Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

82 Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. társadalmi életet. Itt és nem ott kezdődik az állami konszolidáció, ahol a kiadások, csendörségre, rendőrségre, katonaságra túlhaladják az összes közegészségügyi, jótékonysági és szociálpolitikai kiadásokat. Nem ott kezdődik az állami élet helyes, organikus intézése, ahol cs.ik szuronyokra építünk fel mindent^ ahol csendőr, rendőr elintéz mindent. Higyjék el iimim, korgó gyomrokat szuronyokkal jóllakatni nem lehet,, fel lehet ülni a szuronyra, de sokáig nem lehet rajta ülni. így nem lehet elintézni a dolgokat, ez nem kormányzási mód, nem állampolitikai bölcseség ezekkel a módszerekkel kormányozni. Es amikor mi szociáldemokraták, akiket hazátlanoknak, nemzetközieknek f mondanak, ezért verekszünk, hogy ez az ország demokratizálódjék, ha imi azért verekszünk, hogy ebben az országban olyan legyen a választójog, hogy szabadon megnyilatkozzék az ország közvéleménye, akkor ezt -mi tesszük azért, mert kultúreszközökkel, erupciók nélkül akarunk küzdeni, a parlamentáris, törvényes rend keretén belül eszményeinkért, ezekkel a modern eszközökkel akarjuk előrehajtani a társadalom fejlődését, ebbe akarjuk beleilleszteni az állam szerkezetét, hogy az mindig a nép egyetemes érdekeit képviselje. Ha mi ezt mondjuk, tesszük ezt előrelátásból, a tömegek iránti jóindulatból, a tömegekbez való tartozandóságunkból, kötelességérzetből. Be kellene látni mindenkinek, hogy itt ugyanazt kellene 'csinálni. Szomorúan kell megállapítanom, hogy pl. a miniszterelnök úr, aki a kis gazdatársadalom, a középosztály megerősítéséről beszélt tíz évvel ezelőtt, aki teherhordó középosztályt akart létesíteni és megteremteni, nem látja ezt a helyzetet. A kisgazdák elhitték ezt, felültek neki, a kisgazdatársadalom a középosztályt nem látja, a nagygazdák nem látják, pedig látniok kellene azoknak is — hogy ezzel a politikai elgondolással, amellyel a kormányzást ma intézik, nem lehet egyetlen egy osztály igényeit sem kielégíteni. így hibául, bűnül kell felróni a kisgazdák árulását, bűnül kell felróni azt, hogy a kisgazdák voltak azok, a kisgazdapárt volt az, amelynek segítségével Bethlen István a titkos választójogot elkótyavetyélhette és el vehette saját fajuktól, saját népüktől, a parasztságtól. Itt kell megállapítani azt, hogy szégyenfoltja ennek a tíz esztendőnek, hogy míg az első nemzetgyűlésen a magyar parasztságnak, a magyar népnek volt titkos választójoga, a második nemzetgyűlésen már elvették ezt, már nem adták meg neki, már elkótyavetyélték. Azok, akik képviselték a kisgazdatársiadalmait, belementek abba, hogy kormányon üljenek, hogy ilyen kormányt támogassanak, de ennek a kormánytámogatásnak ellenértékéül nem tudták keresztülvinni azt, hogy a titkos választójog törvénybeiktattassék. Nagyon szomorú dolog ebben fa tíz éves történelemben, ebben ia korszakban az, hogy annak az osztálynak, amelyre olyan sokat akartak építeni és tamely osztályból tényleg rekrutálódik a városi népesség nagy része, hiszen onnan jön az utánpótlás, hogy ennek az osztálynak, ennek a sziklának, amelyre építeni szoktak, nem adják meg azit ia jogot, amelyet megadtak a hazátlan, bitang, cucilista munkásnak, a szavazás titkosságának jogát. (Zaj jobbfelöl.) Farkas Gyula: Nem a munkásokra értették ezt a kifejezést. — Kabók Lajos: Már letagadják! — Farkas Gyula: Maguk állítják! — Rothenstein Mór: Már restellik. — Farkas Gyula: Nem restellünk semmit.) Pedig önöknek van mit restelniök. önök azt mondják, hogy benne van a programmjukban, a programmât azonban — úgylátszik — nem kell önöknél megvalósítani, az csak csalétek. Itt bizony becsapták a magyar parasztságot, becsapták a magyar kisgazdaosztályt. (Kabók Lajos: Csúnyán, nagyon csúnyán.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, ne használjon inparlamentáris kifejezéseket. Ezért a kifejezésért rendreutasítom. (Kabók Lajos: Hogy lehet azt máskép mondani, hogy «becsapták?») Farkas István: Itt bizony az a helyzet állt elő, hogy az a kisgazdaréteg, amely nagyatádi Szabó Istvánnal képviselte annak idején a kisbirtokos demokráciát, most nem érvényesül. (Krúdy Ferenc: Mi nem a népből élünk, nem rajta élősködünk!) Az a paraszt demokrácia nem valósult meg és Bethlen István kormányzata elindulásától kezdve mostanáig mennél tovább ment, mennél közelebb jött a tizedik évfordulóhoz, annál kevésbbé vetett számot a kisgazdatársadalommal, annál ke' vésbbé épített rá. Ma már nem is kell építenie. Ma már, ha megmozdul az a százholdas kisgazda, a csendőr, a rendőr azt is elintézi. Es ezt a kisgazdák segítették felépíteni, a kisgazdák segítették megteremteni ezt a rendszert, a kisgazdák voltak ennek a kormánynak hűséges támaszai, a kisgazdák tűzön-vízen keresztül támogatták ezt a 'kormányt, vele voltak kormányon, és örültek, hogy a kormányban lehetnek. Most megnézhetik önök a kormány jövő politikáját, jövő terveit. Ez a kormány nem tudott a mezőgazdaság részére kiviteli lehetőségeket teremteni, le kellett építeni az iparunkat, pang a keresedelem, nincs a mezőgazdasági népesség részére munkaalkalom, még azt sem tudják elérni, hogy ez a kormány munkásokat helyezzen el külföldön. Még ott sem tud elhelyezni, ahol a lehetőség meg volna rá, mert vagy nem akarják őszintén, vagy olyan a bürokrácia, hogy ebben a bürokráciában minden megfullad. (Farkas Gyula: Es mi van az ötmillió német munkanélkülivel

1

? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Segélyt kapnak!) Az ötmillió r német munkanélküli segélyt kap. Magyarország mezőgazdasági népessége ha dolgozik, akkor sem keres annyit, mint amennyi segélyt a németországi munka nélkül levő munkás kap. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a helyzet! Mindenhol kapnak segélyt, csak itt nem. (Farkas Gyula tagadótag int!) Nem hiszi? Sajnálom. (Farkas Gyula: Nem áll!) Nem áll? Meri azt mondani? (Farkas Gyula: Merem!) Nohát kérem, ne áruljon el ilyen tájékozatlanságot. (Farkas Gyula: Nem azt mondom. Nem értjük egymást. Nem azt mondom, hogy Németországban nincs munkanélküliség, de nem áll, hogy többet kapnak...) Ne áruljon el ilyen tájékozatlanságot. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak közbeszólásaikkal a szónokot zavarni. (Kabók Lajos közbeszól.) Kabók képviselő urat kérem, maradjon csendben. Farkas István: Minden államban nemcsak azért fontos a munkanélküli segély, mert a munkás nem züllik el, nem megy tönkre, nem pusztul el a munkaerő, hanem azért is fontos, mert ezzel fogyaszt, mert ez vissziatérül, belejön a közgazdasági életbe. Angliában a munkáskorniánynak, a szocialista kormánynak előterjesztett munkanélküliséglsegély emelési javaslatát, vagy az államháztartásnak munkanélkülisegély céljaira való újabb igénybevé-