Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-491

Az országgyűlés képviselőházának 491. ülése 1931 április 23-án, csütörtökön. 71 dekes tanulmányt írt és olvasott fel az 1924— 29-ig terjedő költségvetési évek beruházásairól. Mi derül ki ebből az összeállításból? Az, hogy a szanálás kezdetétől, vagyis 1924-től 1929-ig az állam 931'2 millió pengőt fordított állami beruházásokra, tehát közel 1 milliárd pengő került 5 év alatt az állami beruházások kapcsán a közforgalomba; mégpedig: 213*3 millió pengő a népszövetségi kölcsön maradékából, 671"6 millió pengő pedig a bevételi többletekből és a költségvetések keretein belüli összegekből, 46'3 millió pengő abból az összegből, amely az inflációból visszamaradt alap címén lett kezelve. Ennek az összegnek több, mint a fele, — állapítja meg Szabóky államtitkár — vagyis 482'1 millió pengő, nem t térül vissza az államnak, tehát egy fél milliárd olyan befektetésekre lett felhasználva, amelyekből semmi sem térül vissza az államnak; 449'1 millió pengő pedig olyan beruházás, amelyet kölcsönképpen engedélyeztek vagy üzletrészjegyzésre fordítottak. A 4491 millió pengő egy része rendszeresen kamatozó kölcsön, amely 338'2 millió pengőt tesz ki; üzletrészjegyzésre 85 millió pengőt, kamat nélküli kölcsönre pedig 25*9 millió pengőt fordítottak. A beruházásokra fordított 931*2 millió pengő a következőképpen oszlik meg: gazdasági célú beruházás 6069 millió pengő, kulturális és szociális beruházás 226*5 millió pengő, egyéb építkezések és kisebb tételek 97*8 millió pengő. T. Ház! Tegnapelőtt hallottuk Giaal Gaston t. képviselőtársunk beszédét, aki a mezőgazdaság állapotát kétségbeejtőnek jelezte, és bemutatott itt árveréseket a traktorvételekről. Amikor itehát átnézem ezeket a beruházásokat, azt kérdezem, hogy ha így beszélnek iá mezőgazdák, akkor mi jutott ebből a beruházásból a városi polgárságnak, mi jutott a főváros f

'olgárságának

1

? Nézem: kiskereskedelmi cé* okra 1 millió pengő jutott ebből az egymilliárdból. Egymillió jutott a budapesti kiskereskedőknek. Hol vannak a többi összegek, amelyeket ebből a beruházási célokra fordítottak ? Szabóky Alajos nagyon érdekesen elmondja a részleteket is. Az ő művében ez másképpen fest ma, mint akkor, amikor ezt előadta. Azt mondja, hogy (olvassa): «A mezőgazdasági termelés előmozdításária adott 90 millió pengő meglehetősen megoszlott. A legnagyobb összegek a mezőgazdasági termékek értékesítésének előmozdítására és a mezőgazdasági termelés fejlesztésére fordíttattak. A mezőgazdasági termékek értékesítésének előmozdítására 17*9 millió pengő fordíttatott.» Ez az úgynevezett árpolitikai beruházás a Futurának és a hozzá hasonló intézményeknek, szövetkezeteknek segítése. A továbbiakban azt mondja, hogy (olvassa): «A hagyma, burgonya és gyümölcsértékesítés előmozdítására 3 millió pengővel alakított szövetkezet feladata, hogy a fontos cikkek értékesítését főleg » termelés szempontjából előnyösen lehessen biztosítani.» (Zaj.) Méltóztatnak ezeknek a sorsát ismerni. (Pakots József: Ez a Fruktus, Prunus ós társai. — (Tovább olvassa): «A fennmaradó összegből fedeztettek a komló értékesítésére, a gyümölcs feldolgozására, továbbá a baromfi értékesítésére és általában a mezőgazdasági export előmozdítására részint részvényjegyzéssel, részint kölcsönök utján a szükséges összegek. Innen fedeztetett a Hangya üzletrészjegyzésére nyújtott 2*3 millió pengő azon célból, hogy lehetővé tétessék a Hangvának a kisemberek termékcinek átvételével a mezőgazdasági termékek értékesítésének előmozdítása.» (Jánossy Gábor: Ez üdvös cél!) A cél üdvös, de nagyon jól méltóztatik tudni, hogy mi történt. (Strausz István: Kaptak?) A tejtermelés előmozdítására fordíttatott 3 millió, a bortermés értékesítésének előmozdítására 6 millió pengő. Nagyon érdekes, amint az 1928—29. évi zárszámadási jelentésből megállapítható, hogy Svájcban borkóstoló napokat rendeztek. Borkóstoló napok cíimén túlkiadás merült fel valami 230.000 pengő. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Zürichben, Luzernben, Berlinben, Hamburgban, Londoonban építették fel a borpalotákat, ahelyett, hogy >a Tokaj vidéket regenerálták volna. Ahelyett, hogy a magyar embereknek adták volna, csináltak külföldön borpalotákat és borkóstoló napokat rendeztek. Borkóstoló nap, ez egy új intézmény, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) kapcsolatos annak az országos közélelmezési intézménynek libamellkrém árusításával . . . (Szilágyi Lajos: Mivel?) libamellkrém árusításával. — magyarul libamájpástétom, — amire vonatkozólag tegnap egy hivatalos árlapot bemutattam. Engedjék meg, hogy most 1924-ről igen gyorsan áttérjek, minthogy csak 5 perc van még hátra a beszédidőmből... (Kun Béla: meghosszabbítjuk a beszédidőt!) Nem lehet. (Peidl Gyula: Megpróbáljuk! — Derültség.) Kérem, igen t. Képviselőház, méltóztassék erre figyelni, mert talán pénz áll a házhoz. (Halljuk! Halljuk! — Szilágyi Lajos: Halljuk, hol a pénz! — Jánossy Gábor: Hívjuk be a folyosón lévő képviselő urakat is, de gyorsan!) A pénzügyminiszter úr 1930 március 26-án tartott egy expozét a Házban, amelyben a következőket mondotta (olvassa): «A múlt költségvetési év végén felhatalmazást méltóztattak adni a kormánynak arra, hogy ha a pénzpiaci helyzet erre alkalmas, hosszúlejáratú kölesönt vegyen fel, ha çedig ez nem volna lehetséges, akkor rövidlejáratú kölcsönnel gondoskodjék átmenetileg azokról az összegekről, amelyek a beruházások szempontjából szükségesek. Ismeretes az igen t. Ház előtt az is, hogy ezzel a felhatalmazással éltünk és egy 3 millió fontos előlegkölcsönt vettünk fel azoknak az üzletbarátainknak a közvetítésével, akikkel mi már a népszövetségi kölcsön óta összeköttetésben vagyunk. Tekintettel arra, hogy megfeleli» hosszúlejáratú kölcsön felvételére a piac min volt alkalmas, a kormány szükségesnek tartotta ezt a kölcsönt felvenni egy részi azért, hogy ez az összeg bizonyos okvetlenül szükséges beruházási célokra felhasználható legyen, de másrészt azért is, hogy ezek közölt a nehéz viszonyok között a hosszúlejáratú kölcsön felvétele tekintetéhen winmi esetre se jusson olyan kényszerhelyzetbe, amely az állami pénzügyeknek és a mi hitelviszonyainknak megfelelő mértéken túli terhet róna az országra. Énnek a kölesönnek nagy része ma is rendelkezésére áll.» Tehát megvan. (Felkiáltások a baloldalon: Hol vanf) Jöjjön elő! Ezért mondóin, hogy pénz áll a házhoz, hogy itt keresünk. (Derültség a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Keressetek és találtok! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Tovább olvassa): «Egy rés/t cirka 13 milliót fokozatosan használunk fel a munkanélküliség enyhítése céljából.» (Malasits Géza: Azóta szaporodott a számuk!) «elbatázott beruházások fedezetére, míg a többit egyelőre óvatossághói igyekszem felhasználatlanul tartani arra a célra, hogy egyrészt pénzügyi függetlenségünket ezáltal i« biztosítsam, más-