Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. 485 e téren, amely a kontingentális és preferenciális rendszeren alapuló összefogást propagálja, bármilyen furcsán hangzik is, az ilyen kartellszerű összefogások felé kényszeríti az összes gazdasági államokat; ez kétségtelen. Ebből a szempontból tehát gazdasági és ipari téren a nemzetközi kartellszerű összefogások alapjáii való megértése az egyes nagyipari államoknak nem tartoznék a lehetetlenségeik közé. De kérdezem, vájjon — amint már az előbb utaltam reá, — a mai nagy mezőgazdasági ellentét mellett Szovjet-Oroszországnak és az Uniónak minden, mezőgazdasági téren való megértési ellenző eddigi magatartásával szemben elképzelhető-e az, hogy az európai államok — akár a mezőgazdasági exportállamok, akár az ipari exportállamok — ilyen megértésre és összefogásra kaphatók volnának. Ismeretesek mindannyiunk előtt azok a tárgyalások, amelyeket egyfelől a mezőgazdasági exportállamok, másfelől az ipari exportállamok egymással folytatnak. A római konferencia azzal a ténnyel, hogy egy asztalhoz leültek nemcsak Európának, de a tengerentúli országoknak a képviselői is, hogy megtárgyalják elsősorban a rendelkezésre álló gahonat'eleslegeknek miként való elosztását, másodsorban az idei termés elosztását és ármegállapítását, még ha nem is jött létre eredmény, jelentékeny előrehaladást jelent. És az a tény, hogy ez a konferencia nem oszlott fel eredménytelenül, ban (mi egy londoni randevúban végződött, az a tény, hogy e londoni randevúnak két alapkérdését a rendelkezésre álló feleslegek és termés kontingentálását, másfelől az árak megállapítását tűzte ki, arra enged következtetni, hogy ezen a téren is bizonyos megértésnek az alapjai mutatkoznak. Ha viszont azt vesszük tekintetbe, hogy napról-napra újabb ós újabb híreket kapunk arról, hogy az amerikai poolok összeomlás előtt állanak és hogy a farm-board nem bírja már tartani az árak esése folytán azokat az óriási készleteket, amelyeket összehalmozott, nem tudom osztani az igen t. előadó úrnak túl optimisztikus beállítását az orosz dumpinggal szemben és annak fenyegető voltát már az 1931. esztendőben feltótlenül imminensnek tartom. Nem tartom ugyanis légbőlkapottnak az orosz delegátusnak azt a kijelentését Eómában, hogy Oroszország a békebeli orosz búzaexport mennyiségét, kb. 50 millió métermázsa búzát már az idén az európai piacra tudna vetni, s ekkor azt kell kérdeznem, hogy a legmesszebbmenő jóakarattól áthatott ilyen megállapodások esetére is Londonban nem veszélyezteti-e ezt a megállapodást és nem fordíthatja-e fel •ezt az a tény, hogy 1931. őszén megjelenik Európában úgy az Amerikából, mint a szovjet részéről küldött olyan búzaquantum, amely alacsony árajánlatával mindenféle ilyen megegyezést feldönt. Mert nem tudom, sajnos, elképzelni, hogy a londoni konferencián az árra vonatkozólag olyan megállapodás jöhessen létre, amely nem venné tekintetbe árainak í'ixírozásánál a dumpingnél jelentkező körülményt. Ettől eltekintve kérdés, hogy vájjon az a koncepció, az a nagyszerű elgondolás, amelyet Briand világgá kürtölt és amelyet valószínűleg részleteiben meg fog indokolni Genfben, lehetséges-e akkor, amikor alapját a Németország es Franciaország közötti megértés képezheti csupán és a Németország és Franciaország közötti megértés elképzelhetetlen ipari és mezőgazdasági téren addig, amíg a Young- 1 KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. XXXV. terv revíziója alapjaiban meg nem történik és jelentékeny módosítások alapján Németországnak olyan kedvezmények nem adatnak, amelyeknek megadásához nem is elég egyedül Franciaország hozzájárulása, hanem az Északamerikai Egyesült Államok szankciója és jóváhagyása is szükséges. Ilyen körülmények között tehát Benesnek nagy beszédében kifejtett és abban kulmináló terve, hogy a német-osztrák vámunió helyett a Közép- és Kelet-Európában lévő kisebb államok regionális alapon való összefogása szükséges és ehhez az összefogáshoz a szankciót bárom európai nagyhatalomtól kell elnyerni, Pranciaorszagtól, Németországtól és Olaszországtól, abban a pillanatban, amikor nem igen van alapja és lehetősége annak, hogy Németország és Franciaország között Németország súlyos adós-kötelezettségei folytán megegyezés jöjjön létre, akkor nem igen van lehetősége annak, hogy a cseh-szlovák külügyminiszter által propagált és a német-osztrák tervvel szemben felállított Programm a közeli megvalósíthatás reménységével bírjon. Ilyen köri'ilmenyek között igazán a leghelyesebb, az egyedül helyes politikát Magyarország, amely irányt szabólag nem folyhat be a külpolititikába, akkor követi, amikor nyugodtan megvárja azt a pillanatot, amikor a levegőben forrongó és még ki nem forrt gondolatok határozott formát nyernek és akkor fogja elhatározni, hogy egyedül és kizárólag a maga parancsoló érdekei szempontjából milyen álláspontot fog elfoglalni és miképpen fog cselekedni. Mi ebben a kérdésben feltétlenül a kívánatos harmadik szerepét játsszuk, bármily szerények is erőink, mert ha létrejön a németosztrák vámunió és át akar nyúlni a Keletre, ahová ipari expanziójának irányjelei mutatnak, keresnie kell Magyarországnak barátságát, amelyen keresztül irányítani akarja exportját. Ha pedig ez a német-osztrák vámunió létrejön, de ezzel szemben ellenblokk alakulna, ami nagyon nem valószínű, akkor ez az ellenblokk szintén jelentkezni fog és jelentkeznie kell, ha komoiyan formát akar ölteni, jelentkeznie kell, mert annál kívánatosabbak vagyunk számára, ha ebből a blokkból kimaradunk. Addig azonban Magyarország súlyos gazdasági helyzetében nem maradhat a bizonytalanságban és kötelessége legalább ás ezévi mezőgazdasági feleslegének elhelyezéséről gondoskodni. Éppen ezért helyes a kormánynak az a lépése, amely a mezőgazdasági termények és főképpen a búzafelesleg elhelyezését biztosítani kívánja, és akkor, amikor ma már megállapíthatjuk, hogy a körülbelül létrejött olasz megegyezés és a most végleges megegyezés előtt álló osztrák-magyar megegyezés alapján búzában és búzalisztben 4,600.000 métermázsát tudunk feleslegeinkből megfelelő feltételek mellett e két államban elhelyezni, ha hatmillió métermázsa felesleget számítunk búzában és lisztben, 1,400.000 métermázsa volna még az a kvantum, amely ezenkívül elhelyezésre vár. (Reisinger Ferenc: Ezt a mi éhező magyar népünk nagyszerűen fel tudná venni, ha a munkabérek magasabbak volnának!) Elnök: Kérem, ne tessék párhuzamos szónoklatot tartani. — Jánossy Gábor: Csak egy kis mondatot eresztett meg!) Beck Lajos: De éppen ez 1,400.000 métermázsa meg el nem helyezett búza- és lisztfelesleg elhelyezésének érdekében, de különben I is egy körültekintő és minden szempontot szem 69