Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának 5 hangzott, egyébként nagyon értékes felszólalásra, amelynek csak az a nagy hibája van: aminhogy én nem értek úgy az építészethez, mint Petrovácz t. képviselőtársam ért hozzá, ő éppúgy nem

; ért a kertészethez, mint ahogy én értek hozzá. En megengedem, hogy építészeti dolgokban mindenesetre szaktekintély, hiszen templomépítés terén az ország egyik legelső embere, azonban bocsásson meg nekem a t. képviselő úr, mindig furcsa az, amikor építész akar nekünk tanácsot adni, hogyan gazdálkodjunk. Ez olyan, mintha azt mondanánk neki : ne úgy építsen templomokat, mint ahogy eddig épített, hanem építsen valahogyan másként, ahogy én gondolom. Ami pedig a kertészeti primőröket illeti, engedelmet kérek, Magyarországon a korai paradicsomot általában ki veszi? Csak lazok az országok veszik, ahol a paradicsom, saláta, ahol az elszeletelt nyers paradicsom divatban van: Anglia, Franciaország stb., különösen Anglia. Magyarországon én 63 év óta élek és én még paradicsom salátát egyetlenegy vendéglőben sem láttam. (Mozgás és zaj a jobboldalon és a középen. — Felkiáltások: Ügy látszik, nem sokat jár vendéglőbe!) Ha én megjelennék a primőrparadicsommal most Pesten, — különben is abban az üvegházban termett paradicsom sohasem édes, az csak piros, de nem édes, jóformán ehetetlen a mi ízlésünk szerint — minden józaneszű pesti háziasszony azt mondja: nem vagyok bolond most ezért annyi pénzt adni, megvárom, amíg a Dunán hajószámra hozzák. (Felkiáltások jobbfelől: Nagyon helyesen! — Zaj a baloldalon.) Megmagyarázom az importot. Olaszországban nem kell üvegház, nem kell kartellvascső, nem kell lillafüredi mélykút, Olaszországban nem kell kartellel védett tatai szén, Olaszországban megvan az Isten napja, megvannak a csörgedező öntözőművek, amelye a maguk súlyától fogva csörgedezik szét a vizet az olasz lombardiai földeken, minden nagyobb befektetés nélkül. Olcsó pénzen, olyan olcsón tudják ezeket a primőröket termelni, hogy bár az olasz termelő alig kap értük egy-két fillért, az egész világon mindenütt versenyképes az árujuk, mert^a termelés rezsije nulla. Amint üvegházakat építek, amint kartellvascsöveket rakok bele, tatai szenet veszek, vagy mélykutat fúrok, tovább fúrom a lillafüredi kutat, amíg a föld túlsó oldalán egy indián főnök fenekéhez nem érek vele... (Elénk derültség.) ez mind pénzbe kerül, (mégpedig sok pénzbe kerül. Magam is kertészkedő gazda vagyok, mert passzióm a kertészkedés. Azt szokták mondani, az egyik ember balerinát tart magának, a másik ember kertészkedik, üvegházat tart magának. (Derültség.) Az egyik éppen olyan luxus, mint a másik. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Gaal Gaston: Kérem szépen, tisztelettel be is fejeztem. Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Kálmán István! (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Kálmán István: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Körülbelül négy évre vezethetjük vissza, hogy a világ közgazdasági élete megrendült, a világ termelési rendje egészen más irányba terelődött, mint az évekkel ezelőtt volt. Evekkel ezelőtt még a nemzeti élet termeléséről, az országok termeléséről beszéltünk, ma már minden internacionalizálódott, úgyhogy mindent csak a világ szempontjából ítélünk meg. Azt hitte volna az ember, — ha visszanézünk ezKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ. XXXVI. 02. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. 1Í7 előtt négy évre — hogy a rosszabbodó gazdasági viszonyokat az európai államok bizonyos összetartó szolidaritással iparkodnak valamilyen irányban meggyógyítani és más irányba terelni, mert hiszen talán az egész világ közgazdasága elbírja azt a disjunktúráját a termelésnek, — hogy úgy mondjam — azt a rendkívüli elértéktelenedését, amely maholnap már odavezet, hogy minden produktív munka tulajdonképpen értékben improduktívvá válik és ennek következménye az lesz majd, hogy az államok költségvetésében és háztartásában kétségtelenül óriási bajokat fog okozni. Éppen ezért az én szerény nézetem szerint — de talán mindnyájan úgy gondoljuk — Európának ebben a tekintetben bizonyos erkölcsi kapcsolatok révén össze kell fognia. Ügy gondoltuk, hogy Európa saját gazdasági életében fogja megvédeni a termelés lehetőségét. Sajnos, azonban ez nem így történt. Nem így történt azért, mert mint mondom, mindent világszempontból ítélünk meg és a termelésnek ezzel a lehetetlenségével együtt jónéhány dolog van olyan, amely tulajdonképpen homlokterében áll az összes bajoknak. Ami a termények elértéktelenedését illeti, e tekintetben talán itt Közép-Európában állunk a legroszszábbul, de egyáltalában az európai exportállamok rosszul állnak a termelés tekintetében azért, mert olcsón termelni úgy, mint ahogyan a tengerentúli államok tériméinek, vagy Oroszország termel, mi sohasem fogunk tudni termelni. Nem fogunk tudni a tengerentúli államokkal versenyezni azért, mert hiszen náluk a klimatikus és egyéb viszonyok megengedik azt, hogy végtelen, szűz földeken gépekkel olyan munkát végezzenek el és olyan olcsón, amelyre írni képtelenek vagyunk. Mert lehetetlenség Közép-Európában az olcsó termelés szempontjából olyan gépeket használni, — hogy csak egyet említsek — mint amilyet Amerika használ, amely csépel, zsákol és a raktárba készíti elő a magot. Ez nálunk nem lehetséges. Nem lehet ezt azért sem megcsinálni KözépEurópa államainak és köztük Magyarországnak, mert az a föld, amelyen termelnek, nagy értéket képvisel, amely értéknek a kamata természetesen terheli az egész államháztartást, illetve állami életet. Ami Oroszországot illeti, Oroszországban ehhez még csatlakozik az a tény, hogy értéktelen és úgynevezett szűzföldeken emberi véres verítékkel ingyen munkával végzi azt a munkát, amelyet nálunk drága pénzen kell elvégeztetni. Mi volna ebből az a tanulság, amelyet Közép-Európának le kellene vonnia? A tanulság az volna szerintem, mely az európai köztörvényekben is benne van, hogy aki illegitim úton szerzett vagyont forgalmi^ értéken alul vásárol, az orgazda. "Ügy látszik, Európa kapitalista és fogyasztó államai beleesnek ebbe a hibába, ímert hiszen vesznek Oroszországból illegitim úton előállított árut, mert a szovjet az orosz nép vére árán szerzett, tehát illegitim úton előállított terményeket ad ide olcsóbban, mint amilyen az áru forgalmi, illetőleg előállítási értéke. Előttem szólott t. képviselőtársam azt mondotta, hogy a termények áránál egy lehet csak tulajdonképpen, ami a reális árat adja s ez a kereslet és kínálat szempontja, de ez teljesen megszűnt Közép-Európában, mert hiszen akármit kezdünk is a világon, vagy akármilyen dolgot veszünk is, ami a kereslet és kínálat, vagy a szabadforgalom tárgya, mindenütt 16