Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

71 Az országgyűlés képviselőházának U91. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. csillagról csöppent ide barátom, hogy ilyen csudát tett? Én magyar királyi állami adóvégrehajtó vagyok, — mondotta az illető. (Derültség.) Az az eset sem lordul már ma elő, ami a régi békevilágban történt s ami szorosan öszszefügg az állami pénzügyek, az államháztartás kérdésével. ilyen igazságtalanságok ma már sohasem fordulnak elő, mert én az igazsággal egyezően kíméletet kértem az adóvégrehajtásoknál. Amikor ugyanis az ebadót behozták ezelőtt talán negyven esztendővel, az ebtulajdonosok igen rugdalóztak ellene s akkor keletkezett az az állatmese, aezopusi, Lafontaine] állatmese — itt tehát a pénzügyekkel az irodalmat egy kissé összeházasítom, ami a h'gkevésbbé sem árt a pénzügyeknek, talán Inkább az irodalomnak (Derültség.) — hogy együtt sétálgatott a két jóbarát, a szamár meg a kutya. A kutyának már akkor a nyakörvén lógott iaz adóbiléta, s a szamár fülét — éppen elég tekintélyes fülei vannak, hogy meghalljon minden zajt — megütötte, hogy valami csörög az ő kutya barátjának a nyakán. Azt kérdezte tőle: kutyubarátom, mi fityeg a te nyakadon? A kutya felnéz szamár barátjára, s azt mondja: nem hiába szamárnak hívnak, hogy még azt sem tudod, hogy ez az adóbiléta. A gazdám azért, hogy engem tart. adót fizet. Ránéz a/.után a kutya a szamárra, s azt kérdezi: hát neked miért nincs ilyen a nyakadon? A szamár azt mondja: hogyan volna, barátom, amikor valamennyi atyámfia benn ül az adókivető bizottságban. (Derültség.) De ezek meghaladott dolgok s ma már az adókivetés, illetőleg az adóbehajtások, adóvégrehajtások terén olyan kíméletet, olyan emberséges bánásmódot tanúsítanak az adóbehajtó közegek, hogy ez előtt tisztehittel veszem le u kalapomat. Áttérve a magyar állam igazgatásának egyéb tereire, a legjobban szívünkhöz van nőve — és ez így is van jól — »a magyar föld, mert a magyar föld szülöttei vagyunk, a magyar föld ad mindnyájunknak, még a kartélvezéreknek is kenyeret, a magyar föld táplál és a magyar föld fog majd bennünket eltakarni. A mezőgazdaság bajainak megszünteted', a mezőgazdasági termények értékesítése és a minőségi termelés kérdése van ma napirenden. Három szóval kívánom megjelölni a mezőgazdaság bajainak az okát s ez a három s/.o a magam egyszerű, igénytelen felfogása szerint: a búza, a csizma és az ekevas. E három szó mindent megmagyaráz: a búza ára a földön hever, a csizma és az ekevas ára pedig — ebben benne van minden mezögazdnssági és egyéb közhasználati iparcikkek ára is — az egeket verdesi. Es ha csizma nélkül nem lehet szántani, hat ökröt hajtani, vetni, aratni és ha szükséges az ekevas s gyerniekruha, — meg minden, ami a mindennapi élethez szükséges, — meri ruha nélkül nem lehet élni, bár a női divat oda tendál, de ruha nélkül még sem járhatunk, kelhetünk a világban. (Derültség.) nem dolgozhat unk mondom, a női divat szertelenségei, kilenségei maholnap már oda vezetnek, hogy fcssak fügefa levél lesz az emberiség szebbik és jobbik felén (Derültség.) mondom, ha az úgynevezett kar lellek s nagyipari vállalatok e tekintetben nem engednek a 4S hói. de ez nem is -IS. hanem nem tudom, minek nevezzem az ö álláspontjukat, — akkor szembe kell helyezni a nagyipari karlel lekkel a gazdakartelleket. Szeretném, ha a mélyen t. kormány és a mélyen t. földmívelésügyi miniszter úr kegyes lenne az én igénytelen kérésemet fontolóra venni. Olyan kérés ez, amely — azt hiszem — at. Ház nagyrészénél ellenmondással találkozik, de az én magyar népem lelkében visszhangot fog kelteni. Két fontos gyáripari termékről akarok megemlékezni: a műtrágyáról és a vasról. Ügy tudom, hogy az államnak is van műtrágyagyára és úgy tudom, hogy az állami vasgyárak, gépgyárak működése előtt nemcsak minden magyar ember, de minden külföldi is kalapot emel, mert Indiába szállítanak Góliát-mozdonyokat és egyéb gépeket. Ezek a gyárak is kartellben vannak. Ha én vagyok az állami műtrágyagyár intézője, ha én vagyok az állami vas- és gépgyár felett rendelkező tényező, akkor én még ráfizetéssel is olcsóbbá teszem a műtrágyát, ráfizetéssel is olcsóbbá teszem a vasárukat, mert^ amit itt elveszítünk a réven, azt ezerszer, százszorosan behozzuk a vámon. lia az államilag segített műtrágyagyár veszteséggel dolgozik, akkor ötmillió földmíves magyar ember jut lélekzethez, többet termel, jobbat termel. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Ha az állami vas- és gépgyár ráfizetéssel dolgozik öt és félmillió szántó-vető magyar ember kap olcsóbb ekevasat és mindenféle gazdasági szükségleti cikket. Ez az öt és félmillió tartja a. többi hárommilliót. Szilágyi Lajos t. barátom és kedves öcsémuram bölcs fejét csóválni méltóztatik. Lehet, hogy ez pénzügyileg egy kis-é merész feltevés és merész kérelem, de én Inkáhib ráfizetéssel dolgoztatnám azt az államilag támogatott műtrágyagvárat, meg a vas- és gépgyárakat, hogy a nemzet legnagyobb többsége, a kenyeret termelő, kenyeret adó gazdák milliói olcsóbb termelési anyaghoz jussanak és könnyebben boldogulhassanak, mert az ő révükön boldogul itt iparos, kereskedő, tisztviselő, mindenki, aki él és lélekzik. T. Ház! Egy nagyon fontos tárgyra hívom fel a mélyen 1. Ház kegyes figyelmét és ez: az Alföld kérdése. Az Alföld kérdése nemcsak a fásítást illetőleg, hanem egyáltalában olyan kérdés, amelyen a magyar népélet lehetősége, a magyar nép boldogulása és különösen most a szomorúan a nagy semmibe tekintő magyar ifjúság, a jövő nemzedék léte össze van köíve. En elolvastam Kaán Károly, Geszthelyi-Nagy László, azután Kuffy-Vargha Kálmán, meg Rohringer tanár urak, kiváló szakemberek müveit az Alföld benépesítése, a népes-égnek az alföldi nagy városok külterjes gazdaságát biztosító százezernyi holdakra való telepítése tárgyában. Itt lehetetlen, hogy megindultság nélkül emlékezzem meg néhai jó Csontos Imre bátyámról és valamennyiünk által nagyrabecsült képviselőtársunkról, aki minden évben «ceterum óenseo»*szerűleg figyelmeztette a parlamentet, a törvényhozást, hogy az Alföld öntözésének kérdését oldja meg, mert onnan a szabályozás következtében minden nedvesség eltűnt. Ha mi ezt a kérdésit, amely már minden körnek érdeklődé-ét felkeltette, a közeljövő évtizedben megoldjuk, ha mi egy új birtokpolitika alapjává tesszük az Alföld kérdésének e megoldását, akkor tízezerszámra telepíthetjük le oda a ina kenyér nélkül, munka nélkül lévő nagycsaládú magyar polgártársainkat és a jövő ifjúság, a diplomás ifjúság tízezreit helyezhetjük el 10—20 holdas kisbirtokokon, megadván nekik a beruházási kölcsönt is, hogy véres verejtékükkel szerezzék meg,