Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

80 Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. ebben a rendszerben a demokráciának nyoma sincs, hanem a diktatórikus rendszerre lett felépítve az állam egész organizmusa, amint erre később rá fogok mutatni. Megcsinálták a Felsőházat. A Felsőházban most is privilégiumok vannak: az érdekképviseletek. Elvették a megyék, a városok, a községek önkormányzatát, megcsonkították az általuk is nagyra tartott ezeréves megyei önkormányzatot és kiölték a kezdeményezés jogát ezekből az önkormányzatokból. A megyék. a városok ma csonka testületek, amely csonka testületekben az egyes embereknek annyi joguk van, mint azelőtt a választottak által megválasztott és megbízott embereknek. Ma a megye megszűnt, ma a város nem létezik, az ember azt csinálja, amit akar és a korrupció fészke itt teremtődik ki. Itt áll szemben az állami organizmus a közület, az összesség érdekeivel. Nem kell másra hivatkoznom, mint Budapest önkormányzatára. Budapest önkormányzatát éppen úgy megcsonkították, mint ahogy megcsonkították a vidéki városokét és a megyékét. Itt nem lehet többséget szerezni. Nem a polgárság, nem a lakosság akarata érvényesül, hanem a középponti kormányzat akarata. Eltekintve attól, hogy a belügyminiszter egy tollvonással ínég ennek a csonka, rossz, összetákolt, mesterkélt önkormányzatnak nevezett testületnek jogait is megnyirbálhatja és határozatait megsemmisítheti, ma a helyzet az, hogy Budapesten már klikkuralom van. IJa Wolff Károly és Kozma Jenő megegyeznek egymással, hogy csak Kozma-párti tisztviselőt, csak a Wolu-párthoz tartozó tisztviselőt, orvost,, mérnököt lehet a városnál elhelyezni, ez megtörténik, ezt keresztülhajtják. (Jánossy Gábor: Ez csak ráfogás lehet!) Elet-e ez, önkormányzat-e ez, reorganizálása-e ez a társadalomnak? T. képviselőtársam, annyira mennek, hogy még a szegényügy terén adott segélyezést is pártpolitikán keresztül, pártszervezeteken keresztül akarják érvényesíteni. (Jánossy Gábor: Hihetetlen!) Hihetetlen? Téved'ii tetszik! Az elöljáróságoknak, a törvény szerint a kerületi választmányoknak jogkörét el akarják venni és oda akarják adni a felekezeteknek. Mi ez a felekezet? Pártorganizmus, ezt nem lenne szabad megengedni. A fővárosnál ma igenis az a helyzet, hogy a főváros szegényügyét ezeken a szerveken keresztül akarják intézni, ellenben nem hívják életre a kerületi választmányt, pedig ennek jogkörébe tartozik ennek az egész szegényügynek a rendezése. Négy hónapja már, hogy Budapest törvényhatósági bizottságát az általános választás alapján megválasztották és négy hónap óta nem volt más közgyűlés, mint tisztújító közgyűlés. Négy hónap óta Budapest polgárságának fogalma sincs arról, hogy mi történik a városházán; négy hónap óta Budapest polgárságának választottjai nem szólhatnak bele Budapest ügyeinek intézésébe. Ha ez a társadalom organizálását jelenti, ha ez konszolidációt jelent, akkor konszolidált a Bethlenkormány. De nem igaz* ez nem konszolidációséin nem állami konszolidáció, sem nem konszolidálása a társatdalomnak, sem nem annak megteremtése, hogy kezdeményezés történjék a társadalom részéről, hogy az önkormányzatok élhessenek, hanem ez megcsonkítása, elfojtása az önkormányzati szellemnek és megteremtése annak az állapotnak, hogy a panamák virágozhassanak, mert ez a rendszer csak ezt termelheti ki, ezt

/ idézheti elő. Beszélhetünk t arról is, hogy mit hozott létre ez a kormány. Ha megnézzük az érem másik oldalát, akkor látjuk, hogy milyen súlyos terheket hozott ez a kormány. Amíg egyrészt a jogokat elkonüskálták, megszüntetlek, adidig a kormányhatalmat annyira mindenhatóvá tették, hogy a társadalom függősége a kormányhatalomtól sohasem volt nagyobb, mint ma. Az a terrorisztikus szellem, amely tíz éven keresztül érvényesült, olyan állapotoKat teremtett, hogy ma egy egyszerű igazságos ügy elintézéséhez is kijárás kell. Túlteng a bürokrácia és erre a bürokráciára és a csendőri és katonai hatalomra építi fel a kormányzat egész politikáját. Ez a politika tette lehetővé azt, hogy a közterheket úgy osszák el tíz év alatt, hogy ezek a közterhek átháruljanak a fogyasztókra. Ezen a téren óriási vívmányokat ért el a kormány, mert az új adók egész sokaságát vezette be, egész sor új adórendszert sózott rá az ország dolgozó népességére. Csak a következőket említem. Behozták a szivarkahüvely és szivarkapapiradót, a kincstári házhaszonrészesedést, az őrlési és cukorrépa forgalmiadót, az általános forgalmiadót; fölemelték a földadót, behozták a fényűzési és lakásadót... (Temesváry Imre előadó: Leszállították!) Közben leszállították de be is hozták. Közben szállították le. Majd beszélüuk erről is. ök hozták be, felemelték, majd közben leszállították és helyette megpótlékolták a kereseti adót. Behozták tehát a fényűzési adót, a társulati adót, a rokkantadét, módosították a szeszadót és az ásványolajadót, behozták a közúti gépjárművek adóját, hozták a bolettát, a kereseti adót felemelték a duplájára, felemelték a postatarifát, a vasúti tarifát, a telefondíjakat. Tíz év alatt 490 millió pengővel emelkedett az adóbevétel: az 1920-21. évben 12 millió volt, ma 501 millió pengő. Menjünk tovább. Itt van például a gyufatröszt. Milyen terhet jelentett ez is az ország lakosságára nézve! Ha vesszük ezeket az adókat, — ezeknek legnagyobb része közvetett adó — a közvetett adók megnövekedtek és ezek a közvetett adók sújtják a nagy néptömegeket, sújtják a fogyasztást és előidézői voltak annak, hogy az emberek kevesebbet tudnak vásárolni, nem tudják szükségleteiket fedezni és hozzájárultak ezek a nagy adóterhek a fogyasztóképtelenség növekedéséhez. A p-mfatröszt monopóliumot kapott Magyarországon, megkapta a termelést és a fogyasztást, a kormány bérbeadta ezeket egy kölcsönnel kapcsolatban. Ebből a helyzetből származott az, hoe-y mindjárt megszüntették több gyufagyárban a munkát, beszüntették a termelést és egy csomó munkás és tisztviselő vált munkanélkülivé, tehát megszüntettek egy csomó munkaalkalmat, ellenben 2 fillérrel emelkedett skatulyánként a gyufa, úgyhogy ma már körülbelül 4 millió pengővel adózik a magyar nép évente a svédamerikai gyufatrösztnek. Itt van azután az optánsügy. Annyit beszéltek a kormány gyönyörű, nagyszerű külpolitikájáról, azokról a nagy sikerekről, amelyeket fesztbanketteken is ünnepeltek, hogy ezek a nagy sikerek valóban felemelték Ma-, gyarországot, a helyett pedig az, hogy a ma-* gyár ipari termékek kiszorultak a külföldi piacról, a magyar mezőgazdasági termények elvesztették azokat a területeket, ahol értékesíteni lehetett őket. Ez a pozitív, a tényleges eredmény. Azután eredménye ennek a nagyszerű külpolitikának az, Hogy vállaltuk az optánsügyet, amelynek alapján 1943 után 13 milliót fizethet Magyarország évente azért, mert nagyon jó szíve van ennek a kormánynak, nagyon szereti a nagybirtokosokat, a 10