Képviselőházi napló, 1927. XXXVI. kötet • 1931. május 8. - 1931. május 22.

Ülésnapok - 1927-501

Az országgyűlés képviselőházának 501. ülése 1931 május 9-én, szombaton. 97 tális, durva támadását végrehajtsa. Tegnap múlt ugyanis egy esztendeje annak, hogy a Ganz-Danubius hajógyár munkássága kilenchetes kényszerített harc után ismét elkezdett dolgozni és a Ganz-gyár központi igazgatósága, úgylátszik, ennek az évfordulónak örömére, olyan intézkedést produkált, amely sokszorosan felülmúlja a multévi kényszeritett harcot, mert nem kevesebb, mint 5000 munkást dobott ki az utcára a gyár; (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) 5000 munkás szájából vette ki a kenyeret, 5000 munkás áll családtagjaival együtt kenyér nélkül, úgyhogy mintegy 15.000 lelket fosztottak meg a megélhetés lehetőségétől és dobtak ki az éhezésnek. (Esztergályos János: A vérszomjas kapitalizmus! — Malasits Géza: Ezt akarja a népjóléti minisztérium megszelídíteni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Kabók Lajos: Nem egy egyszerű munkáselbocsátásról van szó ebben az ügyiben, mint ahogyan ezt a Ganz-gyár igazgatósága iparkodik beállítaná. Sokkal mélyebben fekvő, a termelési rendszerben r@jlő okok robbantották ki ezt az egész kérdést. Ennek az akciónak célja sokkal messzebbmenő, tudniillik az, hogy az elhatálimasodott gépipari kapitalizmus végre eg^y okot felidézve, legyűrhesse maga alá a munkásságot és olyan állapotokat teremthessen meg végig a gépipari üzemekben, amely állapotok a munkáltatók régi ideálját képezik. A Bedeaux-rendszer alkalmazásáról, ennek a rendszernek erőszakolásáról van szó, aimély már számtalan esetben idézett elő nyugtalanságot és munkabeszüntetést a Ganz-gyár hajógyári és vagóngyári telepén. Most ismételten odafajult ez az egész ügy, hogy a Ganz-gyárnak mindhárom telepén hatalmi tébolytól őrjöngve, beszüntette a gyár igazgatósága a munkát. EZÍ a kérdés nem újszerű. A Ganz-Vagóngyárra vonatkozólag megemlíthetek annyit, hogy már múlt év augusztus havától kezdődtek ott olyan jelenségek, amelyek a munka beszüntetésével, a munka folyamatosságának megakasztásával jártak. Már a múlt év augusztus hó 26-án történt ott leállás éppen a Bedeaux-rendszernek — ennek a munkás munkaerejét brutálisan kiaknázó munkarendszernek — alkalmazása ellen, majd később, október 24-én ismételten összetűzésre kerül a sor, mert olyan durva módon és kíméletlenül akarták ezt a rendszert alkalmazni, hogy a munkásság kénytelen volt ezzel szemben védekezni. (Farkas István: Egyszerűen nem bírják, ez a helyzet!) De a Ganz-gyár hatalmas urai tobzódásukban nem látták szükségét annak, hogv egyéb intézkedéseket tegyenek és így november Ihó 28-án újból munkabeszüntetés történt, de ezután uiég brutálisabban támadtak a munkásokkal szemben, úgy hogy február hó 6-án ismét sztrájk keletkezett éppen azért, mert a munkások ezt a kíméletlen, a munkásokra elviselhetetlen munkarendszert erőszakolják a gyárban. És most a tegnapi napon, amikor már a keserűség a végsőkig fokozódott a munkásokban, amidőn olyan intézkedéseket adtak ki a Bödeaux-mérnökök, hogy olyan teljesítményt tartoznak a munkások leadni, amply teljesítmény leadására képtelenek és amidőn megtorlást alkalmaztak azért, mert nem tudtak annyit termelni, amennyi a Bedeaux-renaszerben elő van írva, a munkások felháborodásukban azt akarták, hogy mutassa meg az a mérnök úr, vájjon hogyan lehet annyit termelni, amennyit a munkásoktól megkívánt, ennek következtében természetesen a munka nem folyt, amíg a mérnököt keresték. Amikor a mérnök úr meglátta a csoportosuló munkásokat, megijedt, futásnak eredt, ezt azután olyan módon magyarázták, hogy e miatt rendőrségi beavatkozást tartottak szükségesnek, megszállta a gyárat a rendőrség. A gyár igazgatósága kiadta a rendelkezést, hogy mindeniki azonnal hagyja el a gyártelepet, mert különben rendőri karhátalommal fogja kiüríteni a gyárat. De hogy milyen munkáltatói hatalmi tobzódásról van szó, azt a legjobban tanúsítom azzal, hogy ha például valaki^ azt mondja, hogy a vagongyárban tényleg történt valami és ezért kellett intézkedéseket tenni, azt mondom, hogy értem, ha ezt arra az osztályra alkalmazzák, amely osztályban történt valami. Alkalmazták azonban az egész gyárra, azokra az osztályokra is, amelyekben békésen folyt a munka és semmi zavaró jelenség nem volt. De a gyár igazgatósága hatalmi őrjöngésében tovább ment és a Kőbányai-útról telefon útján kiment a rendelkezés a Váci-útra a hajógyárba és a még békésebben dolgozó munkásokat rendőrséggel, rendőri kivezetéssel fenyegette meg, hogy távozzanak helyükről. (Kéthly Anna: Erre van az államnak rendőrsége! — Malasits Géza: Ezért kell a nagy karhatalom! — Kéthly Anna: Ezért nincs közmunka, mert ezeket tartják fenn!) Átment a rendelkezés Budára, a budai Ganzgyárba is, ahol a munkássággal hasonlóan jártak el és ott annyira meglepte ez az intézkedés a munkásságot, hogy már nem is volt idő a munka mellett tudatni velük, hanem a már munkájukból kijövő* ellenőrző bárcájukat felakasztó munkások a gyári hirdető táblán látták csak meg, hogy ki vannak rekesztve a munkából. Ha nem hatalmi tobzódásról, hatalmi őrjöngésről van itt szó, (Propper- Sándor: így fizetnek a vámvédelemért!) akkor ezt igazán más módon megnevezni nem is lehet. Itt tehát a munkáltatók akarnak egy hatalmas, nagy munkásletörést végrehajtani. Mert a Ganz-gyár, már nem egyszer beszéltem erről, felfalt számtalan gyárat, egész sereg gyárat emésztett fel (Malasits Géza: Speciális magyar racionalizálás) és úgylátszik, most már megfeküdte a gyomrát a sok gyáryásárlás és a gyárvásárlásokkal együtt a gyárigazgatók kielégítése, vagy magas fizetéssel való alkalmazása és ezt most úgy akarják ellensúlyozni, hogy az amúgyis agyongyötört munkásoktól lényegesen magasabb teljesítményt akarnak kierőszakolni alacsonyabb bérért és ha erre a. munkás nem hajlik, akkor ezreket dobnak az utcára, hogy így törjék meg a munkások akaraterejét és így kényszerítsék őket abba a rabigába, amelyet a gyáripari kapitalizmus kieszelt számukra. (Malasits Géza: Hol ^ van ilyenkor a kereskedelemügyi miniszter úr ^ és a népjóléti miniszter úr? — Farkas István: Lillafüreden van a kereskedelemügyi miniszter úr, a népjóléti miniszter úr pedig Rómába ment! (Mayer János földmívelésügyi miniszter: De nem mulatni ment egyik sem, hanem kötelességet teljesíteni! — Farkas István: Itthon nem kötelesség megakasztani a tobzódó kapitalizmust? — Mayer János földmívelésügyi miniszter: Legyen nyugodt a képviselő úr! — Farkas István: Nem volna okosabb, ha a kormány közbelépne és nem engedné ezt a gazságot?) Elnök: Farkas képviselő urat kérem, maradjon csendben. Kabók Lajos: A Ganz-gyár volt mindenkor az a gyár, amely egyetlen alkalmat sem mulasztott el arra, hogy ha egy új munkarendszer mutatkozott valahol a horizonton, azt legelőször alkalmazza. A Ganz-gyár vezetett be