Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

92 Az országgyűlés képviselőházának 1+9. és a neki engedelmes bürokrácia segítségével a felfelé törekvő, a tisztes megélhetés és a jövő 'biztosítása érdekében harcoló munkásságot minél jobban elnyomja. Ahogy a gazdasági életben teljes egyoldalúságot látunk a kormány részéről, egyoldalú osztályérdekeknek, osztályszempontoknak istápolásat és kedvezésót látjuk, és ahogy a gazdasági életben látjuk, hogy a kormány teljesen aláveti imagát a nagybirtok és a vele szövetkezett nagytőke diktatúrájának, aszerint cselekszik, ahogyan a nagytőkének, a monopoltőkének, a nagybirtoknak jó, ugyanúgy látjuk a társadalmi életben is a reakciónak olyan módon való elterjedését, amire példa Európában nem igen van. Ha társadalmi viszonyainkat tekintjük, nem zárkózhatunk el annak beismerése elől, hogy Magyarország Európában ma az, ami Amerikában a Yellowstone park. Méltóztatnak tudni, hogy Amerikában van egy hatalmas, nagy nemzeti park, amelyben elhelyezték mindazokat az állatokat, amelyek Amerikában már kiveszőben vannak, hogy ott ebben a parkban »megmaradjanak, ki ne vesszenek, hogy majd a késői utódok is lássák: ni-ni, ilyen allatok is éltek valaha Amerikában. Ezért létesítették ezt a parkot. Magyarország az Európában már kiveszőben levő feudális, kapitalista és reakciós Iberendezkedés Yellowstone parkja. Mindazt a kapitalisztikus, reakciós és feudális csökevényt, ami Európában már kipusztulóban van, ami Európában már sehol meg nem találja a helyét, azt itt Magyarországon tiszta tenyészetben megtalálhatjuk. Tiszta tenyészetben megtalálhatjuk a 48 előtti szellemet, Metternich szellemét, vagy ha akarnak talán egy kissé modernebb kiadást, mondhatnám... (Krisztián Imre: Sajnos, már Marxét is meg lehet találni, nemcsak Metternich szellemét.) Marxnak szellemét is meg lehet találni a kormányzatban? Akkor a képviselő úr szeme jobb, mint a mikroszkóp, mert még mikroszkóppal sem lehet felfedezni ennek a kormányzatnak szellemében némi marxismust. (Krisztián Imre: Nem olyan pici, hogy önök ne vennék észre, hiszen önök a letéteményesei! — Zaj.) Mondom tehát, mi vagyunk Európának reakciós tenyésztelepe és egyáltalán nem csodálatos, hogy most, amikor a spanyol király az országából menekülni volt kénytelen, — na nem üres kézzel ment, magával vitte az ékszereket, 135 kiló ékszert vitt magával és előzetesen már kimentette egvéb vagyonát, de mégis elmenni kényszerült, — akkor mindenki egészen természetesnek találta, hogy hát hová mehetne jobban, mint Magyarországra. Már beszéltek itt Budapesten arról, hogy el fog jönni a spanyol király Magyarországba. Hova is mehetne inkább, hol találhatná meg jobban az európai feudalizmus és reakció ilyen gyönyörű tenyésztelepét, mint itt Magyarországon. Ha azt hiszik az urak, hogy ez, amit mondottam, részemről költői túlzás, akkor egypár analóg példával fogom az uraknak ezt bebizonyítani. Ma Európában mindenütt gondoskodnak a jogkiterjesztésről, minden előrelátó államférfi abból indul ki, hogy ha már a kapitalizmus gazdasági berendezkedése következtében nem tudunk a népnek jólétet biztosítani, ha már nem tudjuk a népnek a jólétnek azt a fokát biztosítani, amelyet jogosan elvárhat egy modern államtól, akkor legalább megadjuk neki a lehetőséget azzal, hogy valamenynyire kiterjesztjük a szabadságjogokat, hogy az önsegély igénybevételével valamit javítson a helyzetén. . ülése 1931 április 23-án, csütörtökoyi. Itt ennek pont az ellenkezőjét látjuk. A kormány mindenféle jogkiterjesztéstől irtózik. (Egy hang jobbfelől: Na, na!) Mi az, hogy na, na? Bocsánatot kérek, t. képviselőtársam, Bethlen ezredes úr tíz éve uralkodik. 1921 végén vagy 1922 elején a választójogot megrontotta, az akkor még titkos, egyenlő választójogból ugyebár nyiltszavazásos rendszer lett, felenyhítve azzal, hogy a városokban tessék-lássék meghagyta a titkosságot. Betetőzte ezt a kormányzat azzal, hogy 1925-ben az akkori választójogi törvénnyel még inkább megrontotta a választójogot és betetőzésül a kisgazdatársadalmat állította oda bűnbakul, mondván, hogy: én kiterjeszteném a választójogot, de íme, a derék kisgazdatársadalom, az a szikla, amelyre én építettem, berzenkedik az ellen, hogy kiterjesszem a titkosságot. Tényleg le is szavazták, hogy munkáskerületekben titkos legyen a szavazás. Azóta mereven és mozdulatlanul áll ez a rendszer azon az állásponton, hogy sem a választójog titkossága, sem a választójog kiterjesztése, sem az ajánlási rendszer körül semmiféle reformra szükség nincs. Amikor egész Európában mindenütt titkosan választanak, Oroszország és Magyarország kivételével... (Egy hang jobbfelől: Milyen boldogok ott a népek! — Krisztián Imre: Akárcsak mi voltunk 1919-ben!) Krisztián Imre t. képviselőtársamnak ajánlom, hogy egy másik nótát tanuljon meg, mert unalmas az embernek mindig egy nótát hallani. (Krisztián Imre: önök tanuljanak újat!) Mondom, 1925 óta, idestova hat esztendeje, semmiféle módon nem lehet a kormányt rávenni arra, hogy a választójog kiterjesztésében egy lépést előre tegyen. Amikor egész Európában ki van terjesztve a választójog, amikor Angliában minden társadalmi összeomlás és veszedelem nélkül sikerült még a fiatal, mondhatnám gyermeklányoknak is szavazati jogot biztosítani, akkor Magyarországon százezernyi derék munkásembernek nincs szavazati joga, vagy ha van is, nem tudja ezt a szavazati jogát úgy, ahogyan meggyőződése sugallja, gyakorolni. De ami még megmaradt ebből a csekélyke jogból, még azt is megrontja a kormány és megrontják a kormány közegei a választói névjegyzékek olyan összeállításával, amilyennek párját sehol a világon nem találjuk; arról nem is beszélve, hogy Budapesten egész utcasorokat, háztömböket hagytak ki, hogy mérnököktől kérnek negyedosztályos bizonyítványt s amikor az illető odaadja a mérnöki diplomát, azt mondja az eljáró hölgy: «Ezt hiába mutatja az úr, mutassa a negyedikosztályos bizonyítványát.» A mérnöki diploma tehát nem elég bizonyíték, őnagyságának a negyedik elemiből kell bizonyítvány. Ez csak hagyján, de a vidéken még tűrhetetlenebb az állapot. A népszámlálás adataiból tudjuk, hogy egyikmásik városban 20—22.000 lenne a választók száma. A legutóbbi összeírás alapján ott, ahol húszezer a választók száma, összeírtak 16.000-et; természetesen a négyezret kihagyták és mondanom sem kell, hogy a kihagyott vagy zsidó, vagy munkás, mert hiszen a zsidót a nevéről, a munkást pedig a foglalkozásáról meg a lakóhelyéről lenét megismerni. Ezeket lehet tehát a legkönnyebben kinyomni és kiszorítani a választójogból. Tehát még a meglevő jogból is elcsíp ez a kormányzat, ahol csak tua. Az esküdtszék bevezetésétől a kormányzat