Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

Az országgyűlés képviselőházának 491. irtózik. Ma hallottuk Bródy t. képviselőtársam ajkáról, hogy az esküdtszék bevezetése menynyire fontos, mennyire szükséges volna. A kormány süket és néma. Az egyesülési és gyülekezési jog? Kívánnám a t. kormány tagjainak és azonkívül a t. többségnek, hogy érezzék meg a magyarországi speciális egyesülési és gyülekezési jogot, úgy, ahogyan az nekünk megadatott az önök jóvoltából megérezni, majd akkor megtudnák, hogy Magyarországon mi a gyülekezési jog és elismernék az én szavaim igazságát, amikor azt mondom, hogy azt, ami Oroszországban levitézlett Trepov idején, ami levitézlett Oroszországban a cárizmus idején, tiszta tenyészetben átplántálták Magyarországba. A múltkor kezembe került egy kimutatás, a moszkvai nyomdászegylet kimutatása, amelyben beszámol az 1913. őszén tartott nyomdász(kongresszusról. (Krisztián Imre: Arról is tessék beszélni, ami most van ott Oroszországban. Hátha le tudnánk kopírozni!) Nagyon bájos dolog, nagyon alkalmas ez a kis mű arra, hogy némi összehasonlítást tegyünk a magyyarországi állapotok és az akkori oroszországi állapotok között. (Krisztián Imre: A mostaniról lessék beszélni!) Ha az ember be hunyja a szemét és ha az orosz nevek helyett magyar neveket képzel oda, Magyarországban képzeli magát, holott a gyülekezési jognak, a szólásszabadságnak ezek a dokumentumai Oroszországról szólnak Trepov idejéből, míg ma, 1931-ben, Magyarországban Bethlen miniszterelnökségének tizedik esztendejében vagyunk. A szabadságjogok tekintetében meglehetősen rosszul állnak, különösen a dolgozók. Egy szabadságjog maradt meg, a kizsákmányolás korlátlan szabadsága. Ez azután gát és fék nélküli De tovább megyek. A kormányzat előtt mindenki gyanús, aki él és nem tartozik az uralmon lévők valamilyen klikkjéhez, vagy nem szegődött el a kurzushoz lakájnak vagy sereghajtónak. Azok az üldöztetések, amelyeknek nap-nap után tanúi vagyunk, amelyeket nap-nap után átélni vagyunk kénytelenek, elég beszédes bizonyítékai ennek. Kell-e nagyobb bizonyítték arra, hogy mindenki gyanús, aki él és mindenkit, aki nem a kormányzat eszejárása szerint gondolkozik, felügyelet alatt tartanak, mint az a körülmény, hogy a Népszava Miskolczy Ágost személyében külön ügyészt kapott, a hadácsok és spiclik egész serege ügyel nap-nap után a Népszavára és nem múlik el nap a nélkül, hogy a szociáldemokratáknak ez az orgánuma egy-egy újabb sajtópert ne kapna. Nem múlik el nap a nélkül, hogy pert ne akasztanának egyik-másik munkásemberre, aki itt, vagy amott olyan kijelentést tett, amely a mai kurzus szerint nem megfelelő és amely a kurzus oirkulusait egy kissé zavarja. Amilyen reakciós a kormányzati rendszer, olyan reakciós ez a magyar társadalom, olyan reakciós ennek a magyar társadalomnak gondolkodása. S éppen ez a reakciós gondolkodás az, amely megölője itt ebben az országban minden haladásnak, minden törekvésnek. Panaszkodnak a miatt, hogy a színházak üresek, panaszkodnak a miatt, hogy a vidéki színészet teljesen tönkremegy és meg kell adóztatni ;i rádiót, a gramofont azért, hogy a vidéki színészetet fenn lehessen tartani. Nem méltóztatnak gondolni, hogyha ezek a színészek olyan darabokat játszanának, amelyek a közönségnek tetszenek és amelyekért a közönség ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. 93 . érdemesnek tartja elmenni a színházba, nem menne színházba a közönség? De a közönséget nem vonzzák ezek a kasztrált színdarabok, ezetk a szellem nélküli kurzustermékek, amelyeket ma kénytelenek a direktorok színpadra hozni, mert hiszen a rendőrség cenzúrázza a színdarabokat, a rendőrség az, amely eltanácsolja egyik-másik mondatot, talán éppen az esszenciális mondatot abból a színdarabból; a színházak rendőri cenzúra alatt vannak, a rendőri cenzúrát nyögik és ahol a rendőrség még valamennyire elnéző!)!) volna, ott a vidéki városokban az úgynevezett színházi bizottságok gyakorolnak még ^ azonfelül egy pluszcenzúrát. Ilyen körülmények között a direktorok vén salabakterek eszejárása szerint kénytelenek összeállítani a műsort és így csak természetes, hogy nem megy senki a színházba, mert senki sem bolond pénzét odaadni olyan színdarabokért, amelyeket legfeljebb ásít ássál nézhet végig. Nézzük a magyar mozikultúrát, t. Képviselőház! Ott is ugyanezezeket a reakciós tüneteket látjuk. Míg külföldön, Németországban, Ausztriában, Csehszlovákiában, tehát olyan államokban ... (Krisztián Imre: 1919-ben kiadták, miként kell kommunizálni! Nemcsak beszéltek, hanem cselekedtek is! — Esztergályos János: De nehezen fejlődik az úr! — Zaj.) Menjünk el egy moziba; összeszabdalt darabokat látunk. (Krisztián Imre: Oda sohasem fejlődöm, ahová az úr fejlődött! — Esztergályos János: Elég ideje lett volna fejlődni a képviselő urnak!) Elnök: Csendet kérek! (Esztergályos János: Most is ott tart, mint amikor a tanyán kint volt! — Krisztián Imre: Ott is becsületes lélekkel dolgoztam! önökért!) Csendet kérek, képviselő urak! (Csizmadia András: A tanyát nem szabad bántani, barátom, mert a tanya tisztességesen viseli magát! — Esztergályos János: Nem a tanyát bántom én, hanem annak az úrnak a tudatlanságáról beszélek! — Krisztián Imre: önt kellene kivinni oda a butaságával!) Krisztián képviselő urat és Esztergályos képviselő urat rendreutasítom! (Esztergályos János: Csúnya egy Krisztián ez! — Derültség és zaj.) Csendet kérek! Malasits Géza: Kár összeveszni azon, amit mondtam; ezen legfeljebb csak mélyen sajnálkozni és bánkódni lehet. Bánkódni lehet a rendőrség színházi cenzúráján, bánkódni lehet azon, hogy míg az egész világon eleven, pezsgő mozikultúra van, mint a népnevelés egyik igen hatásos, fontos eszköze, addig nálunk a mozicenzúra összenyomorítja a darabokat, agyongyötri azokat, úgy hogy azokat a jóízlés elleni merényletnek lehet minősíteni és ha^ jóízlésű ember azokat végignézi, rögtön látja, hogy avatatlan durva kézzel avatkoztak itt bele a művész munkájába. Nézzük meg az irodalmat, t. Képviselőház! Ott is ugyanazt látjuk, mint a színházi kultúrában, mint a mozikultúrában. Tele vannak az újságok azzal, hogy nincs magyar irodalom, hogy a magyar írók tönkremennek, írásaikat nem tudják kiadni, a kiadók nem adják ki azokat. Hogyan mernék kiadni, amikor a magyar kormány eltiltja egy olyan újság behozatalát, mint a Bécsben megjelenő Zukunft-ét. Egyszer egy héten jelenik meg Bécsben ez a riportujság. Ez szociáldemokrata újság, de nem hoz semmi olyant, ami akár a közszemérmet, akár pedig a közbiztonságot veszélyeztetné, de mert az osztrák szocialisták adják ki. a magyar kormánynak ez is veszedelmes, és 14*