Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

72 Az országgyűlés képviselőházának 491. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. részt, hogy kellő időben azokat a beruházásokat, amelyek okvetlenül szükségesek, ebből az összegből fedezhessem.» (Jánossy Gábor: Nagyon helyes! — Pakots József: Mikor mondotta ezt?) Március 26-án! T. Képviselőház! Szeretem az óvatos pénzügyminisztereket és az országnak óvató« pénzügyminiszterre van szüksége (Györki Imre: BE még azokat se szeretem.) de felkérem a nemzet színe előtt a mélyen t. pénzügyminiszter urat, hogy ebben az esetben ne legyen óvatos, hanem igenis adja ide, adja a közforgalomba ezeket a milliókat, mert ez a nép le van rongyolva, le van szegényedve, ez a nép munka után eseng, pártkülönbség nélkül láthatjuk a polgári osztály, a munkásosztály eleset tségét, hiszen az embernek a szíve fáj, ;i szíve elszorul, amikor tehetetlenül áll a nyomor és a szenvedés ilyen légiójával szemben, amelyet ma a polgári és a munkástársadalom egyformán mutat. Nem akarok többé ebbe a kérdésbe beavatkozni, mert lejárt az időm, nincs tehát módom erre. Adják ide a pénzt és adják meg a lehetőM'uet, hogy — amint a miniszterelnök úr mondotta beszédében — minden ember boldogulhasson ós boldog lehessen. Tessék az államnak kötelességét teljesíteni. f De ha önök a gazdasági élet terén bizonyos óvatosságot mutatnak ós magyarázatul adják ezt, akkor sincs mentség és magyarázat arra, amit a szabadságjogok terén művelnek. Ott nincs semmi kifogás, nincs semmi mentség, magyarázat arra, hogy Magyarországot még ma is rendeletekkel kormányozzák, hogy nincs titkos szavazati jog a vidéken és hogy nem működik az esküdtszék. (Kun Béla: Ügy van! Ügy van! Igaza van!) Erre nincs mentség, nincs magyarázat. Ne mondja azt senki, hogy Magyarországon a demokrácia idegen palánta. Nem! Kossuth és Deák nemzeténél a demokráciának egészséges, életerős növénynek kellene lennie. Kossuth detronizálta a Habsb/urg-házat, Deák Ferenc visszaadta a koronát a habsburgi Ferenc Józsefnek. (Jánossy Gábor: A nemzet adta vissza!) Deák Ferenc útján! Ennek a két nagy embernek alkotmányjogi, közjogi útjai elváltak egy életre, de egyben találkoztak: találkoztak a nép szeretetében, az alkotmány tiszteletében, a jogegyenlőség meg\ alósításábnn. Deák és Kossuth nemzete nem lehet hűtlen a demokráciához. Nem fogadóin el a költségvetést. (Helyeslés és éljenzés a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: Az egységespárt hűtlen!) Hlnök: Szólásra következik? Fitz Arthur jegyző: Jánossy Gábor! Jánossy Gábor: T. Képviselőház! Abban egyetértek t. előttem szóló képviselőtársammal, hogy Deák és Kossuth nemzete a demokrácia tekintetében csak egységes lehet. (Baracs Marcell: Elvben! Programmban! Más a gyakorlat! — Farkas István: Mikor lesz a programúi vég n hajtva? Lejár a mandátum és amit ígértek a programmban, azt nem hajtják végre! Mit fognak szólni a választók!) Engedelmet kérek Bródy Ernő igen t. képviselőtársamtól, ha az ő meggyőződéstől, ifjúi hévtől, lelkesedéstől át hatol 1 tartalmas beszédével éppen az idő kirí lértsége miatt hosszasabban nem foglalkozom, ő ugyanis a legkevesebbet foglalkozott a napirenden levő tárggyal, a költségvetéssel, hanem e helyett elismerem, hogy nagyon fontos, országos érdekű kérdésekkel foglalkozott. Elnök: A képviselő urnak arra az észrevételére, hogy Bródy Ernő képviselő úr nem foglalkozott a tárggyal, azt a megjegyzést teszem, hogy a költségvetés az ország összes közéleti és törvény által szabályozott viszonyaira kiterjed és így azok a kérdések, amelyekkel Bródy képviselő úr foglalkozott, a tárggyal igenis, teljes összefüggésben vannak! (Malasits Géza: Közelednek a választások, pápáJbb akar lenni a pápánál !) Jánossy Gábor: A mélyen t. elnök úr figyelmeztetését mély tisztelettel fogadván, ki kell jelentenem, hogy én megjegyzésemet nem úgy értettem, mintha rossz néven venném igen t. képviselőtársamtól azt, hogy a választójogokkal, a szabadságjogokkal és az esküdtszékkel foglalkozott hatalmas, tartalmas, magvas beszéde legnagyobb részében, helyesebben egész beszédében. Hiszen magam is ki fogok térni a közélet egész mezejére és igyekszem majd a magam igénytelen megállapításait,, felfogásomat meggyőződésem szerint nyíltan, szabadon, csak egyedül a nemzet érdekeit tartva szem előtt, minden egyéb szemponttól eltekintve, érvényrejuttatni. De azért nem foglalkozhatom érdeme szerint — ezzel indokolom — Bródy Ernő igen t. barátomnak nagyon érdekes, nagyon tartalmas beszédével, mert a költségvetéssel és az egyes igazgatási ágak állapotával óhajtanék egy-két igénytelen megjegyzésben foglalkozni. Ha igaz volna az igen t. túloldalnak az a megállapítása, hogy a választójog kiterjesztésétől, a titkos szavazati jognak minden magyar választópolgárra való kiterjesztésétől függene az ország gazdasági prosperitása, boldogulása, ezeknek a rettenetes bajoknak a megszüntetése, a. kormány volna az első, aînely idehozná a mindenkire kiterjedő titkos szavazati jogot. Ne méltóztassék ezt kétségbevonni sem a kormányról, sem erről a pártról és a kormányt közérdekből támogató másik pártról, (Peidl Gyula: Mindkettőről már régen feltételezzük!) amelynek Programmjában úgy mint a mi pártunk programmjában is, benne van .a titkosság. Ne méltóztassék összehasonlítani Magyarországot a külfölddel. A világtörténelemben egyetlenegy nemzet sem szenvedett annyit, mint a magyar nemzet, egyetlenegy nemzettel sem bántak olyan gonoszul, és nekünk vigyáznunk kell, hogy azok a rettenetes idők, amelyeken keresztül estünk, még egyszer vissza ne jöhessenek. A költségvetésre áttérve, méltóztassanak megengedni, hogy egy általánosan elismert pénzügyi szaktekintély kijelentésével kezdjem. Idézettel kezdem, majd idézettel is igyekszem befejezni igénytelen beszédemet. Tudniillik úgy a kormánynak és a törvényhozásnak, mint minden magyar embernek szól az, amit Schober Béla, a Nemzeti Bank vezérigazgatója április 15-én tartott előadásában mondott (olvassa): «Az ország helyzetének gazdasági diagnózisa három veszedelmessé válható gyenge pontot mutat. Az egyik a közterhek abszolút magas volta és 1929-ig való állandó emelkedése, a másik: külföldi eladósodottságunk, amelynek értelmében évenként 180 millió aranypengőt kell minden ellenszolgáltatás nélkül a külföldnek kiszolgáltatnunk, a harmadik pedig a mezőgazdasági termények alacsony ára. Tehát a kormány feladata, a törvényhozás feladata... (Nagy zaj.) Elnök: Képviselő urak, csendet és figyelmet kérek, zavarják a szónokot! Jánossy Gábor: ... amelynek a mezőgazdasági válságon át kell segíteni a nemzetet, az állami kiadásokat, közterheket fokozatosan, lényegesen csökkenteni és e mellett a külföldi eladósodást az elkerülhetetlenül szükséges mértékre szorítani». De hozzáteszi ez a mindenki által elismert, tárgyilagos és elfogulatlan pénz-