Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

114 Àz országgyűlés képviselőházának Balaton partján? Miért van a Balaton még ma is hátra, európai szemszögből tekintve, a szálloda- és fürdőkérdésekben? Miért vannak ennek az igazán gyönyörű természeti kincsünknek partjai annyira elhanyagolva, mint ahogy imég ma is el vannak hanyagolva? En Lillafüred példáján felbuzdulva, azt kérném a foldmívelésügyi miniszter úrtól, méltóztassék a Balaton-kultusznak is ezt a részét kezébe venni és azokkal az értékes munkatársaival, akik ezt létesítették, méltóztassék a Balaton környékén is hasonló vonzóerőt létesíttetni. (Rassay Károly: Vizet hamarább fognak találni, mint Lillafüreden! — Mayer János foldmívelésügyi miniszter: Lillafüreden is van víz elég! — Gaal Gaston: Ki fizesse meg az árát, ha szabad érdeklődnöm? A paraszt?) Ez után a kitérés után rátérek felszólalásom tulajdonképpeni tárgyára, amikor felhívom a mélyen t. foldmívelésügyi miniszter úr figyelmét a mezőgazdasági termelés egyik legintenzívebb ágára, a kertészetre. Magyarországon a kertészet még mindig csecsemőkorát éli. Agrár-Magyarországnak megvan az a szomorú specialitása, hogy agrártermékeket ezen a téren nagy mennyiségekben hoz be. Magyarország kertészeti termékek címén nemcsak a virágkertészet terén rendelkezik óriási behozatallal, hanem primőrökben is nagy összegekkel adózik a külföldnek, mert a magyar kertészet még nem tudott arra a nívóra emelkedni, amelyen más államok kertészetei vannak. Pedig nálunk minden eszköz megvan ahhoz, hogy a magyar kertészet eliminálhassa a külföldi világkertészetek termékeit és eliminálhassa a prímőrökből való behozatalt is. Utalok csupán egy kis keretek közé szorított kísérletre, amelyet a székesfőváros zuglói kertészeti iskolája végez. A t. foldmívelésügyi miniszter úr szíves volt tavaly megtekinteni azt az óriási munkát, amelyet ez a kertészet a hollandi tulipánhagymák kiküszöbölésére megindított és amely évi két millióval csökkenti a hollandi tulipán-behozatal összegét azzal, hogy hasonló eljárással, produktív és intenzív mnkával a legszebb és a legtökéletesebb tulipánhagymákat termeli most már vagóntételben. Ezzel elérte azt, hogy nem szorulnak tulipánhagyma-behozatalra, sőt nemsokára jácinthagyma-behozatalra sem, amit eddig drága pénzért Hollandiából hoztunk be. Ugyanitt láthatunk kísérletet arra vonatkozólag is, hogy a melegágyakból, azokból a rámás kertészeti keretekből micsoda praktikus és egyszerű^ üvegházakat lehet szerény eszközökkel létesíteni primőrök termelésére- Nem kell hozzá más, mint egyszerű melegvízfűtés, amellyel eza kertészet januárban kiszorítja a franciaországi salátát, januárban kontrakarrirozza a rivierai szegfűimportot és februárban a primőrök egész sorát, spárgát, hónapos retket, korai burgonyát és zöldborsót termel, ezidőszerint pedig már paradicsomot bocsát a pesti piac rendelkezésére. Ez egy kis kísérlet, melynek megvan az óriási nemzetgazdasági és útmutató jelentősége. En az elmúlt nyáron szerencsés voltam láthatni Hollandiában az üveggel beborított kerti földek holdjait, 10—12 holdas üvegfedelű kerteket láttam, melyek azt a célt szolgálják, hogy a rossz klímájú holland vidékeknek korai időben tudjanak virágot és főzelékfélét szolgáltatni. Hollandiában ezt szénnel, tehát drága hőtermelési eszközzel érik el és mégis kifizeti magát. A zuglói kertészetben már az első esztendőben kifizette magát az az üvegfelület, amelyet erre a célra építtettek. Nálunk Magyarországon a hőener502. ülése 1931 május 11-én, hétfőn. gia, a melegvíz ingyen áll rendelkezésünkre, itt vannak a karcagi, a hajdúszoboszlói melegvízforrások és ezek még ma sincsenek semmi tekintetben kihasználva. Ha már ezeket a melegvízforrásokat kémiai tartalmuknál^ fogva nem tudjuk fürdőzés céljaira kihasználni, ha nem tudjuk ezeket ásványvíznek kihasználni, miért ne tudná egy agrárország ezt a természeti kincset kertészeti célra kihasználni? Hiszen itt ezek mellett a 80—82 fok hőmérsékletű bővizű források mellett nem kell mást csinálni, mint ezt a magas hőfokú vizet csöveken keresztül elvezetni és azután előre elkészített üvegfelületek alatt kihűlni hagyni. Ez az olcsó hőenergia majd módot adna arra, hogy a külföldi primőröket kiküszöböljük és minden virágimportot tökéletesen feleslegessé tegyünk. A mi számításaink szerint e hőenergiaforrások mellett rendkívül nagymértékű, a hollandiakkal versenyző virág- és primőrkultúrát lehetne létesíteni. Én akkor, amikor a «Magyarság» húsvéti számában fel nem használt és veszendőbe menő természeti kincseink címmel igen figyelemreméltó cikksorozatot közölt, a magam részéről azonnal ezt a részét tartottam olyan megoldási módnak, amely a mi agrár voltunkhoz, egy agrár Magyarországhoz egyedül méltó. Szerintem agrár Magyarországon a kertészeti kultúrának sokkal intenzívebbnek kellene lennie, mint amilyen ma és ha megvannak azok a más országokban már kipróbált lehetőségek, a magyar foldmívelésügyi kormánynak is meg kell ragadni a kezdeményezést és a kitanítás módszereit arra, hogy a magyar kertésztársadalmat ebben az irányban nevelje. Nagyon szép virág- és gyümölcskiállításokat tartunk, de exportkiállításaink nincsenek és ha mi ezen a téren exportra nem tudunk dolgozni, akkor a minimum legalább az kell, hogy legyen, hogy importra ne szoruljunk, hogy kereskedelmi mérlegünket ezen a téren ne terheljük meg olyan cikkekkel, amelyeknek előállítására itt Magyarországon is megvannak a technikai, természeti és szakképzettségi lehetőségek. Ezeket a szempontokat vagyok bátor a mélyen t. foldmívelésügyi miniszter úr szíves figyelmébe ajánlani, a címet egyébként elfogadom. (Éljenzés a balközépen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Gaal Gaston! Gaal Gaston: T. Képviselőház! Talán nem szólaltam volna fel a tárcához, ha Friedrich István képviselőtársam nem foglalkozott volna velem és nem foglalkozott volna olyan irányban, amely az ő részéről kétségtelenül tévedés. ö tudniillik úgy állított be engem a bolettáról tartott értekezése során, mint aki annakidején a boletta pártolója lettem volna s mint aki azt a kijelentést tettem volna, hogy Magyarországon a búzatermeléssel dől és él az ország

% Akik visszaemlékeznek a bolettajavaslat vitájára, azok tudhatják, hogy talán vissza is éltem a Ház türelmével, amikor másfélórás fillipikát tartottam a boletta ellen, felsorolva a ' bolettának^ minden néven nevezendő és elképzelhető hátrányát és előnyét. Nemhogy a boletta mellett nem voltam, hanem őszintén ki kell jelentenem, hogy minden néven nevezendő további bolettázási kísérlettel szemben a legmesszebbmenőén állást foglalok. Állást foglalok azért, mert ez gazdasági protekcionizmus (Ügy van! Ügy van! a baloldalon és a középen.) és ahogyan én a gazdasági protekcionizmust a virágházi gyáriparokkal szemben a legmesszebbmenőén kárhoztatom, ugyanezen elvi