révén kértem. Kijöttek és megállapították, hogy 19.000 hold van fertőzve. Holdanként 16 hörcsöglyukat számítottunk össze, úgyhogy szükségünk lett volna nekünk, a vidéknek két vágón szénkénegre a 19.000 hold föld számára. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ki kell önteni!) Ennyi szénkéneget beszereznünk képtelenség, olyan drága. Arra is rátérek, amit méltóztatik mondani, hogy ki kell önteni. Mondom, kisült, hogy nincsen ennyi szénkénegünk Budapesten és szénkéneget nem is tudunk beszerezi. De ha volna is, nem tudja megvenni a gazda, ä minisztérium pedig nem tud segélyt adni. Most ott állunk ezzel a veszedelemmel szemben, amely veszedelemre azt mondja az igen t. miniszter úr, hogy kiöntéssel hárítsuk el. En a saját területemen megcsináltattam ezt, egy hatvan holdas területen 700 darab hörcsögöt öntöttek ki. De ez a kiöntés olyan méregdrága dolog, különösen a mostani időkben, amikor még a csecsemőgyereket is be kellene állítani a munkába a kapáláshoz, hogy most lehetetlen, hogy hörcsögöntéssel töltsük az időt és kellő eredményt érjünk el. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni. (Farkasfalvi Farkas Gyula: Kár, mert nagyon érdekes!) Kálmán István: Ezzel kapcsolatban rögtön át kellene menni a másik községbe. Ott meg nem hörcsög... (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Ürge?) Nem ürge. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Uregi nyúl?) Dehogyis. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Pézsmapocokl) Nem, hanem tücsökveszedelem van, amely Verség községnek ugyancsak egész határát fenyegeti. (Farkasfalvi Farkas Géza: Megeszi a tücsök is a vetést!) Egyelőre tanácstalanul állnak ezzel a veszedelemmel szemben. Nálunk az történik meg, hogy ha leteszi a munkásember a tarisznyáját, benne kenyérrel, munkára megy, mire visszatér, a tarisznyával együtt megeszik a hörcsögök a kenyeret. Ez a veszedelem nálunk milliókat jelent. Ezeket a milliókat meg lehetne menteni sokkal kevesebb költséggel. Természetes, olyan organizáció kellene, amely rögtön, idejében rácsap a veszedelemre és az ilyen panaszokat rögtön átveszi. Végtelenül' sajnálom, hogy idom lejárván, nem beszélhetek tovább. Ezekről a kérdésekről azonban alkalomadtán még beszélni fogok. Az igen t. miniszter úr figyelmét felhívom az elmondottakra. {Éljenzés jobbfelől. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik 1 ? Héjj Imre jegyző: Lázár Miklós! Lázár Miklós: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Friedrich István t. barátom nagyon érdekes és tanulságos beszédében felemlítette, hogy előtte felszólalt Reischl t. képviselőtársam a bor-bolettát követelte. (Meskó Zoltán: Nagyon jó gondolat!) Amikor Friedrich t. barátom ezt mondotta, én közbeszóltam^ hogy helyeslem, (Helyeslés jobbfelől.) ami azt jelenti, hogy minden támogatást elfogadok, amely a végső katasztrófába került borvidékek felsegítésére alkalmas. (Farkasfalvi Farkas Géza: Igaz, így van!) f. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 11Ö r Friedrich István t. képviselőtársam talán másfél éve volt utoljára a Hegyalján, az én kerületemben és már akkor is megrendülve látta és tapasztalta azt a testet-lelket őrlő nyomort, amely az egész Hegyalját már akkor uralta. (Forster Elek: Ugyancsak a balatonvidéki gazdákat! — Meskó Zoltán: Es a homokvidéken! — Farkasfalvi Farkas Géza: Ott nem kerül olyan sokba a szőlőtermelés! — Meskó Zoltán: A homokvidéken: Csengődön, Izsákon! — Farkasfalvi Farkas Géza: A Hegyalján tízszeresébe kerül! Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Lázár Miklós: T. Képviselőház! Mióta t. képviselőtársam ott járt, azt kell mondanom, hogy a szegénység, a munkanélküliség, az ellátatlanság és a gazdasági helyzet okozta elégületlenség legalább 50%-kai emelkedett. Ezen a télen — amit körülbelül április közepéig számítok — .a Hegyalja községeiben a munkanélküliségről a következő statisztikát állítottam össze személyesen. (Halljuk! Halljuk!) Mád községben — híres ősi bortermelő község: — 65%-os volt télen a munkanélküliség. Tályán 70%, Tarcalon 50%, Tokajban 47%, az egész lakosság 47%-át értem ez alatt Mezőzomborban 70%, Erdőbényén 50% volt a munkanélküliek és ellátatlanok száma. Mit jelent ez? Azt, amit Gaal Gaston t. képviselőtársam 1 itt az imént mondott, hogy a bortermelés és a szőlőgazdaság teljesen irreális nemzeti termelésig ággá vált. Es ez, jói tessék meggondolni, ismételten figyelmeztetek, nemcsak gazdasági, hanem egyúttal mázsássúlyú szociális probléma is. Szociális probléma azért, mert ha a törpeszőlőbirtokos és a szőlőmunkás a munkaés kenyérnélküliség szakadékába zuhan, egy új agrárproletariátus támad r és nőttön nő ezen a vidéken, ahol pedig agrárproletariátus sohasem tudott kifejlődni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Dolgos, becsületes nép, igazad van!) Engedje meg az igen. t. Képviselőház, hogy néhány példával illusztráljam ennek a vidéknek árvaságát és keserű sorsai. (Halljuk! Halljuk!) A télen nem is egy községemben az egyházak^ lelkészei elmondották, hogy vásárnap az ő felekezetükhöz tartozó lakosságnak csak kétharmada jár templomba,: a másik negyedrész bizony nem jár templomba, mert nincsen csizmája, amelyet felhúzhatna. Családokat ismerek, istenfélő, jólelkű népek, ahol egyetlen csizma volt, amit vasárnaponként felváltva viseltek, hogy mindig más és más családtag mehessen templomba. Nem hiszem; hogy volna egyetlen hegyaljai község, ahol 20 pengőt egykönnyen fel tudnának váltani. Ilyen körülmények között természetes, hogy még a bolettától sem idegenkedünk, pedig "éppen a boletta tárgyalásánál a kormány javaslata ellen szóltam nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontból is. A boletta ugyanis a tapasztalatok szerint ama centralisztikus lánc egyik láncszemének bizonyult, amely megüli egész gazdasági életünket. Ez csak hozzájárult ahhoz a közifelfogáshoz, hogy mindenki mindent a kormánytól várjon, és arra is engedelmet kérjen, hogy a maga szerezte kenyerét megszelhesse. (Ügy van! Ügy van!) Az igen t. miniszter úrnak ismételten figyelmébe ajánlom a Szerencs-patak ^dolgát. A Szerencs-patak Abaujszántó felől ; jön a Hegyaljára. Abaujszántó ig megcsinálták a védőmunkálatokat és gátépítkezéseket, ami azt jelentette, hogy a patak medrét, magasra felemelték, most annál nagyobb bizonyossággal 16'
