Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

Az országgyűlés képviselőházának A91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. 77 csen rá, de hiszen valamennyien méltóztatnak [ megkapni. Megelégedéssel látom, bár iam pridem debuisset, régen meg kellett volna csinálni, de végre ebben a költségvetésben gondoskodás történik, hogy a terményjárandóságos felekezeti tanítók némi kis kárpótláshoz jussanak. Ez azonban csak kis része azoknak a törvényes igényeknek, amelyektől évek óta sza- j nálási, meg nem tudom micsoda magasabb : okokból megfosztattak. Én tehát abban a reményben fogadom el a költségvetésnek ezt a tételét, hogy ez első lépés az ezen a téren fenn- { álló legális érdekek sérelmének orvoslására (Ügy van! Ügy van! jobbfelöl.) és hozzáfűzöm | azt, hogy hasonló sorsban vannak a vidéken i élő nagy családdal megáldott mindkét protes- I táns felekezetű lelkészek is. Hihetetlen, hogy \ milyen leveleket kaptam 5—6 gyermekkel megáldott evangélikus, református lelkészektol, I akiknek gyermekei rongyosan járnak, akiknek gyermekei nem mehetnek a faluról középiskolába, mert az a lelkész képtelen fedezni a költségeket, minthogy az ő fizetésének is 80%-a terményjárandóságban van megállapítva. Pedig ezekben a hajlékokban a legtisztább magyar léleknek, a legtisztább magyar erkölcsnek lángja lobog mind a prédikátor, a lelkipásztor, mind pedig családtagjainak szívében, mert így neveli az a lelkész a gyermekeit is. Kérve kérem tehát a mélyen t. kormányt, hogy a^ termény járandóságos tanítók némi megsegítését kapcsolja össze a terményjárandóságos falusi lelkipásztorok némi kárpótlásával és az összes törvényes igények kielégítését egypár év alatt méltóztassék, a költségvetésbe beállítandó tételekben, keresztülvinni. (Helyeslés jobbfclől.) T. Képviselőház! Még a belügyi tárcánál lett volna egypár mondanivalóm, (Halljuk! Halljuk!) de valami kis irodalmat is akarok belevegyíteni ebbe a száraz előadásba, ami öszszefügg a magyar közélettel. (Halljuk! Halljuk!) A mai magyar irodalom működése ugyanis összefügg a magyar feltámadással is. Csak arra kérem még a belügyminiszter urat, méltóztassék a községi háztartásokra vonatkozó törvényjavaslatot minél előbb idehozni, mert már nagyon égető ez a kérdés. Méltóztassék a megyei városi árvaszéki ülnököket a városi tanácsosokkal egyenlő rangba helyezni. Ez semmi kiadással nem jár az államkincstárt illetőleg és egy régi sérelem orvoslása. Azonkívül én megnyugtathatom minden, az állítólag közel levő választások miatt aggódó képviselőtársamat. Egyszer már méltóztassanak megnyugodni az igénytelen egyéni kijelentésemben, hogy tudniillik a rokkanttörvénynek a Képviselőház már nem hosszú időre szabott élettartalma alatt való törvénybe iktatása szent ügy... (Pesthy Pál: Hosszú időtartam!) Hosszú ideig tart? Köszönöm Pethy Pál igen t. képviselőtársamnak illetékes megnyugtató kijelentését (Várnai Dániel: Milyen naiv!) és remélem, hogy ezzel, az ebben az országban megindult korteshadjárat hosszabb időre befejezettnek is tekinthető, mert úgy hallom, hosszú idő telik még el addig és sok víz lefolyik a Dunán, vagy a Marcalon, amely az én kerületemben van, amíg újra választunk. (Zaj. — Farkas István: Majd a titkos választójoggal együtt!) A választójognak reformja, mondjuk átalakítása, illetőleg a kerületek arányosítása igenis égetően sürgős, szükséges. En azt hiszem, hogy még ebben a képviselőházi időtartamban szerencsénk lesz az erre vonatkozó törvényjavaslathoz. (Várnai Dániel: Erre mit mond Pesthy Pál!) Mindenre nem válaszolhat, mert az elnök úr nem engedi meg, hogy ő beszéljen énhelyettem. (Derültség. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Dehogynem!) Méltóztassanak megengedni... (Felkiáltások a jobb- és a baloldalon: Es az irodalom?) Igen, most jön az irodalom! (Farkas István: Megengedjük. Halljuk az irodalmat!) ^ Valahányszor a politika, vagy a régi osztrák hadvezérek antitalentuma elrontotta a magyar nemzet sorsát és helyzetét, azt mindig a magyar irodalom állította helyre. (Gáspárdy Elemér: Van benne igazság!) Ez egész igazság, mert féligazságot, sok és kevés igazságot én, t. barátom, nem szoktam mondani. (Derültség.) Egy „igen szomorú és tanulságos könyvben, a «Vérző Magyarország» című könyvben, az előszobán ezt írta Magyarország kormányzója (olvassa): «A házért. E szó fogalmának jegyében álljon csatasorba minden magyar író és költő. A háború fegyverei elhallgattak, szólaljanak meg a múzsák. Lelkesítsenek, acélozzák meg a lelkeket, az elszakított magyar földekre viírvenek reményt és kitartást, a megmaradt magyar földeken élesszék a hazaszeretet tüzét. Az eszmék és gondolatok harca, — mondja kormányzó urunk — ha ez a legnemesebb érzés, a hazaszeretet szárnyán lendül a magasba, ellenállhatatlan, annak tere végtelen. Az eszmének, a gondolatnak, a hazszeretetnek nem lehet mesterséges határt vonni, mert minden határon át és mindenekkel szemben diadalmaskodik. T. Ház! Én a mai magyar irodalomban, a mai magyar irodalom munkásaitól a kettészakadás, a világnézeti különlbségek miatt való háborúskodás helyett egységet kívánok, mert csak egy világnézeten állhat minden magyar író és költő a maga szellemi működésében, istenadta, isteni szikrájának lángralobbantásában és a magyar lelkek megtermékenyítésében és ez: a magyar lélek, az ezeréves, megszentelt magyar föld talaja, fundamentuma. Ezen teremnek a Petőfi Sándorok, a mai korszakban a Gyóni Gézák. (Baracs Marcell: A Vajda Jánosok!) De azért vannak jeles íróink és költőink, világhírt szereznek olyan alkotásokkal, amelyek minden nemzet irodalmában elfogadhatók lennének. Ezek nem magyar, bár világhírű művek, nem olyanok, amilyeneket a Toldi költője kíván a magyar~írótól, a magyar művésztől, mondván: «Légy, ha bírsz, te világköltő, rázd fel a rest nyugatot, Nekem áldott az a bölcső, mely magyarrá ringatott.» Mit láhmk e helyett? E helyett terjed a kubizmus. Mi az? Értelmetlenség! (Györki Imre: Es a pekárizmius!) A pekárizmus színmagyar szellem, színmagyar lélek, ' az egész világot magyarrá szeretné átformálni! Bár minden magyar író, művész lelkében Pékár Gyula szíve dobogna és termékenyítő ereje valamenynyít áthatná. (Györki Imre: Még az kellene a magyar irodalomnak!) Olvastam egy magyar futurista költőt, ilyeneket ír. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ki az?) Kérem, a név mellékes. (Györki Imre: Azt hittem Pékár!) Nem! Ez vers. (Olvassa): «Szüret. Megtapodtattam és erős lettem, arany bor fakadt sebeimből.» (Mozgás a jobboldalon.) Ennél még szebbet is mondok. Megmondom, hogy hol jelent meg, melyik előkelő lapban. Azt mondja (olvassa): «Köszönöm a kutak fenekén a forradalmak szünetlenségét és köszönöm mindenkinek, aki meg nem öl, a pálmák közt fújó szél imáját.» (Mozgás a jobboldalon.) Ne méltóztassék roszszul lenni, mert nincs jelen a Ház idegorvosa. (Derültség.) Mert ez, azt hiszem, nem a költészet, hanem az ideggyógyászat körébe tartozik. (Ügy van! jobbfelöl.) 12»