Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. 91 zete is s bekövetkezett a leszegényedés, amely egyike^ az emberi társadalmak legszörnyűbb betegségeinek. Ez megbontja a társadalmi egyensúlyt, amellett szétmálasztja az egész társadalmat s ez a nyomorúság most már nagyon erősen felfelé is kezd harapózni. Néhány évvel ezelőtt ugyanezen helyről rámutattam arra. hogy az uraknak rossz a politikájuk, mert rászabadítják a kapitalistákat a munkásokra, szabad prédául dobják oda nekik a munkásokat, ki engedik zsákmányolni az emberi munkaerőt, a munkaerő leértékelésének, lepréselésének Itt nincs korlátja; ha van, papíron van, amely gyakorlatban nem érvényesül, a munkás tehát teljesen ki van szolgáltatva a kapitalizmusnak. Azt hitték az urak, nohát most megtörtük a prolit, kevés bérért sokat dolgozik, és ha szegény lesz, majd nem lesznek forradalmi ábrándjai. (Elénk ellentmondások o jobboldalon és a középen.) Ez volt az urak elgondolása és ezen elgondolás szerint cselekedtek is. (Farkas Gyula: Ez nem volt!) Ha nem volt tudatos, akkor tudatalatti volt, de ez volt a/ elgondolásuk. (Farkas Gyula: Nem volt!) Botesánatot kérek, az önök prominens államférfin i kaszinókban, klubokban magyarázták, hogy ki kell irtani a proletárokból a forradalmi szellemet. (Ellenmondások a jobboldalon. — Farkas Gyula: Ez mese.) Ezt csak egy módon lehet kitartani: ha a proletárokkal szemben is alkalmazzák azt a módot, amelyet Kollonich akarl annakidején a magyarokkal szemben, katholikussá és szegénnyé tenni őket és akkor elmegy a kedvük^ a felkeléstől, önök is így gondolták: kiszolgáltatni a munkást a profi télies kapitalizmusnak, s ha majd keveset keres és sokat kell dolgoznia, hogy megélhessen, akkor majd kevés lesz bennl a forradalmi ábránd és romantika. Hát a terv fényesen sikerült, fényesebben, mint ahogy az urak gondolták, mert Európa munkásai közül sikerült a magyar munkásokat a helota sorsba kényszeríteni, (Farkas Gyula: Ez sem áll.) mélyen az osztálynívó alá szorítani keresetét. De ha azt hitték az urak, hogy ez önökön segít, hogy ezzel uralmukat megerősítik, akkor tévedtek; (Krisztián Imre: Lelki rokonaiknál rosszabb a helyzet Oroszországban.) tévedtek, mert mi ugyan leszegényedtünk, de önök is leszegényedtek, és ma ott állnak, hogy súlyos gondokat okoz a t. uralkodó osztálynak, hogy hogyan és hol fogja fiait és leányait elhelyezni. Ma kétségbeesve látja a^ középosztályhoz tartozó férfiú, hogy fia és leánya akarata ellenére lesüllyed a proletársorsba, nincsen menekvése. Ma a középosztálybeli férfiú kétségbeesetten látja, hogy az az úri világ, amely akkor volt, amikor meg az öreg, vagy a fiatal Tisza kormányzott, a múlté. Ma hiába nevelteti fiát tanítónak, patikusnak, vasutasnak, vagy barmi másnak, nem lehet elhelyezni, lesüllyed a proletársorba. A munkásság deklasszifikálása, osztályhelyzetének lejjebszorítása óriási módon, rettenetesen megbosszulta magát és a jövőben még inkább meg fogja magát bosszulni. Amikor ezekről a gazda.sági bajokról beszélgetünk, a miniszter urak rendesen könynyed vállrándítással arról beszélnek, hogy kérem, világválság van, mindenütt így van az egész világon, beteg az egész közgazdasági élet, nemcsak nálunk, hanem az egész világon. Hát kétségtelenül igaz, hogy ma az egész világon beteg a közgazdasági élet, de más az, ha valakinek egy kis gyomorrontása van és más. ha marasmusa van. A fejlettebb államoknak, a nyugati államoknak lehet, hogy kis gyomorrontásuk van, amelyből azonban hamar kiláKKI'\'isHI.t .HÁZI NAPLÓ. XXXV. bolnak, de hogy nekünk marasmusunk van és minden tagunk pusztulóban van, ezt nem kell bővebben magyaráznom. Csak széjjel kell nézni a társadalomban, látjuk az elszegényedés nyomait, látjuk, hogy nemcsak az emberek, nemcsak az épületek, hanem egész belső társadalmi berendezésünk kezd lecsúszni oda, ahol Szerbia volt Milán király idejében. Mennyit mosolyogtunk mi, magyarok azokon a szegény szerb minisztereken, akik félretaposott cúgos cipőben és fényes íerencjóskában jöttek fel Pestre! Szalmakalapjukat, ferencjóskájukat, félretaposott cúgos cipőjüket megmosolyogtuk. Persze, ezek az önök szerint boldog Magyarország i

tiejében voltak. Ez az idő fog bekövetkezni Magyarországon is. En még ezzel a fejemmel meg fogom érni, hogy a miniszter urak félretaposott cipőben, rojtos nadrágban és nagyon fényes kabátban fognak járni, mert az ő fizetésükből sem fog másra telni. (Farkas Gyula: Remélem, a képviselő urak is így lesznek kitoalettírozva!) Aki nem hunyja be a szemét, az láthatja, hogy az elszegényedés fokozatosan fejlődik, folyton lejjebb és lejjebb csúszunk. Az elszegényedésben ma-holnap odajutunk, mint mondottam, ahol Szerbia volt a múlt század 8U-as éveiben. A kormány beterjesztette a költségvetést. Az előadó úr elmondotta szokásos előadói beszédét, amely csak úgy csepegett az optimizmustól és a jövőbe vetett hittől. Le fogjuk tárgyalni a költségvetést és megy majd minden a maga útján. Meg vagyok róla győződve és önök is rövidesen tapasztalni fogják, hogy minden optimizmus dacára, a magyar közgazdaság még mélyebbre süllyed, mint amilyen mélyre süllyedt, mert^ ebből a lesüllyedésből, a kapitalizmus válságának reánk eső részéből ilyen kormányzati politikával az országot kivinni nem lehet. (Szepessy Géza: Amíg Tria non van!) Elvárható tehát, hogy ilyen körülmények között a kormány közgazdasági politikájával a nemzeti termelésben való részesedést úgy irányítsa, hogy szegénynek éppúgy, mint gaz dagnak osztályrészt biztosítson a termelt javakból. Ma az a helyzet, hogy egynek túlsókat biztosít a termelt javakbólr-A többségnek pedig semmit, úgyszólván még a puszta megélhetését is alig biztosítja. Olyan politikát kellene a kormánynak követni, amely a nemzetből senkit sem enged át a szenvedésnek, senkit aggodalomban nem hagy arra nézve, hogy holnapi kenyerét hol keresse meg, senkit ne akadályozzon és ne tegye lehetetlenné senki számára, hogy megkeresse kenyerét, ruházatát és a lakására valót. De ezt a közérdekű politikát, azt a politikát, amelyet előttem szólott igen t. képviselőtársam mint közérdekű politikát állított ide, ettől a kormányzattól hiába várjuk. Ennek a kormányzatnak van igen jó — legalább az ő elgondolása szerint jó — politikája a nagybirtok számára, amelynek leszegényedését, amelynek vagyona romlását kétségbeesetten látja és kétségbeesetten nyúl eszközökhöz annak felsegítésére, de egyben közömbösen nézi az egész munkás- és dolgozótársadalom pusztulását. Ennek a kormánynak érzéke van a birtok, a vagyon iránt, a birtok és vagyon birtokosainak jóléte iránt, de a nagy tömegek nyomorával, a nagy tömegek kétségbeesésével, a nagytömegek szenvedésével egyáltalán nem törődik. Az ellenforradalom győzelme óta ezt a kormányzati rendszert rideg osztályszempontok vezetik és az a politika, hogy a fegyveres erő 14 /