Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

Az országgyűlés képviselőházának 491. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. 81 ezer holdasokat, ha ezeknek birtokai idegen részen, elszakított részen vannak is, ha ezek a birtokosok máshol élnek is. A hadirokkantak, a hadiárvák, a hadiözvegyek, a hadikölcsönjegyzők azonban nem állanak ilyen közel a szívéhez, ezekről nem gondoskodott úgy, mint ahogyan gondoskodott az optánsokról. Bethlen István tehát semmi célt sem ért el, semmit sem váltott be ígéreteiből. Az ellenkezőjét csinálta annak, amit ígért, pedig ő maga állapította meg április 19-én tartott beszédében, hogy túlbecsülték az állami életet és tíz év alatt egyebet sem csinált, mint a bürokráciát növelte, az állami életet túltengésbe vitte. Azt mondotta Bethlen István, amikor első beszédét mondotta mint új miniszterelnök s amikor a múltra visszatekintett (olvassa): «Túlbecsültük a nemzeti élet szerepében az állami életet. Pedig egy nemzet akkor erős és akkor hatalmas, ha a társadalmi élet alkotja az igazi állami életet; ha van a nemzetben iniciatíva, ha van az egyesekben, a társadalmi osztályokban és mindenkiben munkakedv és erő, ha a nemzet nagyrabecsüli a kultúra fejlődését, ha foglalkozik a gazdasági élet feladataival.» Ebből Bethlen István semmit sem valósított meg. A társadalom függősége ma nagyobb, mint valaha. Nemcsak, hogy kedvezményezés nincs a társadalomban, nemcsak hogy egyesek a kultúra, a gazdaság terén kezdeményezni nem tudnak új dolgokat, hanem még munkaalkalmakat sem találnak; még hely sincs, lehetőség sincs ahhoz, hogy kezdeményezni lehessen. Még a lehetősége sincs meg annak, ami akkor, amikor a miniszterelnök úr miniszterelnök lett, még megvolt. Mindezt a kormány nem tudta beváltani, nem tudta megvalósítani. Ha most ezeket a szempontokat végigvizsgáljuk és megállapítjuk, egyrészt a nagy terhek, másrészt a szabadságjogok elkobzása következett be, ha megállapítjuk ezt a «pusztulást-veszést», ami ma van, akkor megállapíthatjuk, hogy a kormány sem politikailag, sem gazdaságilag nem tudta elérni célját. Azt ígérte a miniszterelnök úr, hogy megerősíti a gazdatársadalmat, megerősíti a középosztályt; demokráciát ígért. E helyett kaptuk a következőket: Tönkrement a mezőgazdaság, tönkrement az ipar, nincs titkos választójog, nincs egyesülési és gyülekezési jog, nincs sajtószabadság, nincs esküdtszéki intézmény, nincs szociális biztosítás, nincs önkormányzata az ipari munkások és kereskedelmi alkalmazottak munkásbiztosításának, nem kaptak szociálpolitikai kielégítést a mezőgazdasági népesség kívánságai, de van nyilt szavazásra felépített, erőszakkal összehozott parlamenti többsége ennek a Háznak, elkobozták az önkormányzatot, megölték a kezdeményezés jogát, meglazították a társadalom szerkezetét. Ez a tíz éves mérlege Bethlen István kormányzásának. Amikor erről megemlékeznek és amikor a miniszterelnök úr az egységespárt lakomáján arról beszélt, hogy az igazságtalanságot, az egyenlőtlenséget meg kell szüntetni, akkor meg kell állapítani azt, hogy tíz év alatt Bethlen kormányzásában ez a felfogás nem érvényesült. Meg kell állapítani azt, hogy jogokat kobzott el, jogokat vett el. Meg kell állapítani azt, hogy egyenlőséget, testvériséget csak demokratikus állami berendezkedés alapján lehet megvalósítani. Meg kell állapítani azt, hogy a Btehlen-kormány nem alkalmas arra, hogy meg- | valósítson demokratikus általános érdekű kívánságokat. A Bethlen-kormány csak elkobozta ezeket a jogokat. Mi tehát azt követeljük, hogy az legyen a jubileum, hogy a Bethlen-kormány hagyja el a helyét. Ezzel tenne szolgálatot az országnak. Ez a Bethlen-kormány, amely itt a diktatórikus rendszerre volt felépítve, nagyranövelte, úrrá tette a bürokráciát, osztálypolitikát folytatott és folytat. Azt mondotta, hogy nem lehet ott kezdeni, ahol 1914-ben elhagytuk, de a mostani időkhöz mérten távolabb mentünk vissza 1914-től, mint odáig eljutottunk; azt lehet tehát megállapítani, hogy az a kormányzás nem restaurált, nem teremtette ezt az országot újjá, mert ez az ország ma rosszabb helyzetben van, mint volt a Bethlen-kormány kezdetén. De ne felejtsük el, Bethlen István elég ravasz volt és megállapította, hogy mit fog csinálni. Meg is mondotta nyiltan, de rajtunk kívül más társadalmi réteg alig gondolkodott ezen és alig látta ezt meg. Azt mondotta Bethlen István, hogy ha nem is igaz az, amit Bismarck mondott, — az én felfogásom szerint nem teljesen igaz — hogy Macht geht vor Recht, az bizonyosan igaz, hogy Macht ist stärker als Hecht. Azt állapította meg tehát, hogy a hatalom erősebb a jognál és Bethlen István erre építette fel a maga hatalmát. Felépítette a szuronyokra, az erőszakra, a terrorra és ennek megfelelően szervezte át a vármegyét, az országgyűlést, a felsőházat, a városokat, és ma itt állunk egy félfasiszta berendezéssel, egy látszatparlamenttel, amelyről tíz év után meg kell állapítanunk, hogy nem voltak nagy embereink, nagy államférfiaink. Meg kell állapítani, hogy a magyar feudális társadalomnak és gondolkodásnak, a főnemesi uralomnak hoszszú évszázados szelleme újra megbosszulja magát, mert újra azt a szellemet vitték át az egész közigazgatásba, az egész közéletbe. Ne beszéljenek tehát itt demokráciáról akkor, amikor azt mondják, hogy van egy pár paraszt, meg egy pár munkás képviselő ebben a parlamentben, mert ez mind csak látszat. A demokrácia ott kezdődik, amikor a választási rendszer olyan, hogy az egész választási területen szabadon, nyiltan, ellenőrzés nélkül megnyilatkozhatik a választóközönség véleménye. Ez pedig nálunk nincs meg. Már pedig ez az alapja ef'

r demokratikus állami életnek. E nélkül nincs kiút és nincs menekvés. Es ma, amikor tényleg forrongó, változó idöbben élünk, amikor az urak itt remegnek és félnek a bolsevizmustól, ima, amikor a világ átalakulóban van, ma, amikor a termelésben a nagy mechanikus átalakulás fejeslegessé teszi az emberi munkaerőt s a termelést forradalmasítja a géptechnika, mondom, ma, amikor ilyen forrongó, változó világban élünk, nem lehet arra az álláspontra helyezkedni, amelyre a háború előtti évtizedben helyezkedtek, hogy majd elintéződnek a dolgok maguktól. Ma nem vándorolhat ki a magyar nép, mert kinn sem talál megélhetést. Ma itt kell neki érvényesülnie ebben az országban, de itt kell védelmet keresnie is, tehát meg kell adni a módját annak, hogy itt érvényesülni is tudjon. Azt mondják az urak, hogy világválság van. Azt mondják, hogy munkanélküliség máshol is van. Ez mind igaz, de máshol iparkodnak az összes néprétegeket bevonni az állami életbe, igyekeznek őket tényezőkké tenni, ezzel megfelelően eliminálni bizonyos fokig az ellentéteket és biztosítani azt, hogy ez a társa| dalmi réteg felelős részese legyen az állami életnek, a közéletnek s ezzel konszolidálják a