Képviselőházi napló, 1927. XXXV. kötet • 1931. április 21. - 1931. május 7.

Ülésnapok - 1927-499

476 Az országgyűlés képviselőházának U99. ülése 1931 május 7-én, csütörtökön. »szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A kereskedelemügyi miniszter úr kíván nyilatkozni. Bud János kereskedelemügyi miniszter: T. Ház! Csak egészen röviden kívánok válaszolni az elhangzott felszólalásokra. Ami Bródy Ernő t. képviselőtársam felszólalását illeti, erre csak azt akarom megjegyezni, hogy méltóztatik tudni, hogy a kormány részéről a pénzügyminiszter egy törvényjavaslatot vitt keresztül, amely 30 millió pengő felhasználását célozza építkezésekre, másodszor: adómentességet biztosít és harmadszor: a tatarozás részére is nagy kedvezményeket adunk. További lehetőségek nem állanak módiinkban, mert az építkezés töke kérdése és tulajdonképpen a világpiac és a tőke helyzetétől függ, hogy milyen összegek állanak rendelkezésünkre. Ami Buday Dezső t. képviselőtársam felszólalását illeti, részben egyetértek vele, részben nem. A magasépítési bizottságot nem lehet megszüntetni, feloszlatni, mert hiszen egészen más a célja, mint a közmunkatanácsnak. A magánépítési bizottság koncentrálja az öszszes állami építkezéseket, ami különösen abból a szempontból történik, hogy ezek az építkezések minél takarékosabban vitessenek keresztül. A közmunkatanács városrendészeti szem pontokat követ, amelyek nem mindig azonosak. Ami pedig az államépítészeti hivatalokat illeti, felszólalásával megegyezem, inert azt látom, hogy ahol ezek működnek, például a vármegyei építkezéseknél, ott soha nincs baj. Ellenben arról van szó, hogy a városoknál és községeknél nincs meg a kellő ellenőrzés és ez nagyon sok hibaforrásra vezetett. Az államéi)! t észét i hivatal munkakörének ilyen kiterjesztését célzóm és azt hiszem, ebben teljesen egyetértek t. képviselőtársammal. (Zaj.) Ami a szén problémát illeti, csak annyit válaszolhatok erre, hogy nem tudom, nincsen-e félreértés ebben a tekintetben. A téli hónapokban ugyanis mindig van a széntermelésben egy bizonyos munkáséi bocsátás, a nyári hónapokban azután visszavétel. A gazdasági élet természetesen itt is érezteti hatását és ennek alapján kevesebb a munkásszükséglet. Nem hiszem azonban, hogy az elbocsátás olyan indokok alapján történik, mint amilyeneket igen t. képviselőtársam adott elő, mert azt nagyon helyteleníteném és nagyon rosszalnám. Kérem a cím elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sines, a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e a 2. címet elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) A Ház a címet elfogadta. Következik a 3. cím. Kérem annak felolvasását. (iubicza Ferenc jegyző (olvassa a kereskedelemügyi tárca költségvetésének 3. címét): Tabódy Tibor! Tabódy Tibor: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Tegnap az általános vita során voltam bátor az igen t. Ház és az igen t. kormány szíves figyelmét felhívni a légi forgalomnak kereskedelmi és közgazdasági szempontból való óriási jelentőségére, ugyanakkor rámutattam arra, hogy valami csodálatos nntagonizmus, valami csodálatos félénkség mutatkozik itt Magyarországon magyar testvéreink részéről a repülőgépek és n repülőutazások iránt. Ne vegye tőlem zokon és ne vegye rossznéven az igen t. sajtó, ha azt mondom, hogy ebben egy kis része, BŐt mondhatnám nagy része az igen t. sajtónak is van. Tegnap például én kézzelfogható adatok kai bizonyítottam azt, hogy a repülés mennyire biztonságos. Tisztelet a kivételnek, az igen t. sajtó orgánumai ezzel nem is igen foglalkoztak. Ellenben ugyancsak tegnap sok helyen, nagy hasábokon hozták, hogy itt és itt — talán most éppen Olaszországban — lezuhant egy repülőgép és ennyi és ennyi haláleset történt. Amikor ilyen híreket ad az igen t. sajtó, megállapítja magát a tényt, megállapítja, hogy egy repülőgép lezuhant, vagy a kényszerleszállást is lezuhanásnak veszi, de a mellékkörülményeket nem teszi hozzá, természetes dolog, hogy akkor azután a közönség bizonyos ('élénkséggel néz a repülőgépekre és félénkséggel tekint a repülőutazások elé. Pedig semmiképpen sem lehet tagadni azt, hogy mi nemzetközi vonatkozásban sem maradhatunk el a légi forgalom terén. Nem lehet tagadni azt sem, hogy a technika vívmányai közül a nemzetek jövő életében a repülőgépek határozottan döntő jelentőségűek és döntő fontosságúak. Éppen ezért szeretettel kérem a hazafias magyar sajtót, — legyen az bármely világnézetű és bármely pártállású — hogy karolja fel a repülés nagy érdekeit márcsak nemzeti szempontból is. Ha végignézzük a világ államainak statisztikáját, példáid a kilométerhosszokat illetőleg, roppant elszomorító szám az, amellyel mi magyarok rendelkezünk. Franciaországban például 1928-ban — mert sajnos, csak egy ilyen statisztika áll rendelkezésemre — 16.708 kilométer hosszú repülővonalak voltak, Németországnak 29.854, Cseh-Szlovákiának 2071, a kis Ausztriának 3638, Svájcnak 2863, Jugoszláviának 1500 kilométer hosszú repülővonalai voltak és mi magyarok itt vagyunk 410 kilométer hosszú repülővonalunkkal és repülőforgalommal. Természetes dolog, hogy a rentabilitás kérdése is előtérbe jön. De befektetések, beruházások nélkül rentabilitásról beszélni nem lehet. Hogy a befektetéstik mennyire kamatoz tathatók és mennyiben kamatoznak, arra éppen igen érdekes amerikai példák vannak, mert hiszen Amerika már évekkel ezelőtt óriási befektetéseket fordított légi forgalmára. Hogy csak egy példát ragadjak ki, itt van a Ludiugton Line vonal, amely New-York Philadelphia és Washington közt 340 kilométeres távolságon közlekedik tíz repülőgéppel, de ezek közül tulajdonképpen csak hét jár, három tartalékban van, ellenben óránként meneszti a járatait. 1930 szeptember 1-én' indította meg ezeket az óránkénti járatokat és félév alatt 17.106 utast szállított. Természetes dolog, hogy ennek a Ludington Line részvénytársaságnak részvénye sei máris megfelelő és tekintélyes osztalékhoz fognak jutni. Amerika különben a mellett, hogy hadi repülőgép-parkját is óriási módon fejlesztette, elsősorban is, azt lehetne mondani kizárólagosan, a fősúlyt a kereskedelmi repülésre fekteti. Mi sem maradhatunk meg a Budapest—bécsi és helyi forgalomban a Budapest—kaposvári vonalnál. Itt is fejleszteni kell a vonalakat. Igaz, hogy rentabilitás szempontjából egyelőre a rövid távolságok nem nagyon fizetik ki magukat és mennél hosszabb távolságokra megy a repülőgép, annál jobban kifizeti magát, de viszont ezekéi az áldozatokat meg kell hoznunk. Például a bécsi járatoknál is. a nyár folyamán, a szezon folyamán, amikor az időjárás is kedvező a repülésre, szaporítani kellene a járató kat. Beismerem, hogv az aviatika fejlesztése minden takarókosság mellett feltétlenül nagy áldozatokat kíván, de ezeket az áldozatokat feltétlenül meg kell hozni. , . Itt a magyar aviatika fejlesztésének ismertetésénél csak elismeréssé] tudok beszélni a