Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-502

Az országgyűlés képviselőházának megállapítható, hogy igen jó minőségű, a balkáni dohányokkal vetekedő minőségű dohány termelhető itt, amelyet minden időben tudnánk értékesíteni. Ha a földmívelésügyi miniszter úr ezt a dolgot kézbe venné és a balatoni szőlők helyén a dohánytermelést forszírozná — úgy tudom, amúgy is óhajtása a kormánynak, hogy körülbelül 10.000 holdra terjedő dohánytermesztést engedélyezzen az országban — ismétlem, ha a miniszter úr a balatoni vidékre tekintene, adva volna a lehetősége annak, hogy kiváló minőségű dohányt termeljünk és megmentsük ezt a vidéket a végső pusztulástól. Miután a mélyen t. miniszter úr iránt bizalommal vagyok, a költségvetésnek ezt a címét elfogadom. {Elénk helyeslés és éljenzés a jobboldalon és' a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Friedrich István! Friedrich István: Mélyen t. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elöljáróban Szilágyi Lajos igen t. képviselőtársamnak Lillafüredre vonatkozó^ kijelentéseire szeretnék csak röviden reflektálni, amelyekben ő a kritikát tette kritika tárgyává. Lillafüredet igenis, kritizáltuk, (Rassay Károly: Es fogjuk is! — Szabó Sándor: Kitűnő reklám!) és kritizálni fogjuk azért, mert amikor Budapest székesfőváros a Rókuskórházat azért nem tudja megépíteni, mert a kormány a Rókus-kórház^ felépítésére beígért összegeket a fővároshoz át nem utalja, akkor legalább is nagyon időszerűtlen volt állami pénzen egy ilyen «Palota Szállót» felépíteni. (Rassay Károly: Hány millióba került és menynyit jövedelmez?) Hogy Lillafüred gyönyörű szép, ezt mindenki elismeri, aki ott járt és ezt letagadni nem lehet. Nem volt azonban időszerű az építése és én igenis hibának tartom, (Rassay Károly: Könnyelműségnek!) hogy a mai időkben ezt állami pénzből építették. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Reischl Richard t. képviselőtársam a bolettáról beszélt és azt mondotta, hogy a bolettából a Dunántúlnak alig volt haszna. (Gyömörey Sándor: Ebben igaza van! — Rassay Károly: A nagybirtoknak volt haszna!) Ha jól értettem, borbolettát is sürgetett. (Lázár Miklós: Helyes!) Természetes, hogy Tokaj képviselője ezt helyesli, én azonban a bolettával szemben egészen objektiv álláspontot vélek elfoglalni akkor, amikor azt állítom, hogy a boletta egy nagy hiba (Rassay Károly: Ügy van!) s nem más, mint serkentési járulék olyan agrárproduktum termelésére, melyet értékesíteni, eladni nem tudunk. (Rassay Károly: E mellett igazságtalan!) Szerény véleményem az, hogy a boletta a gazdasági lehetetlenüléshez fog bennünket elvezetni és bár elismerem, hogy mindent el kell követnünk az agrárprodukció alátámasztására és racionalizálására, — e tekintetben nézetem szerint semmiféle áldozat nem sok — azonban a boletta inflációszagú és amint az infláció lerombolta gazdasági életünket, a boletta is ugyanezt fogja tenni. (Rassay Károly: Ügy van! Ügy van! — Ellenmondások a jobboldalon és a középen.) Látom, hogy államtitkár úrnak más a nézete, de azért vagyunk parlament, hogy nézeteinket itten kicseréljük. Én tehát a bolettának elvi ellenfele vagyok és egész'en bizonyosra veszem, hogy ezen az úton a közgazdasági politika tovább nem fejlődhetik. (Rassay Károly: Ügy van! Ügy van!) T. Ház! A t. földmívelésügyi miniszter úr szombati beszédében azt mondotta, hogy baromfikivitelünk értékben már túlnőtt a búzakivitelen. Ez fordulópontot jelent a maÏ. ülése 1931 május 11-én, hétfőn, 111 gyár gazdasági életben. (Rassay Károly: Evek óta követeltük!) íme tehát elérkeztünk oda, s ezt dicséretére mondom minden olyan akciónak, amely a baromfitenyésztést előkészítette, — hogy a baromfikivitel elébe került búzakivitelünknek. Nekünk összesen 6 millió métermázsa búzánk van, amit külföldön kellene értékesíteni. Amint a miniszter úr és az államtitkár úr egyes kijelentéseiből látom, ebből körülbelül 4.5 millió métermázsa búza már el is van helyezve; összesen tehát 1.5 millió métermázsa búza volna az, amit külföldön még el kellene helyeznünk. (Gaal Gaston: Normál termésnél. Normál termésnél.) Ha beszorzom ezt a mennyiséget a mai búzaárral, mindössze egy 20 milliós tételről van szó. Engedelmet kérek, ez a 20 milliós tétel csak nem lehet sorsdöntő a mi jövőnk kialakulása tekintetében. Egészen biztos, hogy az egész búza probléma túlságosan előtérbe van helyezve. Az nem áll, amit Gaal Gaston t. barátom is mondott egyszer, amikor a baromfitenyésztésről volt szó, hogy mi a búzával élünk és halunk. Vagy a miniszter úr mondotta. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nem halunk, hanem bukunk! — Gaal Gaston: En mondtam? Más mondta!) Mi feltétlenül élni^ akarunk, de azért, mert nem tudunk 1.5 millió métermázsa búzát külföldön értékesíteni... (Br. Prónay György államtitkár: Másról van itt szó! Arról van szó, hogy milyen áron tudjuk elhelyezni. Ez a kérdés lényege, mert búzát mindig el lehet adni, csak az a kérdés, hogy # milyen áron!) T. államtitkár úr, tegnapelőtti felszólalásomban a búza árpolitikájáról is tettem néhány észrevételt. Az én szerény közgazdasági készültségem azt mondja és azt diktálja, hogy az árpolitikát mesterségesen szabályozni nem lehet. En tudom, hogy az egész világon az árak a keresletből és a kínálatból adódnak. (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Mesterségesen szabályozzák az egész világon! — Szabó Sándor: Befolyásolható ma! Zaj. — "Elnök csenget.) En a világpiacról beszélek. A világpiacon mégis nivellálódik egy bizonyos ár és akármilyen agrárvámok védik a német búzát, látja a képviselő úr, mégis kialakult egy világpiaci ár. Ezek olyan közgazdasági tények és közhelyek, amelyekről vitatkozni nem lehet. En tehát igenis hibának tartom, (Mayer János földmívelésügyi miniszter: En is!!) amikor Magyarországon bolettával akarjuk az árakat szabályozni. Ez gazdasági lehetetlenüléshez fog minket elvezetni (Mayer János földmívelésügyi miniszter: Kénytelenek vagyunk azt csinálni, amit más csinál!) és súlyos bajokat fog okozni. (Rassay Károly: A bolettát csak mi találtuk ki. Más állam még nem találta ki! — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Mi vagyunk a legnagyobb búzaexport állam Európában!) «Szeretnék néhány kérdést intézni az igen t. miniszter úrhoz. Szabóky Lajos néhai^ pénzügyi államtitkárnak egy kis munkájából, amely a beruházásokra vonatkozik, merítem ezeket az adatokat. Ezekből látom, hogy az évek folyamán óriási összegeket költöttek el olyan akciókra, amelyek az agrártermelés fejlesztésével voltak kapcsolatosak. Ezeket az összegeket akkor a Képviselőház megszavazta; a miniszter úr ezeket fel is ihasználta. Most már kérdezem a miniszter úrtól, nem volna-e lehetséges, hogy ezekre a kifolyt összegekre vonatkozólag a Képviselőház valahogyan részletes kimutatáshoz juthasson olyan tekintet. 15*